Miféle nép a miénk, hova tartozunk mi magyarok? Jövevények vagyunk? Mire épül népünk múlt és jövőképe? Honnan, s miért indultak el ide elődeink? Miért vitatott származtatásunk? Hogyan vette magára népünk a kereszténységet? Tűzzel, vassal, megfélemlítéssel. Mi köze volt ehhez a szíveknek? Mit jelent az, amit ma újra sokszor emlegetnek, hogy mi magyarok „Mária országa” vagyunk? Miért Máriának ajánlották fel egykor kereszténnyé lett népünket?
Azt olvastam valahol, hogy a „Boldogasszonnyal”, a Fiáért szenvedő istenanya megindító alakjával akarták megnyerni őseinket, az ő pogány hitükhöz, „Kisasszonyukhoz” ragaszkodó szívüket. Vajon Mária, vagy Krisztus ígérte nekünk, hogy „Én tiveletek leszek, minden napon, a világ végezetéig…” (Máté 28:20.)

„Áldás havának 19-ik napján, délután hatalmas zivatar támadt Csíkban, villámcsapás sújtotta a két Somlyó hegy közötti nyeregben található Hármashalom oltár keresztjét. Hihetetlen… A csíksomlyói nyeregben épített, Makovecz Imre által tervezett oltár középső csúcsán található kettős keresztbe csapott bele délután a villám, méghozzá vasárnap, az Úr napján!...”

Aki erről tudósít, azzal a döbbenettel írta le mindezt, hogy ez a keresztény népünk számára jelent valamit. Mielőtt elolvastam volna, mit értett ezen ő, a közlő, saját gondolataimmal is találkoztam. Milyen figyelmeztetés lehet ez nekünk, kik krisztuskövetőnek tudjuk magunkat? Szólhat ma hozzánk Isten? Ki által? Számít, mi határozza meg hitünket, gondolkodásunkat? Valóban keresztény nép s ország vagyunk? Isteni-krisztusi ígéret teljesülésére várva élünk?

AMIKOR PEDIG ELKÖZELGETETT AZ ÍGÉRET IDEJE, AMELYET ISTEN KIJELENTETT ÁBRAHÁMNAK, MEGNÖVEKEDETT A NÉP ÉS MEGSOKASODOTT EGYIPTOMBAN. MÁS KIRÁLY TÁMADT EGYIPTOMBAN, AKI NEM ISMERTE JÓZSEFET. EZ A MI NEMZETSÉGÜNKKEL ÁLNOKUL BÁNT, ÉS ATYÁINKAT MAGZATAIK KITÉTELÉRE KÉNYSZERÍTETTE, HOGY KIPUSZTULJANAK. AKKOR SZÜLETETT MÓZES, AKI KEDVES VOLT ISTEN ELŐTT.

Mit lát István? Ott a tanács előtt állva, minden bizonnyal a halál torkában. Hogyan nézi, mi felől nézi és láttatja azt, amit népének múltjáról, történelméről tud? Arról, amit amazok is jól tudnak, de egészen másképpen kezelik. Tanulták, ismerik, de egyáltalán nincs látásuk felőle.
Mi is ismerjük Mózes életét, de vajon mondhat-e, üzenhet-e nekünk valamit mindaz, ami vele élete során történt? István nem csupán tud ezekről a történésekről, hanem lát, Isten Lelke által megértett valamit, és amit így lát és ért, azt mondja el nekik.

Kihez szólt az ÍGÉRET? Az ősatyához, Ábrahámhoz. Hány esztendővel korábban? Lehet a közben születetteknek azt hinni, hogy nem teljesült az ígéret? Mi a legfontosabb az ígéretek teljesülésére nézve? Ki az, aki ígért? Be akarja-e teljesíteni? Be tudja-e teljesíteni?

Miféle ígéretekre támaszkodunk? Hányszor csalódtunk már magunkban és másokban, mindabban, amiben hinni akartunk? Emberekben, ügyekben, igazságokban, eszmékben… Nem mindegy, miféle ígéretre építünk. Ha isteni ígéretre, akkor teljesül. Akkor, amikor. Akkor is, ha minden ellene szól, ha hihetetlen, ha lehetetlen. Ábrahám esetében már az is lehetetlen, hogy utódja lehessen, hisz ő és felesége nemzésre, ill. fogamzásra képtelen korban volt:

„...hite nem gyengült, nem kételkedett az Isten ígéretében hitetlenül…lelke mélyéig meg volt győződve arról, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti…” Róma 4:1921. (I.Mózes 15:5-6.)
Mikor teljesedik, meddig kell várni? Van, aki nem éri meg, van, aki igen. „Nem a ti dolgotok tudni az időket…” (Ap.csel.1:7.) Az isteni ígéretet addig kell hinni, míg teljesül… AMIKOR PEDIG ELKÖZELGETETT AZ ÍGÉRET IDEJE…Akkor bontakozik, az ember szeme láttára.

