Az vagy, amit megeszel?

Reggelizz úgy, mint a király, ebédelj, mint egy polgár, vacsorázz, mint egy koldus – tartja a mondás. Felejtsük el!? 

Dietetikus, sportoktató és szakács. Kovács Judit komolyan veszi a hivatását: meghallgat, segít, motivál és tanácsokat ad, hogy minél egészségesebbek lehessünk. Találkozásunk helyszínét is tudatosan választotta, hiszen olyan bisztróban beszélgettünk, ahol csupa egészséges ételt és italt kínálnak.

Segít és tanácsokat ad
Judit arról mesél, hogy az első perctől kezdve bizonyosan tudta, olyan szakmát akar választani, ahol segíthet az embereknek. Szívesen foglalkozik kicsikkel, problémás tinikkel, anorexiásokkal vagy túlsúlyosokkal, és ami egyre gyakoribb, inzulinrezisztens és cukorbeteg kliensekkel. Judit türelmesen magyaráz a klienseknek, minden kérdésre alapos választ ad, segít az életmódváltásban, az optimális testmozgás megtervezésében, az étrend kialakításában. Az esti nassoláskor azonban önfegyelemre van szükség, hiszen nem állhat őrt, hogy kivegye a finom karamellás csokit a kezünkből. Előfordul, hogy tízkilónyi súlyfelesleg miatt fordulnak hozzá, de akad, aki hatvan-hetven kilótól akar megszabadulni. Sokan pedig éppen ellenkezőleg, kóros soványsággal küzdenek.
– Mindenkit komplexen kell kezelni, a maga adottságaival és élethelyzetében. Emiatt fontos, hogy a dietetikusság mellett kicsit pszichológussá is váljak, lelkileg is közel kerüljek a kliensekhez, hiszen csak ebben az esetben fogadják el a tanácsaimat. Az a tapasztalatom, hogy a motiváció mellett világos és közvetlen visszajelzéseket várnak tőlem. Egyre többször kérnek segítséget olyan nők, akik az inzulinháztartásuk felborulása miatt nem tudnak teherbe esni. Nagyon szép feladat végigkísérni őket azon az úton, aminek gyakran az a vége, hogy boldogan hozzák megmutatni kisbabájukat.

A nő szerepe
A nőknek kiemelt szerepük van a család egészségének megőrzésében, hiszen ha egészséges ételeket tesznek a férjük és a gyerekeik tányérjára, az az élet meghosszabbítását is jelentheti.
– Szeretem az egyszerű, könnyen elkészíthető ételeket. Tudom, hogy sokan hasonlóan vannak ezzel, hiszen a munka után nem igazán jut idő három-négy órát álldogálni a tűzhely mellett. A gyerekek azt az ízvilágot szokják meg, amit otthon kapnak, ezért nagyon fontos, mit és hogyan főzünk. Az is lényeges, hogy a fehér kenyeret, vagy az egészséges, teljes kiőrlésű kenyeret emeljük-e le a polcról a boltban – sorolja Judit.

Ha nem eszik a gyerek
Sok szülő keresi meg azzal, hogy a gyereke szelektíven eszik, csupán négy-öt féle alapanyagon tengődik, a többit elutasítja. –  Nagyon jól lehet kezelni ezeket az eseteket is, akár már egészen pici korban. Ez nem azt jelenti, hogy én főzök, vagy a tanácsadáson kóstoltatok, a valódi munka mindig otthon folyik. Ha a gyerek nem eszik meg egy ételt, mindig kérdezzük meg, hogy mi az oka. Teljesen feleslegesen hangzik el az a mondat, hogy edd meg, mert sok vitamin van benne!  Ez a világon semmit nem jelent a gyereknek. Ha például a brokkolira azt mondja, hogy azért nem eszi meg, mert csúnya, akkor főzzünk belőle krémlevest, és úgy kínáljuk.

