A mesék világa
Amióta ember él a földön, a mesék fontos szerepet töltenek be az emberi kultúrában. Mondák, mítoszok, melyek az élet nagy kérdéseire adnak választ, értékeket közvetítenek a következő generációknak, segítenek az életben való eligazodásban. Tündérek, koboldok, manók, óriások, sárkányok, boszorkányok, legkisebb fiúk, elrabolt királylányok, három kívánság és a többi. 

Mára mindez a gyermekek világába van száműzve. Ma nagyon kevés felnőtt olvas mesét, még kevesebb felnőtt mond mesét felnőtteknek. Talán épp ezért hallgatják sokan Berecz Andrást egy-egy fellépésén. A mesére mindig is vágyni fogunk. Nemcsak a bennünk élő gyermek sóvárog a képzelet szülte világok után, hanem a felnőtt is vágyakozik, hogy az elméjére záporozó rengeteg információ, a túlvizualizált kommunikációs csatornák szőnyegbombázása után lénye mélyebb rétegeit, érzéseit, sőt a tudatalattiját megérintse valami ősi erő. A mesék pedig megteszik ezt a varázslatot.
Sóvárgunk a mesék után, hogy a képzelet világába elkalauzoljanak, hősök legyünk, legyőzzük a félelmeinket, kiálljuk a próbákat és elnyerjük a fele királyságot. A mesék rólunk, az életünkről, vágyainkról, démonainkról szólnak.

A mai ember nehezen talál rá régi mesékre, történetekre. Újakat keres. Nem véletlen, hogy a kisfiúk sárkányt akarnak legyőzni, képzeletbeli seregek ellen harcolnak. A felnőtt férfiak meccset néznek, s közben ők is harcolnak, akciófilmeket képesek végigizgulni, ahol percenként tucatjával halnak a szereplők, és mindig győzedelmeskedik a jó a gonosz fölött. A kislányok elrabolt királylánynak öltöznek és várják a herceget fehér lovon. A nők romantikus filmeket szeretnek nézni, ahol a sok bonyodalom végére beteljesül a szerelem. Bár mindez sztereotípiának tűnik, mégis lényünk mélyén ez a fajta működés, ez a kissé leegyszerűsített archetípus határoz meg minket.

A Gyűrűk Ura
Tolkien megteremtette a mai ember meséjét. Megírta regényét, A hobbitot, amivel gyermekeit akarta szórakoztatni. A könyv olyannyira sikeres lett, hogy a kiadó folytatást kért tőle. Így született meg A Gyűrűk Ura-trilógia. A Gyűrűk Ura a fantasyvilág alapeposza. A fantasy irodalom művei, filmek, játékok, mind Tolkien világára vezethetők vissza. Olyannyira, hogy a 1990-es években megjelent a New Weird mozgalom, melynek célkitűzése, hogy a tolkieni stílusú fanatasykkel szemben új látásmódot vigyen a műfajba.
Mitől lett népszerű A Gyűrűk Ura? Hasonló, felnőtteknek írt mesék, mesés történetek már régóta léteznek az irodalomban – Verne regényei, H. P. Lovecraft és E. A. Poe hátborzongató novellái, Mary Shelly Frankeisnteinje, Drakula, Csáth Géza rosszul végződő meséi és még számtalan értékes mű. Tolkien azzal alkotott nagyot, hogy visszanyúlt az ősi mesék világához, értékrendjéhez. A kis hobbit teljesíti a teljesíthetetlen feladatot, legyőzi a világ legfélelmetesebb ellenségét. Leegyszerűsítve ennyi a történet. Ami Tolkien zsenialitását mutatja, hogy az alapvető, meseszerű történet köré felépített egy teljes világot, különféle lényekkel. Külön nyelveket hozott létre, melyeket a rajongók közül sokan a mai napig írnak és olvasnak. Tolkien halála után fia kiadta Szilmarilok címen A Gyűrűk Ura világának eredetmítoszát. Ezzel teljes lett Tolkien világa és megállíthatatlanul kezdetét vette a mai ember mesevilágának aranykora, a XX. századi fantasyirodalom.

A tűz és jég dala
Sokak szerint A Gyűrűk Ura óta az első olyan mű született meg A tűz és jég dala-ciklusban (a Trónok harca című és az azt követő regényekben), mely méltó párja Tolkien világának. Sőt, a rajongók azon a véleményen vannak, hogy túlnőtte Tolkien fő művét. Nyugodtan kimondható, a 21. században jelenleg legnépszerűbb fantasy regényciklus és tévésorozat a Trónok harca, melynek többmilliós rajongótábora van. George R. R. Martin új, izgalmas mesével ajándékozta meg a felnőtteket.
A tűz és jég dala sokban különbözik a klasszikus fantasy világától. A mágia, a sárkányok és más kitalált lények nem töltenek be főszerepet a könyvekben, inkább sejtetik, hogy egy másik világban járunk. A szerző mértékkel használja ezeket az elemeket, inkább a felnőtt világ egy mindent meghatározó elemét teszi a középpontba: a hatalom megszerzését és megtartását – bármi áron.

