A vak ember számára a látásvesztés traumája egész életre szóló veszteség. Semmi nem lesz már olyan, mint azelőtt volt; újra kell építeni az egész életet. Különösen fontos ilyenkor a lelki támogatás, a szakértő segítség és mindemellett a vakvezető kutyák is nagyon sokat segíthetnek.
Nagy Lajos: Igék hétköznapokra IV. – a Dunántúli Református Egyházkerület gondozásában megjelent újabb kötet a Veszprémi Kórházban elhangzott hétkezdő csendes percek egy esztendős sorozata.
Magyar-zsidó együttélés címmel hirdették meg a Protestáns tavasz elnevezésű beszélgetéssorozat egyik április végi estéjét. Ez alkalommal Köves Slomó rabbival Ablonczy Bálint újságíró beszélgetett a Hold utcai németajkú gyülekezet templomában. Mi mindent jelenthet zsidónak lenni? Mennyire határozza meg az antiszemitizmus elleni harc a zsidó identitást? Egyáltalán, hogyan érdemes ellene küzdeni? - A többi közt erről beszélt Köves Slomó rabbi.
Meghatározó pillanat, amikor egy lelkész vállára helyezik a palástot. A mozdulat kifejezi: viselője készen áll a szolgálatra. Egy református lelkipásztornak életében két-három palástra van szüksége, hiszen az időjárás viszontagságait is kiálló bársony ruhadarab tizenöt-húsz évre szól, ha jól megvarrják. Minderről Tahy László egyházi és úri szabó mesélt nekünk.
Hogyan foszlott szét, mállott ki az életemből mégis az önbizalom, a meggyőződés, az érzés, hogy mindent a kezemben tartok? Miért nem számíthatok most mégsem Rád?
Úgy hazudik, mint a vízfolyás, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, elveti a sulykot – és még sorolhatnánk a hasonlatokat, amelyek kifejezik, hogyan tekint a magyar ember a hamisságra, igaztalan állításokra. Vajon milyen világfelfogást, világképet tükröz az, ahogy a bűn vagy a hazugság fogalmait használjuk nyelvünkben? Nyomárkay István nyelvész és akadémikus volt a budapesti teológia „Hitünk és a Tudomány" című sorozatának vendége május elején.
Magyarországon nagyjából 150 ezer pár küszködik azzal, hogy szeretnének gyermeket, de nem jön a gyermekáldás. Az orvosok akkor beszélnek meddősségről, ha az egy éven át tartó próbálkozás ellenére sem jön létre a kívánt terhesség. Az orvosok az esetek nagy részében kimondják a megnyugtató diagnózist: „Önök egészségesek, semmi akadálya, hogy gyermekük legyen.“ Akkor miért nem jön a baba? Mit lehet tenni a várakozás ideje alatt? Ki segíthet és miben?
Milyen pluszt adhat egy lelkigondozónak, ha vannak pszichológiai ismeretei? Miben nyújt mást a keresztyén lelki beszélgetés, mint a mentálhigiénés terápia? Hol vannak a határok lelkész és mentálhigiénés szakember között? Egyáltalán kicsoda is Pál Feri, akinek a nevével nemcsak előadást, önismereti csoportot, hanem tánctanfolyamot is fémjeleznek? Április végén Pál Ferenc római katolikus pap, mentálhigiénés szakember volt a Protestáns Tavasz rendezvénysorozat vendége.
A drog nem olyan, mint a bárányhimlő, amit egy bizonyos vírus okoz, hanem tünet arra, hogy nem megy az élet, a fiatal elakadt valahol. A problémás – iskolakerülő, dohányos, italozó, drogozó vagy éppen rosszul tanuló – fiatalokért nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is sokat tehetnek, ha megtanítják nekik, hogyan támogathatják társaikat. A református drogmisszió öt különböző modult dolgozott ki, amelyben a legmodernebb tudományos kutatások eredményeit felhasználva adják át a módszertant az érdeklődőknek: pedagógusoknak, szülőknek, diákoknak.
A Harmat Kiadó és a Só és Világosság Alapítvány Nyitott Szív programja szeretettel vár mindenkit Dorie - A lány, akit senki sem szeretett című könyv bemutatójára 2014. május 7-én, szerdán 11 órára a "Kaptár"- ba (1065 Budapest, Révay köz 4.).
Bár negyven évvel ezelőtt hazánkban is rossz anyagi körülmények között éltek az emberek, az itthoni lepramisszió elindítója, Dobos Károly református lelkipásztor mégis arra bátorította a hívőket, idejükkel és figyelmükkel forduljanak a távoli országokban élő elesettek felé. Az India, Afrika és Kína leprabetegeit támogató hazai szervezet április elején ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját.
Hatvannyolc éve él Angliában, hazájának mégis Magyarországot tekinti. A Rákosi-éra elején hagyta maga mögött szülőföldjét, jogi egyetemi képesítésével együtt. Itthon nem kívánatos személy volt, ma viszont úgy érzi, többet tudott segíteni honfitársainak külhoni magyarként, mintha maradt volna. Tárcy Árpáddal beszélgettünk.
Ma igazán elmondható, hogy a látvány világában élünk. Elég, ha a különböző tévécsatornákat nézzük, vagy csupán kilépünk az utcára, és máris azt érezzük, hogy szinte ránk rontanak a magamutogató reklámok, akár a női szépség figyelemfelkeltő erejét is bevetve. Mi ez, ha nem manipuláció? És miért éppen így?
Vajon elkerülhetetlen a környezet leromlása? Hogyan tudunk tenni ellene, ha egyáltalán tehetünk valamit? Mennyire igazak azok a megközelítések, amelyek a túlnépesedést vagy az éghajlatváltozást okolják a környezetünkön esett károkért? Többek között ezekről a kérdésekről beszélt Szarka László akadémikus a budapesti teológián.
Vannak, akik könnyes szemmel emlékeznek a szárszói SDG konferenciatelepen töltött nyarakra, a fiatal keresztyén értelmiség legendás találkozóira. Mások hiányolják az újjáépült központból a szakrális tereket, és kifogásolják azt is, hogy a szolgáltatás költsége kevéssé igazodik a gyülekezeti tagok pénztárcájához. Vajon igaz-e ma is a régi mondás: „Szárszó a hit, a szeretet, az összetartás és a Krisztusra találás helye"? Minderről a konferenciaközpont jelenlegi üzemeltetőjét kérdeztük.