26. Magától megnyílt

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR

 

Apostolok cselekedetei 12:1-17.

 

 

ABBAN AZ IDŐBEN HERÓDES KIRÁLY KEGYETLENKEDNI KEZDETT NÉMELYEKKEL A GYÜLEKEZETEKBŐL . ÍGY PALLOS ÁLTAL KIVÉGEZTETTE JAKABOT, JÁNOS TESTVÉRÉT. ÉS MIVEL LÁTTA, HOGY EZ TETSZIK A ZSIDÓKNAK, MÉG TOVÁBB MENT, ÉS ELFOGATTA PÉTERT IS. ELFOGATÁSA UTÁN TÖMLÖCBE VETETTE, ÉS ÁTADTA NÉGY, NÉGYTAGÚ KATONAI ŐRSÉGNEK, HOGY VIGYÁZZANAK REÁ. HÚSVÉT UTÁN AKARTA ŐT A NÉP ELÉ VEZETTETNI. PÉTERT TEHÁT FOGSÁGBAN ŐRIZTÉK; A GYÜLEKEZET PEDIG BUZGÓN IMÁDKOZOTT ÉRTE AZ ISTENHEZ. AZON AZ ÉJSZAKÁN, AMIKOR MÁSNAP HERÓDES ELŐ AKARTA VEZETTETNI, PÉTER KÉT KATONA KÖZÖTT ALUDT, MEGKÖTÖZVE KÉT LÁNCCAL. ÉS ÍMÉ AZ ÚR ANGYALA ODALÉPETT HOZZÁ ÉS FÉNY RAGYOGOTT FEL A BÖRTÖNBEN ÉS MEGLÖKVE PÉTER OLDALÁT FELKELTETTE ŐT ÉS AZT MONDTA: KELJ FEL HAMAR. ÉS LEESTEK A LÁNCOK A KEZÉRŐL. ÉS SZÓLT NEKI AZ ANGYAL: ÖVEZD FEL MAGADAT ÉS KÖSD FEL SARUIDAT. ÉS ÚGY CSELEKEDETT. AZUTÁN ÍGY SZÓLT: VEDD FEL FELSŐ RUHÁIDAT IS ÉS KÖVESS. KIMENT UTÁNA ÉS KÖVETTE ŐT. ÉS NEM TUDTA, HOGY VALÓSÁG AZ, AMI VELE ÉS AZ ANGYALLAL TÖRÉNIK, HANEM AZT HITTE, HOGY LÁTOMÁST LÁT. ÉS AMIKOR ÁTMENTEK AZ ELSŐ ÖRSÖN, MAJD A MÁSODIKON, ELJUTOTTAK A VASKAPUHOZ, AMELY

A VÁROSBA VISZ. EZ MAGÁTÓL MEGNYÍLT ELŐTTÜK, ÉS AMIKOR KIMENTEK, ÉS HALADTAK VÉGIG AZ ÚTON, AZ ANGYAL HIRTELEN ELTŰNT MELLŐLE. PÉTER MAGÁ HOZ TÉRVE EZT MONDTA: MOST LÁTOM IGAZÁN, HOGY AZ ÚR KÜLDTE EL ANGYALÁT, ÉS Ő SZABADÍTOTT MEG ENGEM HERÓDES KEZÉBŐL, ÉS MINDATTÓL, AMIT VÁRT AZ EGÉSZ ZSIDÓ NÉP. ÉS AMIKOR EZT MEGÉRTETTE, ELMENT A MÁRIA HÁZÁHOZ (ENNEK A FIA AZ A JÁNOS, AKIT MÁRKNAK IS NEVEZTEK) ITT SOKAN ÖSSZEGYÜLEKEZTEK ÉS IMÁDKOZTAK. ÉS AMIKOR ZÖRGETETT A KAPUN, EGY RODÉ NEVŰ SZOLGÁLÓLÁNY MENT ODA, HOGY MEGTUDJA KI AZ?  MEGISMERTE PÉTER HANGJÁT, DE ÖRÖMÉBEN NEM NYITOTTA KI A KAPUT, HANEM BEFUTOTT ÉS HÍRÜL ADTA, HOGY PÉTER ÁLL A KAPU ELŐTT. AZOK EZT MONDTÁK NEKI: ELMENT AZ ESZED! Ő AZONBAN ERŐSÍTETTE, HOGY ÚGY VAN. ERRE AZOK ÍGY SZÓLTAK: AZ ÚR ANGYALA LESZ AZ. PÉTER EKÖZBEN EGYRE ZÖRGETETT; MIKOR KINYITOTTÁK A KAPUT S MEGLÁTTÁK ŐT, ODA VOLTAK A MEGDÖBBENÉSTŐL. Ő KEZÉVEL HALLGATÁST INTETT ÉS ELBESZÉLTE NEKIK, HOGYAN HOZTA KI ŐT AZ ÚR A TÖMLÖCBŐL. ÍGY VÉGEZTE: ADJÁTOK TUDTÁRA EZEKET JAKABNAK ÉS AZ ATYAFIAKNAK. MAJD BÚCSÚT INTETT ÉS MÁSHOVÁ MENT.

