Előbb az utcai járókelők beszéde, nyaralók teraszán grillező baráti társaságok zsivaja marad el, majd az utolsó utcai lámpa holdudvarából is kikerekezem, ahogy elindulok éjszaka a bicikliúton hazafele.

A csillagok ugyanolyan lassan kapaszkodnak fel az égre, ahogyan fújtatásról fújtatásra viszem körbe a pedált, hogy egy-egy keréknyomnyit haladjak az erdő alatt meghúzódó meredek ösvényen.  Két csillag különös erővel fénylik. Kiválik, kiviláglik a többitől: a Vénusz és a Jupiter.

Férfiről és nőről gondolkodom. A vonzásról, ami születik köztük, ha kellő közelségbe kerülnek egymáshoz. Van-e nagyobb vágy, mint eggyé lenni? Teljességre jutni valakivel, aki egészen más, aki külön valóság? Talán a mágnes két ellentétes pólusa is ezért vonzza egymást.  Talán azért ez a közelítés, ez a megmagyarázhatatlan vágyódás, hogy meggyőződhessünk arról, hogy létezik teljesség, találkozás, közelség, egyesülés. Teljes Ég.

A Jupitert és a Vénuszt nézem. Közelítenek, de egy távolságon túl nem kerülhetnek közelebb egymáshoz. Megtartja őket a saját pályájuk. A Napra tekintve, hozzá igazodva róják évmilliók óta útjukat. Közelítenek, de nem lesznek egyek. Távolodnak, de nem vesznek el a semmibe.

Az összetartozás, az egység nem az egymásba csapódásban van, ahogy a teljes(s)Ég sem a feloldódásban, hanem a közös középpontban. A Napban. Ahogyan férfi és nő a maga pályáján. Isten körül.

(Időnként pedig egészen közel fénylenek egymáshoz. Ilyenkor elhalványul az egész égbolt, és csak ők ketten táncolnak rajta. A Nap pedig megállítja az időt. Kiüríti a mennyei tánctermet. Eloldozza őket, hogy ne csak közelítsenek, hanem egymáshoz simuljanak. Ne csak találkozzanak, hanem eggyé olvadjanak. Majd szelíden pályájukra helyezi őket ismét. Feltűnnek a csillagok, ők pedig tovább járják égi táncukat. Közelítenek, de nem olvadnak össze. Távolodnak, de nem veszik a másikat a semmibe. Egymásra mosolyognak, fénypászmákkal ölelik meg egymást, ahogy tovasuhannak útjukon, egymás mellett.)

A fenti írás egy részlete elhangzik a szerző és férje által összeállított Kedvesem! Boldogságom? - avagy van-e út Ádámtól Éváig című előadáson 2016. július 29-én délután 4 órakor, a Művészetek Völgyében, Taliándörögdön, a Református udvarban.

Illusztrációk:

Bryan Hansel Photography

Gustav Klimt: Ádám és Éva