Szabadság, identitás, reformáció

Ige-idők címmel megnyílt a reformáció emlékévének központi kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban. Egyedülálló, páratlan kincseken és részletes magyarázó szövegeken keresztül ismerhetik meg a látogatók, hogy mit adott a reformáció Európának és a világnak.

A református és az evangélikus egyház, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású tárlata mintegy 800 négyzetméteren mutatja be az európai – közte kiemelten a magyarországi – reformáció történetét.

Belső vagy külső szabadság?
Az ünnepélyes megnyitó kerekasztal-beszélgetéssel indult, melyre Balog Zoltán miniszter, református lelkipásztor mellett németországi politikus vendégeket hívtak. A kerekasztal moderátora Prőhle Gergely, az evangélikusok országos felügyelője, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt.
Balog Zoltán azt hangsúlyozta a beszélgetésben, hogy a reformáció korában a belső szabadságot állították előtérbe, míg napjainkban inkább a külső szabadság van meg, a belsőt sokan még fel sem fedezték. A miniszter úgy vélte, hogy meg kell mutatni a világnak az elmúlt 500 évben létrejött örökséget, ami nélkül sem Európa, sem Magyarország nem lehet boldog. – A legfontosabb az emberek, a történelem, a kulturális javak, az egyházak, valamint az egyház tagjainak a megbecsülése. Az emlékév töltetet adhat a következő 500 évre is. Reméljük, hogy az üzenet inspiráló módon megosztható mindenhol – fűzte hozzá.

 A közösség a döntő
Reiner Haseloff, Németország Szász-Anhalt tartományának miniszterelnöke úgy fogalmazott, hogy a németeknek szembe kell nézni azzal,milyen katasztrófákat váltottak ki történelmük során. – Ha a nacionalizmus jegyében megpróbáljuk a magunk útját járni, úgy, hogy másokat bajba sodrunk, akkor nem a kereszténység útját járjuk. Mi, németek azt szeretnénk, hogy Európa működjön, és a népek, nemzetek Európája legyen. Át kell gondolni, hogy a közösség és a különböző nemzetek identitása hogyan kapcsolható össze. Elsősorban a közösség a döntő, így lehet elérni, hogy ne legyenek háborúk, hanem párbeszédet folytassunk.
A miniszterelnök azt mondta: „nem akarjuk Európát Magyarország nélkül elképzelni. A keresztény politikus felelőssége, hogy segítsen, de közben nem hagyhatja, hogy a demokráciát aláássák.”

Szabadság és felelősségérzet
Nicola Beer, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) főtitkára, Hessen tartomány volt kulturális minisztere arról beszélt, hogy a liberalizmus gyakran félreértett fogalom, amellyel leírhatók politikai kurzusok. – Mi a szabadság és a felelősségérzet kifejeződését értjük rajta, nem pedig korlát nélküli szabadságot. Számomra a protestantizmus azt jelenti, hogy önállóan gondolkodó ember vagyok, aki a tudását a közösség szolgálatába állítja. Többféle járható út létezik, meg kell találni a legjobb megoldást a közösség érdekében – tette hozzá.

Belső reformáció
Thomas A. Seidel, a thüringiai kormány reformációügyi megbízottja úgy fogalmazott, hogy az egyház és a vallás arra irányul, hogy kiváltsa az ember belső reformációját, míg a politikának csupán közepes „hatótávolsága” van. – A reformáció emlékéve felhívja az emberek figyelmét a saját hovatartozásukra. Nagyobb világosságot kell teremtenünk, ezzel nemcsak az egyháztagoknak, hanem a szekuláris világnak is tartozunk – mondta.

Itt és most
Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a kiállítás címére utalva úgy fogalmazott, hogy az Ige-idő arra utal: Isten igéje mindig itt és most, vagyis adott időben szólal meg. A reformáció folyamatos jelen, az emlékév alkalmat ad arra, hogy fölfedezzük a közös identitást, amit Istentől kaptuk, nem megőrzésre, hanem arra, hogy megosszuk. A reformáció nem állóvíz, hanem forrás. Ehhez a forráshoz tértünk vissza ötszáz éve.

Mély és erős keresztyénség
Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, dunamelléki püspök köszönetet mondott Magyarország kormányának a kiállítás megrendezéséért, valamint a reformációi emlékbizottság létrehozásáért. Megköszönte a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a kurátorok munkáját is.
A püspök beszédében arról szólt, hogy a rendszerváltás idején azzal a reménységgel egyesültünk újra az elveszített Európával, hogy megtaláljuk benne a kommunizmus évtizedei alatt hiányolt európai identitást. Ehhez képest még „mindig keressük azt a mély és erős, jó értelemben radikális keresztyénséget", ami a reformáció célkitűzése volt a forrásokhoz való visszatéréssel és a keresztyénség külső formáinak megújításával.


– Istennek tartozunk köszönettel, hiszen nem a politikai, nem a hatalmi erőviszonyok, nem az ember óriási kulturális teljesítőképessége, hanem az isteni kegyelem tart meg bennünket. 1517 után nemcsak 1525 jött, hanem 1526 is, és utána 150 évig török uralom, talán itt is egy török sátor állt, a múzeum helyén. Kérem német barátainkat is, hogy amikor bevándorlástól és iszlámról vitatkozunk, ezt a nagyon rövid, 150 éves magyar tapasztalatot is vegyék figyelembe.

Bogárdi Szabó István azt kérte, emlékezzünk meg imádságban azokról a keresztyénekről, akiket világszerte üldöznek. – Mi Európában könnyen nyilatkozunk elnyomásról, diktatúráról, liberalitásról, illiberalitásról, miközben patikamérlegen mérjük szabadságunkat, és ha egy ezred milligramm hiányzik, már kétségbeesünk, és hadat üzenünk egymásnak. A világ más részén nem tanácsos istentisztelet tartani, az Úr Jézus Krisztus nevét kimondani, nem tanácsos keresztyénnek lenni, és ezzel  nem az jár, hogy csúnyán beszél rólunk a sajtó, hanem jogfosztás, üldöztetés és halál jár érte. Szabadságunkért való hálánkat nem tudjuk jobban kifejezni, mint ha imádságunkba foglaljuk azokat, akiket üldöznek. 1541-ben a török elfoglalta Budát, és Luther megírta gyönyörű szép énekét, amit mai napig a reformátusok és evangélikusok egyaránt énekelnek: „ha Te meg nem tartasz minket Uram, Isten, hiába vigyáznak a mi szemeink”.

Az Ige-idők kurátorai: Kiss Erika, Gáborjáni Szabó Botond, Fogarasi Zsuzsa, Harmati Béla László, Kertész Botond, Zászkaliczky Zsuzsa, Zászkaliczky Márton és Heltai János.

Az Ige-idők kiállítás november 5-ig látogatható a Magyar Nemzeti Múzeum 2. emeletén. A tárlat kísérő kamarakiállítása, amelyet Hosszú Gyula történész rendezett, fényképek, dokumentumfilmek és szövegek segítségével mutat be 20. századi magyar protestáns életutakat.
 

Fekete Zsuzsa

Képek:
Vargosz (reformatus.hu)
​Füle Tamás
MTI