Négyszáz éven át, jövevények voltak Egyiptomban. AMIKOR, már más lett az uralkodó, mint aki befogadta őket, AMIKOR már annyian voltak, hogy rossz szemmel nézték őket, AMIKOR az egyiptomiakban már félelmet ébresztettek, AMIKOR egy ellenük szóló rendelet született, AKKOR jött el az ÍGÉRET IDEJE. Isten, az ígérettévő megengedte, hogy ellenük forduljanak, hogy keservesen érezzék magukat ott, hogy elhívhatókká legyenek, hogy az isteni ígéretet elnyerhessék… AKKOR SZÜLETETT MÓZES, AKI KEDVES VOLT ISTEN ELŐTT…

Vajon mit jelent kedvesnek lenni Isten előtt? Hisz még csupán csecsemő, nincs semmiféle érdem, nincs értékelhető teljesítmény, amiért KEDVES lett neki az a gyermek. Ő volt az, akit teremtő, elrendelő akarata e feladatra kiválasztott. Minden ebből következett. Hogy megígért, választott valakit, aki által ígérete teljesülhet. Nem kiválósága miatt. Engedi, hogy kiderüljön.

HÁROM HÓNAPIG ATYJA HÁZÁBAN TARTOTTÁK, AMIKOR PEDIG KITETTÉK, A FÁRAÓ LÁNYA MAGÁHOZ VETTE ÉS FELNEVELTE ŐT SAJÁT FIA GYANÁNT. ÉS MEGTANÍTOTTÁK MÓZEST AZ EGYIPTOMIAK MINDEN BÖLCSESSÉGÉRE, ÚGY, HOGY HATALMAS VOLT BESZÉDEIBEN ÉS CSELEKEDETEIBEN EGYARÁNT. MIKOR PEDIG NEGYVENEDIK ÉVÉT BETÖLTÖTTE, ARRA INDÍTOTTA A SZÍVE, HOGY MEGLÁTOGASSA ATYJAFIAIT AZ IZRÁELITÁKAT. TÖRTÉNETESEN LÁTTA, HOGY AZ EGYIKET BÁNTALMAZZÁK, VÉDELMÉRE KELT, ÉS LEÜTÖTTE AZ EGYIPTOMIT, BOSSZÚT ÁLLVA AZÉRT, AKIT BÁNTALOMMAL ILLETTEK. ÉS AZT GONDOLTA, ATYJAFIAI MAJD MEGÉRTIK, HOGY ISTEN AZ Ő KEZE ÁLTAL AD NEKIK SZABADULÁST;

Mi minden mozdult ellene? Hogy Mózes megszülessen, életben maradjon és felnövekedjen.
Az ellenséges indulat, az egyiptomi uralkodó által kiadott kegyetlen rendelet, a bábák félelme a fáraó büntetésétől, a szülők rettegése a felfedezéstől… De Mózes nem veszhetett el. Mert Isten így akarta, és ELKÖZELGETETT AZ ÍGÉRET IDEJE. Vajon mit gondolt maga és népe felől ő, ki a fáraó udvarában nevelkedett? Tudta, hitte az ígéretet? Tudta, kik közé tartozik? Mire ment azzal, hogy ezt hitte? ARRA INDÍTOTTA A SZÍVE… Még csak a szíve… AZT GONDOLTA, ATYJAFIAI MAJD MEGÉRTIK, HOGY ISTEN AZ Ő KEZE ÁLTAL AD NEKIK SZABADULÁST…Azt is meg kell látnia, hogy nem ő szabadít, hanem az Ígérettévő Isten.