_________________________________________________________________________

 

Pár héttel ezelőtt éjjel, betörtek az egyik lányomékhoz, hozzájuk, akik a kifizethetetlen hitelek miatt éppen eladták lakásukat, és egy kölcsönkapott budapesti lakásban élnek, míg elkészül az épp megvett másik. Azt számolgatják, mennyi pénzük maradt a most megvett kisebb ház lakhatóvá tételére…Négy gyerek van, a lányom otthon van a legkisebbel, férjének vállalkozása romba dőlt, s ötvenen túl hiába próbálkozik, nincs biztos állása, nincs állandó keresete. Sokszor fohászkodom, hogy Isten könyörüljön rajtuk, rendeződhessen valamiképp az életük. Tegnap telefonáltak, hogy újra betörtek éjszaka s elvitték a két kerékpárt. Miért, miért, miért?

Azt mondták nekik a rendőrök, naponta öt bejelentés érkezik lopásról. Kik lopnak? Megélhetési bűnözés folyik – ismerjük ezt a kifejezést? És ha megélhetési, akkor tehetik? Miért tehetetlen a rendőrség? Miféle közerkölcs uralkodik ma? Lehet másképp is lopni? Hisz potom áron cserélnek gazdát az értékes budapesti ingatlanok, külföldön adóznak a nagypénzűek… Folytathatom vég nélkül. Nincs erkölcsi gátlás, nincs mások tiszteletben tartása… Aki kapja marja… Ki többet, ki kevesebbet. Amiben élünk, lehetővé teszi azt, ami történik. Történhet akárkivel. Kivel igen, kivel nem? Kit őriz meg ettől Isten, kit nem?  S ha megengedi, miért engedi meg? Kell értenünk? Az a fontos, hogy megértsük? Vagy elhordozni tanulunk mind,

ki többet, ki kevesebbet, ki ezt, ki azt. Hitünk, reménységünk próbálódik valamiképp…

 

ABBAN AZ IDŐBEN HERÓDES KIRÁLY KEGYETLENKEDNI KEZDETT NÉMELYEKKEL A GYÜLEKEZETEKBŐL . ÍGY PALLOS ÁLTAL KIVÉGEZTETTE JAKABOT, JÁNOS TESTVÉRÉT. ÉS MIVEL LÁTTA, HOGY EZ TETSZIK A ZSIDÓKNAK, MÉG TOVÁBB MENT, ÉS ELFOGATTA PÉTERT IS. ELFOGATÁSA UTÁN TÖMLÖCBE VETETTE, ÉS ÁTADTA NÉGY, NÉGYTAGÚ KATONAI ŐRSÉGNEK, HOGY VIGYÁZZANAK REÁ. HÚSVÉT UTÁN AKARTA ŐT A NÉP ELÉ VEZETTETNI. PÉTERT TEHÁT FOGSÁGBAN ŐRIZTÉK; A GYÜLEKEZET PEDIG BUZGÓN IMÁDKOZOTT ÉRTE AZ ISTENHEZ.