Aprónak tűnő döntéseink
Bár Judit légiesen karcsú, azt állítja, hogy nagyon szeret enni. Szerinte nagy tévedés az is, hogy az étel szeretetét a legtöbbször a túlsúllyal kötjük össze. – Fontos, hogy finomak legyenek az ételeink, de már az első falat is ugyanolyan finom, mintha a harmadik tányérnál járnánk. Szomorúságom, hogy a magyar konyha viszonylag szegényesen bánik a fűszerekkel, pedig a fűszerek hatalmas tárháza áll már rendelkezésünkre. Nemcsak új ízesítésekkel, hanem a megszokottól eltérő húsfajtákkal is érdemes próbálkozni, a vadhús például a lehető legtisztább hús, tápláló, nagyon jót tesz a szervezetünknek, a tiniknek és a nőknek pedig különösen ajánlott a magas vastartalma miatt – magyarázza a dietetikus. A húsok eredetéről gyakran hallunk riasztó történeteket: sokan nehezményezik, hogyan és mivel táplálják az állatokat, hogy minél nagyobb vágósúlyt érjenek el. A szakember ezzel összefüggésben nemcsak a tudatos étkezésre, hanem a tudatos vásárlásra is biztat. – Tanyasi csirkét szoktam vásárolni, amiről tudom, hogy honnan származik. Fontos, hogy körültekintően vásároljunk, ezzel is letesszük a voksunkat amellett, hogy kit és mit támogatunk. Én szeretek a felelősen gondolkodó gazdáktól vásárolni, akiknek nem csak a profit lebeg a szemük előtt. Ezekkel az aprónak tűnő döntéseinkkel jó irányba befolyásolhatjuk a világot. A boltban sem kell minden egyes zöldséget külön nejlonba tenni mérés előtt, hanem pakolhatjuk őket egybe is, és a címkéket ráragaszthatjuk egy zacskóra. Mindig fölkavar a pazarlás, a sok műanyag használata. Egy ásványvizes palack négyszáz év alatt bomlik le. Ha a legjobbat akarom a gyerekemnek, akkor nem szennyezem el a földet, amin élnie kell. Nekem kell megmutatnom, hogy mi a helyes és a helytelen viselkedés ebben a tekintetben is.

Süti, csoki, fagyi, nasi
A következő témánk sokak mumusa, az édesség. Vajon mennyi csokit, nasit, sütit lehet enni? Ha ugyanis rákapunk az édesség ízére, nehéz róla lemondani. – Az édesség tekintetében is fontos, hogy mihez szoktatjuk a gyerekeket – hívja fel a figyelmet Judit. – A legtöbb gyerek édességfogyasztását erősen redukálni kell ahhoz képest, amit a szülő korábban megengedett. Talán meglepő, amit mondok, de a gyerekek ezt egyáltalán nem fogadják rosszul, inkább a szülőket, sőt a nagyszülőket éri traumaként, hogy nem kényeztethetik édességgel a gyereket. Jobban tesszük, ha a szeretet és kényeztetés forrásának nem az édességet választjuk. Kiváló gyakorlatnak tartom, ha az édességet valamilyen közös családi programhoz kötjük, például elmegyünk közösen fagyizni. Ha a gyerek az iskolából hazafelé a buszon töm magába egy csokit, szinte észre sem vesszük, hogy mennyi cukrot fogyasztott el egy pillanat alatt. Néhány kocka csoki nem árthat, ha még nem alakult ki egészségügyi probléma, de ez csupán heti egy-két alkalom legyen. Ha valaki korábban naponta háromszor evett édességet, az kezdetben próbálja meg napi egy alkalomra csökkenteni az adagot, ezzel több száz felesleges kalóriától kíméli meg magát. Azt ne vállaljuk be, hogy soha többé nem eszünk édességet, mert akkor két hét múlva tuti, hogy kifosztjuk a hűtőszekrényt. Nincs értelme kiiktatni az életünkből azokat a dolgokat, amiket szeretünk, de mértéket kell tartani.

Lusta szülő, sportos gyerek?
Ahogyan az egészséges étrendet, úgy a sport szeretetét is a szülő nevelheti a gyerekbe. Azok a szülők, aki folyamatosan gépeznek vagy a tévét bámulják, ne reménykedjenek, hogy a gyerekük aktív és sportos lesz. A példamutatás ebben az esetben is ugyanolyan fontos, mint a táplálkozásnál. – Az iskolai testnevelésóráktól nem feltétlenül szeretik meg a gyerekek a sportot, ezért kísérletezzünk, hogy mit kedvel a legjobban.  Ha valaki nem szeret úszni, akkor táncoljon, karatézzon, birkózzon, biciklizzen. Ne erőltessük azt, ami nem tetszik neki, hiszen ez pont ellentétes a törekvésünkkel, hogy megszerettessük vele a mozgást.

