Csodálatos fizika

A következetességnek és az irgalomnak kéz a kézben kell járnia – vallja Horváth Norbert, a Baár–Madas Református Gimnázium fizikatanára, amikor a jó pedagógus ismérvei kerülnek szóba. Bár a fizika nagyon nehéz tantárgy, a tanár úr és tanítványai mégis úgy beszélnek a szépségeiről, hogy még az is kedvet kap egy órához, akinek éppen csak görbült a fizikajegye.

A Baár–Madas Református Gimnázium pedagógusát a közelmúltban MOL MESTER-M Díjjal tüntették ki. A díjjal azoknak az áldozatkész tanároknak a munkáját ismerik el, akik ösztönzik a tehetséges gyerekeket a sport, a művészet és a tudomány területén, valamint szakmailag és emberileg is tanítványaik példaképei. A gimnázium fizikaszertárában telepszünk le röviddel a díjátadó után a tanár úrral, valamint két tanítványával: Asztalos Bogdán, az ELTE elsőéves fizika szakos hallgatója és Kollár András mechatronikai mérnök beszél arról, hogyan segítette pályájukat Horváth Norbert, aki – mint mondják – mindig szívvel-lélekkel és humorral fűszerezve tanította, nevelte őket.

Élvezetes és humoros fizika órák
Asztalos Bogdán nem fizikusnak készült, de Horváth Norbert fizikaórái olyan élvezetesek és humorosak voltak, hogy nem lehetett nem odafigyelni –  állítja az egyetemista. – A gimis osztályból négyen jártunk fizika szakkörre, valamint versenyekre, és mindannyian fizika szakon tanultunk tovább az egyetemen, már ez is sokat elmond. A tanár úr hamar észrevette, hogy kinek van tehetsége a fizikához, és szívesen foglalkozott velünk, nagyon sokat fejlődtünk mellette. Nekem a suliban az időm nagy részét a fizikaszakkör töltötte ki – meséli.

Estébe nyúló szakkörök
Tanítványa utolsó mondatát megerősíti a tanár úr is. Mint mondja, estébe nyúló szakköröket tartottak, és nagyon élvezték a közös munkát. Bogdánról úgy tartja, hogy a munkában mindig kérlelhetetlenül szívós, és a versenyeken is mindig az elsők között volt.

Közel állt hozzánk emberileg
Kollár András mérnök tíz éve végzett a Baár–Madasban, de még ma is szívesen emlékszik vissza a fizikaórákra. – Sok tantárgy érdekelt, amikor a gimnáziumba kerültem, de a fizika akkor még nem foglalkoztatott különösebben. A tanár úr aztán rávilágított, hogy van a fizikához affinitásom. Számomra nagyon fontos volt a tanár úr személye. Nemcsak fizikát tanított, hanem osztályfőnökünk is volt. Közel állt hozzánk emberileg, mindig sokat segített nekünk, függetlenül attól, hogy ki hogyan tanult.  Jó volt az is, hogy nem a fizikát tartotta a legfontosabb tárgynak, viszont örömmel foglalkozott azokkal, akiket ez érdekelt.
Bár egy évtized eltelt, mióta Kollár András leérettségizett, Horváth Norbert ma is jól emlékszik tanítványára. – Bandi nyitott volt sok tárgyra, sőt szívesen táncolt is. Nagyon vidám fiúnak ismertem meg. Csak később fordult a fizika felé. A versenyzés nem volt cél, inkább csak motivációt jelentett számára. Egyszer jól is jött neki az egyik versenyfeladat, mert az egyetemi felvételin éppen olyan feladatot kapott, mint amilyennel ott már megküzdött – emlékezik vissza.

A fizika komoly szenvedést okozhat
A gyerekek jó része utálja a fizikát – ismeri el a tanár úr. – A legnehezebb tárgyak közé tartozik, hiszen matematikai apparátus és jóval bonyolultabb logikai rendszer található benne, mint a többi tárgyban. Aki nem érez rá az összefüggésekre, annak a fizika valóban komoly szenvedést okozhat. A fizikához is adottság, tehetség kell, mint mondjuk egy sporthoz. Szükséges a belső mocorgás, a motiváció, hogy a diák meg akarja fejteni a kérdést. Aki ráérez az ízére, az előtt nyitott az út, de egy biztos: annak is sokat kell dolgozni. Vannak az iskolában tehetséges gyerekek, akiknek elfolyik a tehetségük, mert nem teszik oda magukat. Munka nélkül azonban hiába a tehetség! A tanári pályámon előny és hátrány egyben, hogy én nem vagyok olyan zseni, mint néhány tanítványom. Ők kiemelkedőek – teszi hozzá.