 

Ki volt ez a Heródes? Nagy Heródes unokája, Arisztobulosz és Berniké fia. Kalandos római élet után Caligula császár jóvoltából 41-44-ben egész Palesztina fölött ő uralkodott… Arra törekedett, hogy a zsidó hagyományok szigorú megtartásával feledtesse könnyelmű múltját, és a farizeusok és a nép kegyeit elnyerje. Sokféle intézkedéssel, látványos tevékenységet folytatott ezért: lovagi játékokat rendezett, színházat épített

 

Miért fogatta el, s ölette meg Heródes Jakabot? Talán mondott valamit neki, avagy másnak ő, kit mennydörgés fiának nevezett egykor Jézus? Nem derül ki. Az azonban bizonyos, hogy Heródes tetszeni vágyott azoknak, akik gyűlölték Krisztus követőit. Szemében Jakab egy olyan ember, aki azokhoz tartozik, akik a farizeusok útjában vannak.

 

Heródes gátlástalan, hatalommal felruházott ember volt és megtette, amit ők a törvény előírásai miatt, nem tehettek. Aki a hatalmát igyekszik biztosítani, annak szüksége van azok segítségére, akik tehetősek, szereppel bírók, akik közmegbecsülésben részesülnek, akiktől mások tartanak, akiket a többség tiszteletben tart, elismer, avagy kiszolgál…azért, amiért…  

 

„…Mióta Falladát olvastam, jobban megértem az ávósokat. Megértem? Ez túlzás. De megsejtettem valamit belőle. Úgy látszik, az Isten képére alkotott embernek kiirthatatlan igénye, hogy jót tegyen – s ha már nem teszi, megteremti magának azt a légkört, ami igazolja őt, hogy legalább jónak láthassa. S kellő gyakorlattal az ember úgy idomíthatja a szemét, hogy mindig olyannak lássa a dolgokat, amilyennek akarja. Escherich felügyelő embereket gyilkol

és vadászik, és ez a kötelességteljesítés jó érzésével tölti be… Úgy látszik az értelmes emberek is meg tudják úgy magyarázni gonosz életüket, hogy fontosnak, becsületesnek hihessék. Mindenesetre félelmetes, hogy milyen vakká tud lenni az ember…”    Mónika naplója

 

És mert Heródes tette tetszést aratott, elfogatta Pétert a hangadó tanítványt is. Mit gondolt Péter, mikor elfogták? És mit gondolt az ő kivégzésekor a többi üldözésre méltán számító krisztuskövető? Mit gondolt Péter Jakab sorsáról, s mit a magáéról, mikor őt is elfogták, és bebörtönözték? Láncot kapott, s katonák őrizték éjjel és nappal a börtönben, a kivégzéséig… A GYÜLEKEZET PEDIG BUZGÓN IMÁDKOZOTT ÉRTE AZ ISTENHEZ. … Vajon miért imádkoztak a többiek a börtönön kívül? Mit kértek Istentől Péternek? És maguknak?

 

Emlegettem legutóbb Tímár Ágnes új könyvét. Leírja benne, hogyan fogták el őt és Lénárd Ödönt, mi módon folytattak ellenük bírósági tárgyalást, s hogyan kaptak börtönbüntetést.

A szerzetesrendeket feloszlatták, ők ennek ellenére szerveztek maguknak illegális rendet. Azzal kellett számolniuk, hogy ha kiderül, súlyos következményei lehetnek. Mit vállaltak el? Tudták? Ehhez kértek erőt, ezért fohászkodtak az avatáskor? Amikor a huszonéves Tímár Ágnes döntő elhatározásra jutott, így mondta Lénárd Ödönnek, kit akkor már fogva tartottak a gyűjtőfogházban: „Azért jöttem, mert azt gondolom, szerzetes leszek. Segíteni szeretnék. Nincs egyebem, mint a semmit érő életem, ezt szeretném odaadni, hogy a Jóisten segítse meg ezt a szegény halálraítélt magyar kereszténységet…”

Aztán pár esztendő múlva, 1961-ben érte is jönnek az ávósok… Mintegy lefejezik az általa vezetett kis közösséget. Van akit vele fognak le, van aki szabad marad. Ki kerül be, ki nem? Miért fohászkodik ott? Meri a fogságban is azt imádkozni, hogy Legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is? Hadd idézzem Hivatás és küldetés - című kötetéből:

 