Mennyit igyunk?
És ha már sokat ugráltunk és sportoltunk, ne felejtsük el a folyadékfogyasztást sem! Kovács Judit szerint az életmódunk egyik leggyakoribb hibája, hogy kevés vizet iszunk. – A betegségek döntő többségének köze van ahhoz, hogy nem iszunk eleget. A vérünk besűrösödik, a szívnek nehezebb működni, a cukorszint emelkedik, a haj töredezik, a bőr kiszárad, a szem nem tud nedvesedni, kialakul a székrekedés. Minimum másfél-két liter vizet meg kell inni naponta. Ehhez a mennyiséghez ügyesen hozzászoktathatjuk magunkat, ha két-három napig mérjük, hogy mennyit iszunk. Egy idő után rááll a szervezet, és szomjasak leszünk, ha nem ittuk meg az adagunkat. A gyerekek és idősek folyadékbevitelére különösen figyelni kell.

A bűnös szénhidrát?
A régi mondás azt tartja, hogy reggelizz úgy, mint a király, ebédelj, mint egy polgár, és vacsorázz, mint egy koldus. Kovács Judit szerint ez a vélekedés már nem minden esetben állja meg a helyét. – Ha valaki hajlamos cukorbetegségre, különösen fontos, hogy a délelőtti órákban körültekintően étkezzen, mert ekkor a legérzékenyebb a cukorháztartás. Reggel enni kell, de nem mindegy, hogy mit és mennyit, mert egy hatalmas, több fogásos reggeli nagyon megterhelő lehet a szervezet számára. Aki viszont fizikai munkát vagy akár erős szellemi munkát végez, annak szüksége van a sok szénhidrátra. Mostanában az a trend, hogy utálni kell a szénhidrátot, de arra biztatok mindenkit, hogy ne essen ebbe a hibába! Az agyunk az elsőrendű szénhidrát-felhasználó, szükségünk van szénhidrátokra, hogy működni tudjon. Fontos, hogy olyan értékes tápanyagokat fogyasszunk, amiből építkezni tud a testünk. Az étel a test építőköve, így ha értéktelen dolgokat eszünk, ne várjuk, hogy a testünk jól működjön, hogy szép legyen a bőrünk, a hajunk, hogy fittek legyünk, ne legyen székrekedésünk, és ezzel a felsorolással még csak a legcsekélyebb dolgokra utaltam.

Azért, mert rengeteget eszem
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy a test a lélek templomba, viszont sokan nem vigyázunk eléggé erre a templomra.
 – Mire kialakul valakinél a cukorbetegség, előtte akár már 15 -20 év is eltelik, amikor már felfedezhető a cukoranyagcsere-zavar. Mivel a cukorbetegség nem fáj, sokan hosszú ideig nem is foglalkoznak vele. Az emberek egy része szereti homokba dugni a fejét, és úgy tesz, mintha nem lenne semmi baj. A változtatás ugyanis fárasztó és nehéz, de ahhoz, hogy hosszú és minőségi életünk legyen, muszáj tennünk. Ha valaki túlsúlyos, tegye fel azt az egyszerű kérdést önmagának, hogy miért lett kövér? Talán szomorúság érte, és azért eszik? Abbahagyta a mozgást, de ugyanannyit eszik, mint előtte? Boldogtalan, azért eszik? A közelmúltban láttam egy filmet, ahol egy háromszáz kilós nőtől megkérdezte az orvos, hogy miért kövér? A nő egyszerűen azt felelte: „azért, mert rengeteget eszem.” A klienseimet mindig arra kérem, hogy vezessenek étkezési naplót. Amikor együtt átolvassuk, hamar fény derül a problémák okára, együtt nevetünk, amikor már éppen a harmadik kakaós csigánál tartunk. Akik egészségesen étkeznek és eleget sportolnak, biztosan nem fognak elhízni. Nincs szükség pirulákra, csodaporokra, teákra – állítja határozottan a szakember.

Szeretni kell
- Szeretni kell a testünket, hiszen Istentől kaptuk. A hitünk is megnyilvánulhat abban, hogy becsüljük-e annyira ezt a csodálatosan működő szerkezetet, hogy vigyázunk rá - véli Judit. –  Isten azért adta nekünk a testet, hogy gondozzuk, ápoljuk, csakúgy, mint a természetet. Mutassunk példát a gyerekeinknek is!

Fekete Zsuzsa
Képek: Füle Tamás