DE AZOK NEM ÉRTETTÉK MEG. MÁSNAP MEG OLYANKOR JELENT MEG KÖZÖTTÜK, MIKOR ÖSSZEVESZTEK, ÉS BÉKESSÉGRE INTETTE ŐKET: FÉRFIAK, ATYAFIAK, MIÉRT BÁNTJÁTOK EGYMÁST? DE AKI AZ Ő FELEBARÁTJÁT BÁNTALMAZTA, ÍGY UTASÍTOTTA EL: KI TETT TÉGED FEJEDELEMMÉ, VAGY BÍRÓVÁ KÖZÖTTÜNK? CSAK NEM AKARSZ ENGEM IS MEGÖLNI, MINT AHOGY MEGÖLTED TEGNAP AZ EGYIPTOMIT? E BESZÉDRE MÓZES ELMENEKÜLT, ÉS JÖVEVÉNY LETT MIDIÁN FÖLDJÉN, AHOL KÉT FIA SZÜLETETT.

Becsülik őt népének fiai? Mert herceggé tették, mert nagy tudományú, vagy mert kifejezte tettével hozzájuk tartozását? Nem, nem, nem! Mi a fontos? Az, hogy mit hisz magára nézve? Netán az, amit mások hisznek felőle? Meddig visz a magunkba s meddig másokba vetett hit?

Miért lett jövevény? Muszáj Mózesnek mindent elveszíteni, földönfutóvá lenni? Mivé lett az, amit ő hitt magára nézve? Ám az ígéret érvényes maradt. Ami vele történt, az része volt az isteni ígéret teljesülésének! Előbb Mózes lelkében végezte el Isten, ami a teljesülés lehetőségére nézve volt szükséges. Jövevénnyé lett, hogy népének vezetőjévé lehessen, helyét veszített lett másodszor is, azokért, akik nem voltak készek helyüket (Egyiptomot) elhagyni.

NEGYVEN ESZTENDŐ ELTELTÉVEL MEGJELENT NEKI A SINAI HEGY PUSZTÁJÁBAN, AZ ÚR ANGYALA AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR LÁNGJÁBAN. MIKOR MEGLÁTTA MÓZES, ELCSODÁLKOZOTT EZEN A LÁTOMÁSON. DE MIKOR ODAMENT, HOGY KÖZELEBBRŐL MEGSZEMLÉLJE, ÍGY HANGZOTT AZ ÚR SZAVA HOZZÁ : ÉN VAGYOK A TE ATYÁIDNAK ISTENE, ÁBRAHÁMNAK ISTENE, IZSÁKNAK ISTENE, ÉS JÁKÓBNAK ISTENE, MÓZES MEGRÉMÜLT ÉS NEM MERT ODANÉZNI. AZ ÚR PEDIG ÍGY SZÓLT NEKI: OLDOZD LE A LÁBAD SARUJÁT, MERT SZENT FÖLD AZ A HELY, AMELYEN ÁLLASZ. JÓL LÁTTAM NÉPEMNEK NYOMORÚSÁGÁT EGYIPTOMBAN, HALLOTTAM SÓHAJTOZÁSUKAT ÉS AZÉRT SZÁLLOTTAM LE, HOGY MEGSZABADÍTSAM ŐKET. MOST AZÉRT JÖJJ, ELKÜLDELEK TÉGED EGYIPTOMBA.

Hogyan szólít, hogyan küld Isten? Veszíteni enged, helyet, szerepet, önbizalmat, álmokat, célokat… szabaddá tesz, s az űrt, mely így támad, ő tölti meg, és általa látóvá és hallóvá lehetünk. AKKOR szólhat hozzánk, egyértelműen és félreérthetetlenül. Nem Mózes akarja,
ő csak ráébredt arra, mennyire alkalmatlan, s mennyire nem tud mit kezdeni szerepével, melyről sok éven át álmodott, melyet hite szerint Isten neki szánt. Mivé lesz számára Isten? Az Aki: életét vigyázó, életével rendelkező, ígéretét beteljesíteni akaró Mindenható Úrrá!

Hova küldi Mózest? Kik közé? ELKÜLDELEK TÉGED EGYIPTOMBA…Hova küldi? Oda, ahonnan elmenekült, ahol minden összeomlott, ahol igyekezete csődöt mondott, ahol nem becsülték, ahol bajt okozott, gyűlöletet ébresztett… Fölé nőhet-e az ígéret mindannak, ami szívében ellene szól? Ennyire fontos az, hogy ne tévesszem össze a magam álmait azzal, amit Isten tenni akar, tenni tud értünk! Ő mer minket alkalmatlanokat eszközéül választani.

