Hazánk vezető gondolkodói közül a kötetben megszólított interjúalanyok saját életútja, személyes vagy szakmai krízisei mentén látunk rá a pénzügyi világválság magyar vonatkozásaira. A gazdasági helyzet több-szempontú elemzése mellett a bizalmi, morális, politikai és kulturális deficitek is terítékre kerülnek. A beszélgetések nem érnek véget a diagnózis felállításánál; többen tesznek javaslatot a fogyatkozó társadalmi tőke megújítására, s közösségi illetőleg egyéni életünk élhetőbbé tételére, miközben ők tízen egymással is egyfajta diskurzusra lépnek.

Erdélyi András jogász végzettségű újságíró, több népszerű kötet szerzője és sok tucat könyv fordítója. Legnagyobb sikert talán a Beugró a diplomához. Riportkönyv az egyetemi felvételik körüli korrupciós visszaélésekről című kötet hozta meg számára 1988-ban. De több szakmai elismerést kapott 21 tudós a XXI. századról, valamint Aki napfényt arat. A modern Gandhi: M. S. Swaminathan c. riportköteteiért is.

„Azt vallom: az eszme lehet liberális, de a kedély radikális."                                
Heller Ágnes

„Hogy aztán a végén ki kellett lépni a „való életbe", nos, igen, ez igaz, de ehhez már olyan szellemi-lelki útravalóval voltunk ellátva, amelynek egyik fontos alaptétele volt, hogy egy hiba vagy egy bukás ne tűnjön helyrehozhatatlannak, s az, hogy tanúi vagyunk egymás válságainak, az ne legyen megsemmisítő!"
Oberfrank Ferenc

Évek óta járom az országot. S miközben szembesülök a válság jeleivel, rátalálok Oszkón a Hegypásztorokra. Hogy megmenthessék a szőlőhegy présházait, megtanultak az öregektől rozst termeszteni, aratni, szalmájából zsuppot kötni. Válságtünetekről olvasok és megismerem Tatán a Háztűzőrzőket, Somoskőújfaluban a Kenyerespajtásokat, vagy a panyolaiakat. Előttük a helybeliek jelszava: tanulni és elmenni innen. Ma ez: tanulni és itt maradni... Krízis? Azt látom, hatalmas a vágy és az akarat, hogy a krízis itt belül az emberekben katarzissá legyen... Hogyan lehet azzá? Ennek a nagyszerű kötetnek számos interjújában, Bagdy Emőke válaszaiban hangsúlyosan elhangzik a transzcendencia elvesztésével keletkezett értékvesztés tragédiája. Nyomában ott a szorongás, a boldogtalanság. Hogy ebből kikerüljünk, nincs más út, mint az igazság keresése. Az pedig nem más, mint önmagunk keresése. Ebben a tíz tételből álló dialógus-fűzérben éppen ez az útkeresés teszi a gazdaság amúgy száraz témáját észtől lélekig vivő olvasmánnyá. Nem kis dolog!

Schäffer Erzsébet
író-újságíró, a Nők Lapja főmunkatársa

Két fiam van. Az egyik két éves, a másik két hónapos. Amikor tizenöt-húsz év múlva e mostani gazdasági válságról tanulnak, s engem kérdeznek, a kezükbe nyomom ezt a könyvet. Minden lényeges kérdés kendőzetlenül megfogalmazódik benne. Dilemmák, őszinte válaszok. Utóbbiak a mai politikai és média csatazajban különösen feltűnőek. Az interjúkötetből egyértelművé válik, hogy a mai, mindannyiunkat próba elé állító nehéz időszak nem pusztán a globális válság begyűrűzésének következménye, hanem a rendszerváltástól napjainkig magunkkal hurcolt, sajátosan magyar strukturális feszültségek következménye is egyben. Nem egyszeri olvasmányt tartunk a kezünkben, érdemes lesz akár évenként átlapozni. Gyanítom, mint a jó bor, minden évben más arcát mutatja majd, és újabb felfedezésekre inspirál. A kötet szereplői szerint korszakos feladat a felvázolt elméleti, politikai, gyakorlati kérdésekre adott válaszok kimunkálása. Addig egy - a könyvben a Petschnig-Kéri házaspárnak feltett - kérdés és válasz tűnik biztosnak: Túl fogjuk élni? Túl!

Komáromi Balázs
a Gazdasági Rádió főszerkesztője

A „Krízis és katarzis" című kötet kiindulópontja a világgazdasági válság, ám a mélyinterjúkban jóval több szó esik erkölcsi és értékválságról, a „megfáradt európai társadalomról", a „fogyasztói konzumkultúra", valamint a „gondolatok nélküli tömegdemokrácia" veszélyeiről. A megszólalók eltérő értelmezései több ponton találkoznak, s az a tény, hogy ezek a gondolati metszéspontok létrejöhetnek, nagy érdeme ennek az interjúsorozatnak. Szellemi erőpróbáinkat ugyanis manapság nem az jellemzi, hogy az ellentétes nézeteket képviselő vitatkozó felek kilépnének megszokott szerepeikből, és ezzel a gesztussal lehetőséget adnának a szintéziskeresésre, egyszerűbben szólva: az értelmes párbeszédre.

Sárközy Tamás
jogász-egyetemi tanár