Egy-egy kihallgatás eltörölhetetlen nyomot hagyott bennem… nem fizikailag… mégis sátáni eszközökkel dolgoztak…Elfáradtam. Valami kattant az agyamban, az idegeimben… többé nem szólalok meg, történjen velem akármi…Az őrnagy egyre dühösebb lett…- Maga kis hülye, ott azon a széken, a maga helyén, a püspököknek kellene ülni. És maga elviszi helyettük a balhét… Nem látja, magát el fogják ítélni, ők meg vígan vannak… maga ott rohad meg a börtönben, ők a kisujjukat sem mozdítják meg magáért… azt ne gondolja, hogy hős, vagy vértanú lesz. Fel fog őrlődni, megzavarodik, és ha egyszer kiszabadul, a püspökök meg fogják vetni, és menekülni fog maga elől minden méltóságos … Erősítettem magam, hogy ne higgyem el a szavait, de valahol legbelül mégis tudtam, hogy ez valószínűleg így van…

Mi Atyánk… Legyen meg a te akaratod… bocsásd meg vétkeinket… miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek… és ne vígy minket kísértésbe… - Mint dallamtapadás kísér napokon át… nem marad abba, mígnem egy áldott pillanatban megszületik a békesség…”

 

AZON AZ ÉJSZAKÁN, AMIKOR MÁSNAP HERÓDES ELŐ AKARTA VEZETTETNI, PÉTER KÉT KATONA KÖZÖTT ALUDT, MEGKÖTÖZVE KÉT LÁNCCAL. ÉS ÍMÉ AZ ÚR ANGYALA ODALÉPETT HOZZÁ, ÉS FÉNY RAGYOGOTT FEL A BÖRTÖNBEN, ÉS MEGLÖKVE PÉTER OLDALÁT FELKELTETTE ŐT ÉS AZT MONDTA: KELJ FEL HAMAR. ÉS LEESTEK A LÁNCOK A KEZÉRŐL. ÉS SZÓLT NEKI AZ ANGYAL: ÖVEZD FEL MAGADAT ÉS KÖSD FEL SARUIDAT. ÉS ÚGY CSELEKEDETT.  AZUTÁN ÍGY SZÓLT: VEDD FEL FELSŐ RUHÁIDAT IS ÉS KÖVESS.

 

Péter alszik. Tud aludni. Láncra verve, az őrök között. Istenre bízta az életét. Ezért álomnak véli, amit hall, amit lát… Ahol Isten követe jelenik meg, ott nincs akadály, nincs akadályozó. Az történik, amit Isten akar, az ÚR ANGYALA szabadulást hoz. Péternek Isten által rendelt szolgálata van, ki kell jönni onnan. Nincs más dolga, mint engedelmeskedni, megtenni, amit mond neki az isteni követ... Nem sebezhetetlen, nem verhetetlen hős, nem ő tesz csodát, csupán részese lesz valaminek, megtörténik vele…

 

„…Az Isten szeretetből vállalta, hogy ne legyen minden, azért, hogy mi valamik legyünk, nekünk is bele kell egyeznünk abba, hogy semmik legyünk, és újra Isten legyen minden… Amíg az ember nem nyugszik bele abba, hogy semmi, addig szüksége van bálványokra…   A szenvedés titka…szorosan összefügg a Megtestesülés titkával… Énünket csak akkor ölhetjük meg, ha kiszolgáltatjuk magunkat az élet minden harapásának… ha nem keresünk kárpótlást, ha felfüggesztjük képzelőtehetségünket, amely folyton azon mesterkedik, hogy eldugaszolja a réseket, melyeken a kegyelem betüremkedhetik…”         Simoe Weil

 

Megérkezhet hozzánk Isten követe? Mivel jöhet? Akárhogyan és akármivel? Szabadítónak?

Vigasztalónak? Mire készül az, aki Istenre vár? Akaratára? Őt magát hívjuk és várjuk, vagy csupán azt, amit hoz? Lehet minket megajándékozni? Csak azzal, amit elképzelni tudunk?