EZT A MÓZEST, AKIT MEGTAGADTAK E SZAVAKKAL, KI TETT TÉGED FEJEDELEMMÉ ÉS BÍRÓVÁ, AZ ISTEN FEJEDELEMÜL ÉS SZABADÍTÓUL KÜLDTE A CSIPKEBOKORBAN MEGJELENT ANGYAL ÁLTAL. Ő HOZTA KI ŐKET, CSODÁKAT ÉS JELEKET TÉVE EGYIPTOM FÖLDJÉN ÉS A VÖRÖS TENGEREN, ÉS A PUSZTÁBAN NEGYVEN ESZTENDEIG. Ő AZ A MÓZES, AKI IZRÁEL FIAINAK AZT MONDTA: PRÓFÉTÁT TÁMASZT MAJD NEKTEK AZ ISTEN ATYÁTOKFIAI KÖZÜL, OLYAT, MINT ÉN. Ő AZ, AKI OTT VOLT A GYÜLEKEZETTEL A PUSZTÁBAN, ÉS A SINAI HEGYEN, ÉS A MI ATYÁINKKAL BESZÉLŐ ANGYALLAL, AKITŐL ÉLŐ ÍGÉKET VETT, HOGY VELETEK KÖZÖLJE.

Hogyan és mivel azonosítja Mózest István, a főpap és a tanács tagjai előtt? Előttük, kik azzal vádolták, hogy káromló beszédet mond Mózes ellen, törvény ellen, és Isten szentsége ellen? Érdemes érvelését, gondolatmenetét úgy megvizsgálni, hogy értsük, lássuk, miképp közelít István, pontról, pontra a krisztusi korhoz, a jelen helyzethez. Annak okaihoz, miért kellett a szabadítóul küldött Istenfiúnak elveszni és kereszthalált szenvedni… EZ AZ A MÓZES…

Mózest - akit a tanács tagjai nagyrabecsülnek, Isten kiválasztottjának tartanak -, saját népe, annak hangadói elutasították, kivetették maguk közül. Ha övéin múlik, Mózes örökre ott marad a pusztában, és ők Egyiptomban. Ők akkor még nem látták benne azt, akit tán láthattak volna… Ám Isten őt választotta BÍRÓUL, FEJEDELEMÜL, SZABADÍTÓUL. És azzá is lett… ÍGÉRETRE váró felelősök, kik nem látták benne azt, akit Isten értük választott. Hiába tudták az ígéretet, nem érezték a teljesülés pillanatát, nem látták Mózesben az istenáldotta vezetőt.

Mit mondott, mit közölt-jövendölt Isten szava szerint egykor az általuk azóta nagyra becsült Mózes? PRÓFÉTÁT TÁMASZT MAJD NEKTEK AZ ISTEN ATYÁTOKFIAI KÖZÜL…Ugye, tudtak róla, számon tartották? ÉLŐ ÍGÉKET VETT, HOGY VELETEK KÖZÖLJE – fűzi hozzá István. Nem tagadják! Sőt, fennen hirdetik, várják az ígért Messiást! Mégsem látták Jézus Krisztusban Isten Fiát. Megölték. Mózesben sem felfedezték fel Isten küldöttét a kortársai…

A MI ATYÁINK AZONBAN NEM AKARTAK ENGEDELMESKEDNI NEKI, HANEM ELTASZÍTOTTÁK MAGUKTÓL S SZÍVÜKBEN EGYIPTOM FELÉ FORDULTAK. ÉS EZT MONDTÁK ÁRONNAK : KÉSZÍTS NEKÜNK ISTENEKET, AKIK ELŐTTÜNK JÁRJANAK, MERT NEM TUDJUK MI TÖRTÉNT EZZEL A MÓZESSEL, AKI MINKET EGYIPTOM FÖLDJÉRŐL
KIHOZOTT. ÉS AKKOR BORJÚKÉPET KÉSZÍTETTEK ÉS ÁLDOZATOKAT VITTEK A BÁLVÁNYNAK ÉS GYÖNYÖRKÖDTEK KEZÜK ALKOTÁSAIBAN.