Helyes döntés
Horváth Norbert villamosmérnökként kezdte a pályáját, de négy év után pályát váltott. – Nem éreztem magam kiemelkedőnek a mérnökségben. Már az egyetemi évek alatt korrepetáltam gyerekeket, és azt vettem észre, hogy ez jól megy. Amikor mérnökként dolgoztam, nagyon hiányzott a tanítás. Visszatekintve úgy tűnik, hogy helyes döntés volt a váltás. Tanárként sokkal többet tudtam elérni, mint mérnökként.

Verejték és görbület
Egy tanár munkájának minőségét nem a díjak határozzák meg – szögezi le. –  Számos kiváló kollégám van, akik komoly munkát végeznek, de sokukat soha nem ismerik el. Azt tartom jó pedagógusnak, aki lelkiismeretesen végzi a munkáját, a gyerekekért él, és segít kibontakoztatni a képességeiket. A következetességnek és az irgalomnak kéz a kézben kell járnia, hiszen elvtelenül nem lehet tanítani. Fontosnak tartom azt is, hogy a gyerek biztonságban érezze magát. Bár szigorú tanár hírében állok, nálam az utolsó pillanatig lehet javítani, de küzdeni, dolgozni kell érte. Ha érzem a verejtékszagot, még ha nem jön is ki az eredmény, biztos, hogy görbülni fog a jegy. Akik gyengébbek fizikából, azokat apró kis lökésekkel kell segíteni, hogy ne adják fel. Talán furcsa lesz, amit mondok, nem a fizika az érdekes, a fizika le van ejtve! Észre kell venni, hogy a gyerek miben jó, és hagyni kell kibontakozni abban, amiben tehetséget érez. A szigorúságról pedig annyit, hogy nem mondhatom a rosszra, hogy jó, mert az életben sem fogja senki ezt mondani. Ha a munkahelyen a főnök nincs megelégedve a beosztottja munkájával, nem fogja azt mondani, hogy ez rendben van. Jó, ha ezt már az iskolában megtanulják a gyerekek.

Előrébb viszi a világot
És hogy mi a szép a fizikában? A fizika előrébb viszi a világot. – Amikor Wilhelm Conrad Röntgen Nobel-díjas fizikus felfedezte a róla elnevezett röntgenkészüléket, az egész családja bőrrákot kapott, meghaltak, illetve csonkolni kellett őket, mert próbálgatták a gépet, sugarazták magukat, hiszen még nem voltak tisztában a veszélyeivel. Amikor látszólag értelmetlennek vélünk egy kutatóközpontot, akkor azt is tudnunk kell, hogy az ott dolgozó fizikusokon keresztül fejlődtek mára úgy például a röntgeneszközök, hogy a készülékek veszélyességét gyakorlatilag a nullára csökkentették.

A fizikus kiszámolja
A tanár úr után a tanítványok is beszélnek a fizikai szépségeiről. Bogdán azt mondja, hogy a matematikusok szeretnek „bűvészkedni” a matematikával. – A matematika arról szól, hogy mindent megvizsgálunk, és nekem tetszenek is a szép és szemléletes dolgok. Azonban az egyetemen szoktunk élcelődni egymással a szakok között, és az a mondás járja, hogy az a különbség a matematikus és a fizikus között, hogy a fizikus néha ki is számolja, mi az eredmény, a matematikus pedig csak megvizsgálja, hogy ki lehet-e számolni. Azért is szép a fizika, mert meglepően egyszerűen le lehet írni vele a valóságot.

Biztos egzisztencia
András szerint a fizika kiszámítható, ha megtanuljuk a logikáját. – A mérnökségben a fizika megfogható és alkalmazható területét használjuk. Ez nem csak sejtések vagy érzések halmaza, hanem konkrét dolgok, speciális logikával. Rám is igaz, hogy rá kellett éreznem a fizika ízére, aztán beletettem sok munkát. A fizika abból a szempontból is hasznos tudás, hogy kiválóan biztosítja az ember megélhetését. Fizikusként, mérnökként nagyon könnyű elhelyezkedni, így amelyik fiatal ebbe fekteti az energiáját, hosszú távú jövőképe lehet.
Végül András és Bogdán azt is elárulják, hogy már korábban is felterjesztették fizikatanárukat különböző díjakra, ezzel is szerették volna megköszönni azt, hogy éveken át kitartóan, lelkiismeretesen foglalkozott velük tanárként és emberként egyaránt. – Bármilyen kitüntetést kap a tanár úr, nem fejezheti ki azt, amit kaptunk tőle. Úgy érezzük, hogy a Mester-M díjjal láthatóbbá tudtuk tenni a munkáját – zárja gondolatait András.

Becsengetnek. Horváth tanár úr bemegy a tanterembe, hogy megtartsa a következő óráját. Lelkes magyarázata kihallatszik a folyosóra. „A feszültség csökken, a töltés csökken, de hogyan változik a kapacitás? Ki tudja? Ugye emlékszünk a KUCU-képletre…

Fekete Zsuzsa
Képek: Füle Tamás