A vastrón
A Hét Királyság uralkodója az, aki a vastrónon ül, melyet a legyőzött ellenségek kardjaiból kovácsoltak sárkánytűzzel. Mind a regényekben, mind a sorozatban e körül forog minden. Minden ambiciózus szereplő a vastrónra akar ülni és ennek eléréséhez nem riad vissza semmilyen eszköztől. Ettől lesz igazán emberi és kevésbé meseszerű a Trónok harca. A szerző az angol történelem egyik legnagyobb, legviharosabb időszakát használta fel, a Rózsák háborúját. A viszályok, szövetségek, egyes szereplők visszavezethetők Anglia történelmére a 15. század második felében. Ez adja a történet gerincét. George R. R. Martin azonban nem lemásolta, inkább felhasználta az angol történelmet, kiegészítve, megfűszerezve a világtörténelem más korszakaival, csatáival, népeivel, személyeivel. Mindezt pedig egy kitalált világba ültette, melynek teljes mitológiát, háttértörténelmet is írt Tűz és jég világa címmel. A mese nem a képzeletben keletkezik, nem örök értékeket akar átadni, hanem az emberi történelemből táplálkozik, és azt mutatja meg, milyen hatással van az emberre a hatalom. Mindezt zseniálisan megírt, középkori hangulatú világba helyezve.
A mű erénye, hogy nem fekete-fehér karakterábrázolással dolgozik, nem jó és rossz harcol egymással, hiszen a szereplők sokkal összetettebbek, különféle motivációkkal, érdekekkel. Láthatjuk, ahogy a jónak gondolt, kissé harcias kislányból hogyan lesz vérszomjas gyilkos. A parancsra bárkit megölő katonából ártatlanul megölt emberekért harcoló férfi. A mindenki által utált, pökhendi, vérfertőzéssel vádolt királyi testőrből érző szívű ember. A születése óta bűnbaknak tartott törpéből vérbeli politikus, aki számára a különböző érdekek közötti lavírozás pezsdítő s egyben mulatságos amellett, hogy halálosan komoly.

Amikor elkezdtem olvasni az első regényt, egy barátom csak ennyit mondott: „Ne szeress meg senkit!” Sorra haltak meg a pozitívnak ábrázolt karakterek. De mellette a negatív szereplők is hullottak. Ez is erősíti a történet realisztikus vonását. „Valar morghulis!” „Mindenki meghal!” – olvassuk/halljuk többször is. Ez is életszerűvé teszi A tűz és jég dalának világát.

A hatalom megszerzése, megtartása bármi áron, összetett karakterek, testiség, erőszak, halál  – a monumentális mese az emberről, rólunk szól, kendőzetlen őszinteséggel.

A Fal
A Hét Királyság északi határát a Fal őrzi, ami egy kb. 210 m magas és 480 km hosszú jégből és mágiából épült monumentális építmény. Ez tartja távol a birodalomtól a vadakat és a még ijesztőbb, erősebb ellenséget, a Másokat. A Fal sokban hasonlít Hadrianus falára, mellyel a Római Birodalom területétől tartották távol a barbárokat vagy a kínai nagy falra, mely a hunok és egyéb portyázó népek ellen épült. De a falnak most is van aktualitása, akár az USA–Mexikó-határon épült kerítésrendszerre, a palesztin–izraeli falra vagy a határainkon a migránsok ellen felhúzott kerítésre gondolunk. A történet fontos kérdése, hogy a fenyegető ellenség elől be kell-e engedni a vadakat a birodalom területére vagy hagyni kell őket elpusztulni?

Rabszolgaság
A Keskeny-tengeren túl a Hét Királyságtól eltérő, a rabszolgaságból élő, virágzó kereskedővárosok, sztyeppei lovas népek, egzotikus tájak vannak. A Sárkányok Anyja (aki szintén a Vastrónra áhítozik) városokat szabadít fel a rabszolgaság alól, ezzel feje tetejére állítva egy egész társadalmi berendezkedést. Bár minket nem érint a rabszolgaság intézménye, mégis nekünk szegezi a kérdést az emberi jogokról, méltóságról, elnyomásról, kizsákmányolásról, a maroknyi gazdag és a szegény tömegek viszonyáról. Akár a nem is olyan régen megszűnt diktatúrák működésére is gondolhatunk, melynek szenvedői úgy vártak egy felszabadító erőre, hatalomra, személyre, mint Meeren, Yunkai és Astapor elnyomottai a Sárkányok Anyjára.

