Hozsanna a gyermekkorból

A gyermekkor a virágvasárnapihoz hasonló romantikus képeket, az ifjúkor a lázadó, a tömeggel szembeforduló, a hatalom ellen bátran beszélő Jézus-alakot emeli ki, felnőttebben már a letisztultabb, s a Szentírás által aktuálisan naponta elénk hozott Jézus-képet szemlélhetjük.

A szüleim első nyugati társas útjukról, 1972-ben hozták haza a Jézus Krisztus Szupersztár c. rockopera albumát. Így a híressé vált dupla lemez gyermekkoromtól fogva ismert és hallgatott lemez lett a seregélyesi parókián, még a bakelites időben. Az egyik dal, ami elsőre megtetszett rajta a Hozsanna volt, ami Jézus virágvasárnapi bevonulását jeleníti meg. Talán a leghatásosabban megkomponált zeneszám ez az ének, mely nem kerüli a hatásvadász elemeket sem, a szólóének és a tömeges (kórus) szembeállításával, nagy zenekari alátámasztással. Nem véletlenül tetszett meg ez a dal gyermekkoromban, s az ünnep évenkénti eljöttével újra és újra megszólal bennem, valamit meg is érezhettem abból az eufóriából, ami Jézus jeruzsálemi bevonuláshoz kapcsolódik. Később, amikor a filmet is láthattam, igazolódott ez a feltételezés. Hiszen bármilyen Jézus-filmben, így a Szupersztárban is ez a rész mindig felhőtlen, könnyed, mosolygós, virágokkal és pálmaággal várakozó vidám emberekkel teli várost mutat, leterített színes ruhákkal tarkított és felhőtlenül ünneplő tömeggel kapcsolatos jelenetet ad elő.

Még később pedig azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon miért van így, véletlen ez lehet ez, vagy van benne valami tudatosság? Azt értettem meg, hogy ez a jelenet a nagyhét nyitányaként Jézus passiójának a kezdete, nem véletlenül kap szokatlanul is nagy látványosságot és hangsúlyt. Hiszen tudjuk, hogy mi minden következik a nagyhéten, hogyan követik egymást drámai módon az események lépésről lépésre: árulás, egyedül maradás, véres verítékes imádság, tagadás, elhagyatottság, szenvedés, gúny, fájdalom, kínhalál lesz a hangsúlyos. S ebben a mély sorozatban éppen mindennek a kezdetét jelenti ez az eufórikus menetelés, mely magában is hordozza egy nagy hadvezér, király bevonulásának elemeit, illetve annak paródiáját, ellentétét. Mindazzal a többlettel, amivel Jézus egészen mást és gazdagabbat hozott, mint amit egy világi uralkodó képes adni. Hiszen a „Hozsanna”, és az „Áldott, aki jön az Úr nevében” nagyon sokat jelentett akkor is, ma is. A Hozsanna azt jelenti: „Segíts meg”, „Ments meg” – amivel már a tömeg öntudatlanul vagy tudatosan is jelzi Jézus hatalmát és szerepét. Mérhetetlenül szükségünk van Jézus segítségére, megmentésére, eljövetelére ma is!

S talán a bennünk élő Jézus-kép is lehet árnyaltabb s szebb. Vajon hogyan látjuk Jézust? A szenvedőt, a helyettes áldozatot, az értünk kereszthalált halt Emberfiát látjuk, vagy a mosolygó, megbocsátó, elfogadó, gyógyító Megváltó van előttünk, vagy esetleg már a mennyei fénybe öltözött Isten Fiát szemléljük, a dicsősége teljében élőt, ahogy a keleti aranyozott ikonképek mutatják? Mert a bennünk élő Jézus-kép is változik. A gyermekkor inkább a virágvasárnapihoz hasonló, romantikusabb képeket kedveli; az ifjúkor a lázadó, a tömeggel szembeforduló, a hatalom ellen bátran beszélő Jézus-alakot emeli ki; felnőttebben már a letisztultabb, s a Szentírás által aktuálisan naponta elénk hozott Jézus-képet szemlélhetjük. Míg a böjt az ünnepre való hosszú előkészületet mutatja, a virágvasárnap már a belépést az ünnep, a nagyhét, a passió világába. Más lesz-e számunkra ez a hét, amit a megkülönböztetett „nagy” jelzővel illetünk? Örömmel léphetünk be erre a nehéz, sokféle érzéssel teli, mély és nagy hétre, és átengedhetjük magunkat Isten tervének, fájdalmának és örömének.

Hozsánna a Dávid Fiának!
Áldott, aki jön az Úr nevében!
Hozsánna a magasságban.
Mt 20,9