Az ember helyhez és földhözkötöttsége akadálya annak, hogy Istennek engedelmeskedjen. EGYIPTOM FELÉ FORDULTAK… Hogyan néztek vissza arra helyre, ahol rabszolgák voltak, és mire vágyakoztak a pusztában? Arra, ami ott volt, amihez már megtanultak viszonyulni…

Miért volt szükségük az aranyborjúra? Mert minden bizonytalan volt. Függtek a láthatatlan Istentől, aki Mózes által üzent nekik. Nem tudták mi lesz holnap, csak hihették, remélhették, hogy velük lesz s megtartja őket a Mindenható. Egyiptomban olyan istenek vették körül őket, melyek láthatók voltak, tapinthatók, elkészíthetők, megfoghatók, hordozhatók, elővehetők…

Vajon mit jelenthetett a főpap és a tanácstagok számára EGYIPTOM FELÉ FORDULNI? Idegenek uralma alatt éltek? Sírtak emiatt? Vágytak szabadok lenni? Kitől? Mitől? A nép vezetői ragaszkodtak a hagyományaikhoz, szokásaikhoz, szerepeikhez, előjogaikhoz… Emiatt egyezkedtek a rómaiakkal. Úgy, ahogy másutt is, a világ minden táján.

Mi lett számukra bálvánnyá, olyannyira, hogy nem látták tőle Istent? Eltakarhatja a törvény, betűjének ismerete, tudása, hangoztatása, másoktól való elvárása azt, amiért nekik adatott? A törvényre hivatkozva, a törvény nevében tették, mindazt, amit tettek. Hogyan? Használták, idézték maguk igazolására, avagy mások ellen, ahogy épp érzéseik és érdekeik diktálták…

AZ ISTEN PEDIG ELFORDULT TŐLÜK, ÉS ODAADTA ŐKET, HOGY SZOLGÁLJANAK AZ ÉG SEREGÉNEK, AMINT MEG VAN ÍRVA A PRÓFÉTÁK KÖNYVÉBEN: VAJON ÁLDOZATI BARMOKAT ÁLDOZATOKAT HOZTATOK-E NEKEM NEGYVEN ESZTENDEIG A PUSZTÁBAN IZRÁEL HÁZA? SÓT, INKÁBB HORDOZTÁTOK A MOLOK SÁTORÁT ÉS A TI ISTENETEKNEK ROMFÁNAK CSILLAGÁT ÉS KÉPEKET, AMELYEKET KÉSZÍTETTETEK, HOGY AZOKAT IMÁDJÁTOK. SZÁMKIVETLEK TITEKET BABILONON IS TÚL. A TANÚBIZONYSÁG SÁTORA IS MEGVOLT A MI ATYÁINKNÁL A PUSZTÁBAN, ÚGY, AMINT AZT AZ ÚR KÉSZÍTTETTE MÓZESSEL A NEKI MUTATOTT MENNYEI LÁTÁS MINTÁJÁRA.

Vajon tudnak és mernek együtt gondolkodni, együtt emlékezni Istvánnal az ő vádlói? Vagy fojtogatja őket a düh, mert akaratlan magukra ismernek abban, ami elhangzik? Nyilvánvaló, hogy Isten ELFORDULT TŐLÜK… ODAADTA ŐKET… Az maradt meg nekik, amit maguk választottak maguknak. Ami birtokolható, addig, ameddig. Bálványaik rabjai: „Majd viszitek …a ti képeiteket a ti isteneitek csillagát, amelyet ti csináltatok magatoknak…” (Ámós 5:26.)

Mi az, ami megvolt a pusztában, ami a nép hűtlensége ellenére is velük volt, megmaradt?
A TANÚBIZONYSÁG SÁTORA… Abban volt a bizonyság ládája. Szent volt? Félelmetes?
„Tedd a ládába a Bizonyságot, amelyet neked adok!…Ott jelenek meg neked...” 2.Móz.25.

Miért Mózes kapta a BIZONYSÁGOT? Miért nem mindenki? Csak annak ajándékozhatott bizonyosságot, akinek önigazoló tiltakozását legyőzhette, aki nem saját maga által képzelt istenben bízik.. Isten nem engedte magát más istenekkel összekeverni, összetéveszteni. Parancsai között a legelső: „ Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyenek neked idegen isteneid énelőttem. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz… Ne imádd, és ne tiszteld azokat…”

István bizonyságot kapott. Azért áll előttük. A Szentlélek által nyerte, betölti. Ez a bizonyság már nem a Bizonyság Sátrából való, az nincs többé, ám mindazok elnyerhetik, akinek szíve szabaddá lett, akiknek már élete sem drága, Krisztusért.

És minket, küldhet EGYIPTOMBA? Azok közé, kik nem látnak, nem hallanak, ellenségesen, bántó módon viselkednek? Oda, ahol a magunk igyekezetével próbáltuk megnyerni őket, de kudarcot vallottunk? Hogy rácsodálkozhassunk a Mindenhatóra, ki ígéreteit beteljesíti…