Vettük a bátorságot és sátrat vertünk...

Még csak szervezők, csoportvezetők, építők vannak, már most mindenki ismerősbe botlik, és persze rengeteg szúnyogba.

A Dunapart tehát már készen áll arra, hogy birtokba vegyék a csillagpontosok.

Feszülnek a sátorkötelek és a ponyvák, várják hogy embersereg töltse meg a jelenlétével. Kinn állnak a hangfalak, várják, hogy hangot adhassanak az elkövetkezőknek. Minden sátorban, minden pavilon alatt készülés, és várakozás van. Bekerülnek az utolsó csavarok és gyorskapcsok, leengedik a molinókat, minden a helyére kerül.
Holnap elindul. Elkezdődik.

A Parókia sátorban éppen azon értekezünk, van-e olyan túlbuzgó szúnyog, amelyik a tapipadba is belekóstol. Talán ma még az is elkövetkezik.

Kávéztatásra készül az SDG, az El Mondo, a KIE. Most van az a vihar előtti vihar, az a készülődés, nyüzsgés és káosz, ami még megoldásra, de legalábbis csitulásra vár. Épülnek a színpadok is. A nagyszínpad épp a parton van, hívogató árnyas fák között. Esélyes, hogy még a vízben pancsikolók és lábukat benne hűsítők is, teljes értékű részesei lesznek mindannak, ami fenn folyik. Az elkövetkező kánikula okán meg sem lepődnék ha a fesztivál ilyen félvízi jelleget öltene.

A forma kész, készül a tartalomra. Gyertek és bátorkodjatok megtölteni!

 

Fotók: Molnár János