„Ha én határozom meg, hol találom meg Istent, akkor mindig olyan Istent találok majd, aki valamiképpen rám hasonlít, aki a kedvemben jár, aki a saját természetemhez kötődik. Ám ha Isten dönti el, hol lehet megtalálni, akkor ez úgy történik majd, hogy nem fog azonnal tetszeni a természetemnek, és egyáltalán nem felel meg az ízlésemnek. Ez a hely pedig Krisztus keresztje." Dietrich Bonhoeffer
Kit keresel?
Őszi séta a temetőben
Szeretek sétálni az őszi temetőben. Sok mindennel találkozom az utak során.
Találkozom emlékekkel, sír-emlékekkel; szembesülök a múlttal, régen élt emberekkel, rokonokkal, szeretteimmel.
Találkozom az elmúlással, az enyészettel, átjár a mulandóság, a véglegesség érzése.
Találkozom néha egy-egy ismerőssel, távoli rokonnal, szóba elegyedünk.
Találkozom hasonló érzésű emberekkel, egy-egy kedves arccal, keresőkkel.
Találkozom jó és rossz emlékekkel: csendesen meghaló szeretteim békés arcával, és a tragikus, szomorú, ma is felkavaró véggel.
Kit keresel? – tette fel a kérdést egykor Jézus a sírkertben. (János evangéliuma 20. rész, 15. vers)
És ők is halottat kerestek, hogy megkenjék a testét.
Sírt, előregyártott – sziklába vájt – nyughelyet.
Szomorú emlékeket, fájdalmas közelmúltat, az elmúlást, veszteséget, véglegesség-érzést hordoztak.
És a Feltámadottal találkoztak a temetőben.
Kit keresel?
Kivel találkozol séta közben?
Kép és szöveg: Bölcsföldi András