Vallás
Keresztyénként feszengünk, ha a vallás politikai vetületét kezdjük el firtatni. A valóság azonban az, hogy a vallásnak mindig is van politikai vetülete. Ezzel számolnunk kell. A Krisztust követő ember hitével, értékrendjével, életformájával, vallásgyakorlásával, a társadalomhoz való viszonyulásával mindig politizál – a szó pozitív értelmében. Egyszerűen jelenléte, véleménye, szavai, tettei formálják a környezetét. Az egyháztörténetben látjuk, hogy mikor volt ez pozitív hatással egy ország életére és mikor vett negatív irányt, fonódott össze a hatalommal és jutott tévútra.

A tűz és jég dalában több vallás is jelen van. A Vízbefúlt Istent egy vikingekre hasonlító nép követi. Az északiak a varsafák ligeteibe járnak imádkozni a Régi Istenekhez, vallásuk természetközeli, szinte panteista. A Fény Urának égőáldozatokat mutatnak be, és nem riadnak vissza az emberáldozattól sem. Vallásuk középpontjában a tűz áll, ami harcol a sötétséggel, hideggel, halállal. Egy kis szekta a sokarcú istennek szolgál, aki maga a halál. A hét királyságban a bevett vallás A Hét Hite, ami az egy istenség hétféle arcára, megnyilvánulására utal. Magában foglalja az Atya, Anya, Kovács, Harcos, Szűz, Vénasszony, Idegen alakjait. A Hét Hite erőteljes áthallás a keresztyénségre.

A Trónok harca jól bemutatja, mi történik, amikor az uralkodó saját hatalmának érvényesítésére használja fel a hitet, és mi történik, amikor a király is a hitet szolgálja, az egész birodalmat a vallási erkölcsöknek rendelve alá. Látjuk a főseptont (főpapot), amint az istenség nevein hívja ágyasait, és látjuk bukását, ahogy a magukat verebeknek nevező, szegénységi fogadalmat tett, harcias szerzetesek nyilvánosan megszégyenítik főbenjáró bűne miatt. Felidéződik előttünk az egyház több száz évvel ezelőtti gyarlósága. A ferences rend egyszerűsége és tisztaságától vonzó megjelenése, mely utal a szerzetesrendeknek a világi egyháztól való különbözőségére. Finoman még egyfajta protestáns egyházkritika is jelen van a romlott egyházi elöljárók és az arisztokrácia megleckéztetésében.
Sajátos vallási béke, egyfajta ökumené figyelhető meg a mű világában. Tiszteletben tartják mindenki vallását, de érvényesül a feudális világból ismert „cuius regio, eius religio” (akié a föld, azé a vallás) elve is. Amikor esküt tesznek, a régi és új istenekre teszik, kifejezve ezzel minden vallás és az általuk képviselt istenség létét.

A tűz és jég dalában megjelenik a vallás pozitív oldala: ahogy az erkölcs a hatalmon lévőket is jó útra akarja téríteni, de az árnyas oldal is, amikor egy istenség nevében a gyermekáldozattól sem riadnak vissza, és ködös látomásokban bízva ezrek mennek a halálba.

A sorozat
Sokaknak van rossz tapasztalata a könyvek megfilmesítéséről. Egy könyvet először „le kell butítani”, hogy filmet lehessen belőle forgatni, vagy hosszú filmmé, esetleg több részes sorozattá kell dagasztani a történetet. Ritkán jönnek ki a könyv rajongói úgy a moziból, hogy meg volnának elégedve. A Gyűrűk Ura esetében sikerült a könyvet több-kevesebb sikerrel megfilmesíteni, de ez sajnos kivétel, ami erősíti a szabályt. 

A sorozat ezzel szemben nagyobb lehetőséget ad a rendezőknek, hogy a könyvet teljes egészében képernyőre vigyék, a dramaturgiát kibontsák, a karaktereket árnyaltan ábrázolják. A Trónok harca sorozat az elején szinte teljesen megegyezik a regényekkel, de a második-harmadik évadnál már eltér azoktól. Mégsem sérül a történet, inkább kissé más irányt vesz, de ez az alternatíva jól megfér a könyvek történetformálásával. George R. R. Martinnal (a képen) közösen alakították a sorozatot a rendező és a producer, ezért is tud önálló életet élni a sorozat és a regényciklus egymás mellett. Azt is mondhatjuk, hogy kiegészítik egymást. Külön-külön és együtt is megállják a helyüket.
A Trónok harca mese felnőttekről felnőtteknek. Tükröt tart az ember elé, elénk, melyben látszik minden gyarlóságunk, jóra való törekvésünk. Mindezt a történetet egy jól megírt, középkori hangulatú fantasy világban meséli el. Egyszer volt, hol nem volt a vastrón...