Megismerni egymást

Kígyózó sorok egy kígyózó padsor körül – beszámoló egy református gyülekezet kezdeményezte majálisról egy városi lakótelepen.

Az idei május 1-én a kőbányai József Attila-lakótelep Csigapark játszóterén nagy volt a sürgés-forgás. A piknikezni összegyűlt családok a focipálya mellett izgatottan figyelték, hogyan lesz a színes deszkákból kígyó hosszúságú, hullámzó pad.
Az előkészületekről a Küllő (Külső-Üllői Úti Református Gyülekezet) önkéntesei gondoskodtak, így délelőtt egyetlen feladat maradt hátra: a deszkákat a helyükre kellett illeszteni és egy finom ebéd mellett kipróbálni és megünnepelni mindazt, ami az elmúlt fél évben a Megismerő Műhelyben történt. Mindenki talált magának feladatot, amelyben örömét lelte. Egy kislány például diót tört, s kínálta a sürgölődőket, hogy jobban haladjon a munka.

„A folyamat 2016 decemberében kezdődött. Gyülekezetünkben megfogalmazódott az igény, hogy valami rendhagyó módon kellene kinyúlni a templom falain kívülre. Párhuzamosan a környező kőbányai, valamint az Üllői út túloldalán elhelyezkedő József Attila-lakótelepiek körében is kérdezgetni kezdtük az embereket vágyaikról, álmaikról, s később a kihívásokról is” mondja el Szilágyi-Kiss Hajnalka, a projektet összefogó Közös Híd Egyesület elnöke. Mindezeket a környező iskolákban meghirdetett ötletpályázat követte. A legkreatívabbnak és -aktívabbnak a Kőrösi Csoma Sándor Kéttannyelvű Általános Iskola mutatkozott, ahol a tervezgetés, rajzolgatás és a diákok bevonása 16 alkalommal, rajz- és médiaórákon valósult meg. „A gyermekrajzok alapján a Megismerő Műhely önkénteseivel elhatároztuk, hogy alkossunk valami maradandót, ami nemcsak szimbólum lehet, hanem használati tárgy is, amelynek közelében a közösséggé formálódás a későbbiekben is folytatódhat.

Az alkotásban cél volt a lakókörnyezetük védelme, megszépítése, a helyi intézményekkel, szervezetekkel való együttműködés megtanulása és a fejlesztő szemléletű, kreatív gondolkodás serkentése. Molnár Zita rajzötlete alapján egy közösségi pihenőhely mellett döntöttünk, amely nem csak hosszúsága, de hullámzó formája miatt is egyedi! A padot Szilágyi Szabolcs tervezte, aki szintén a református gyülekezet tagja. A megvalósításban a használhatóság, ötletesség, az egyszerű elkészítés lehetősége, a védhető helyszín és az anyagi szempontok mind közrejátszottak. Projektünk az emberek alkotási vágyát, összefogás iránti igényét elégítette ki a programsorozattal, mely a közösségi építkezésben csak kicsúcsosodott, de mindezt megelőzte sok-sok találkozó, köztük a Küllő önkéntesei által szervezet házaskurzus is, mely olyan népszerű volt, hogy hamarosan újat kell indítanunk.”
„A közösségi padot önkéntesek találták ki, kerestek alkalmas helyet neki, végezték a hivatali ügyintézést, engedélyeztették, beszerezték az alapanyagokat, festettek, fúrtak, faragtak, és végül gyerekek és felnőttek csapatmunkában szerelték össze, hogy a focirajongók, nézelődők, arra járók megpihenhessenek rajta, és gyönyörködjenek színes, az iskolások által megálmodott kígyó formájú alakjában” tudtuk meg Keszeics Mariannától, az Anyahajó Anyaközpont önkéntesétől.
Mindenkinek akadt dolga május 1-jén. Bográcsban főtt a gulyás, ekkor készült a pad, fiatalok muzsikáltak közben, s szabadtéri piknik és kispályás focibajnokság is zajlott. Az Anyahajó Anyaközpont babahempergőjében nagy volt a gyerekzsivaj. Az összefogás, az együtt eltöltött nap szép emlék lesz mindannyiunknak, és jó példa azoknak, akik hasonló közösségépítő tevékenységbe szeretnének belevágni.
„Míg Erdélyben viszonylag egyszerű kalákát összehozni, mert egy falusi környezetben könnyebben kerül lelkes, szerszámot kezelő idős vagy fiatal, a polgármester is teljes mellszélességgel ki tud állni a falu népével együtt a kaláka mellett, az építőanyag pedig az erdőben „terem", addig ez Budapesten nehezebben megy. Ennek ellenére megcsináltuk! Így lett a Megismerő Műhely a Küllő, az Anyahajó Anyaközpont, a Wekerle telepi 93. számú Erő Cserkészcsapat, a Görög Ifjúsági Egyesület és a József Attila lakótelepen élő fiatalok, különösen a Körösi Csoma Sándor Kéttannyelvű Általános Iskola 8. osztályos diákjainak olvasztóüstje” fogalmazott Szilágyi Szabolcs, a pad tervezője, aki egyben a kivitelezést is összefogta.
„Nagyszerű élmény volt együtt lenni kicsikkel, nagyokkal, focistákkal és célba dobáló gyerekekkel, a fakanál vagy éppen a gumikalapácsok mellett. A délelőtti építkezés és ebédfőzés, focikupa és szalagfogó után jóleső fáradtsággal vártam a délutáni koncerteket. A Bettika triót követően a Zsongom előadásában megelevenedtek József Attila, Nagy László és Kányádi Sándor versei. Szemeim előtt pedig megjelent a következő ilyen alkalom is” összegzett Szabó-Kis Gyöngyi gyülekezeti tag, aki sokat tett azért, hogy a házaskurzus a József Attila-lakótelep egyik éttermében megvalósulhasson.

Elnézve a lakótelepen élőket, kétség sem férhet hozzá: ez a majális csak a kezdet volt.

 

Képek: Szilágyi Szabolcs