Lehet Isten bálvánnyá a szemünkben? Akinek mi mondjuk meg, hova vigyen, mit tegyen? Vagy hely, tér születik bennünk, a kegyelem, az isteni jelenlét megélésére, megjelenésére…

 

KIMENT UTÁNA ÉS KÖVETTE ŐT. ÉS NEM TUDTA, HOGY VALÓSÁG AZ, AMI VELE ÉS AZ ANGYALLAL TÖRÉNIK, HANEM AZT HITTE, HOGY LÁTOMÁST LÁT. ÉS AMIKOR ÁTMENTEK AZ ELSŐ ÖRSÖN, MAJD A MÁSODIKON, ELJUTOTTAK A VASKAPUHOZ, AMELY A VÁROSBA VISZ. EZ MAGÁTÓL MEGNYÍLT ELŐTTÜK, ÉS AMIKOR KIMENTEK, ÉS HALADTAK VÉGIG AZ ÚTON, AZ ANGYAL HIRTELEN ELTŰNT MELLŐLE. PÉTER MAGÁHOZ TÉRVE EZT MONDTA: MOST LÁTOM IGAZÁN, HOGY AZ ÚR KÜLDTE EL ANGYALÁT, ÉS Ő SZABADÍTOTT MEG ENGEM HERÓDES KEZÉBŐL ÉS MINDATTÓL, AMIT VÁRT AZ EGÉSZ ZSIDÓ NÉP.

Miközben történik Péterrel a csoda, eláll a lélegzete, a szava, felfoghatatlan, álomnak tűnik az egész. Ám amikor eltűnik az angyal, észleli a valóságot. Kint van, maga sem érti hogyan, az őrök sehol, nincs a kezén bilincs, szabad, mehet vissza az övéihez. MOST LÁTOM IGAZÁN… Mit lát? Mit tapasztal? Mire ébred rá? Mit jelent az, hogy MAGÁTÓL nyílt ki a kapu?

 

Reményik Sándor 

                  Kegyelem

  

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

 

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

 

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

 

Ez a magától: ez a Kegyelem.

 

 

ÉS AMIKOR EZT MEGÉRTETTE, ELMENT A MÁRIA HÁZÁHOZ (ENNEK A FIA AZ A JÁNOS, AKIT MÁRKNAK IS NEVEZTEK) ITT SOKAN ÖSSZEGYÜLEKEZTEK ÉS IMÁDKOZTAK. ÉS AMIKOR ZÖRGETETT A KAPUN, EGY RODÉ NEVŰ SZOLGÁLÓLÁNY MENT ODA, HOGY MEGTUDJA KI AZ? MEGISMERTE PÉTER HANGJÁT, DE ÖRÖMÉBEN NEM NYITOTTA KI A KAPUT, HANEM BEFUTOTT ÉS HÍRÜL ADTA, HOGY PÉTER ÁLL A KAPU ELŐTT. AZOK EZT MONDTÁK NEKI: ELMENT AZ ESZED! Ő AZONBAN ERŐSÍTETTE, HOGY ÚGY VAN. ERRE AZOK ÍGY SZÓLTAK : AZ ÚR ANGYALA LESZ AZ.

 

A kapu MAGÁTÓLMEGNYÍLT ELŐTTÜK… ám övéihez hazatérve ő hiába zörget a kapun… Mit kell megértenünk? Miért nem hiszik el, mikor hallják, hogy ami lehetetlen, lehetségessé lett, kiszabadult…Miért gyűltek egybe? Féltek? Istenre várnak? Hát nem ezért imádkoztak?

Szabadok a csodára? Hiszik Isten mindenhatóságát, hittel, reménységgel várják kérésük meghallgattatását? Miért nem nyit rögtön ajtót Rodé a szolgálólány? Miféle öröm ez, mely ennyire megzavarja? És a többiek, az ő híradása hallatán miért nevezik esztelennek? És miért azt gondolják, hogy inkább, AZ ÚR ANGYALA LESZ AZ, s nem Péter?

 

PÉTER EKÖZBEN EGYRE ZÖRGETETT; MIKOR KINYITOTTÁK A KAPUT S MEGLÁTTÁK ŐT, ODA VOLTAK A MEGDÖBBENÉSTŐL. Ő KEZÉVEL HALLGATÁST INTETT ÉS ELBESZÉLTE NEKIK, HOGYAN HOZTA KI ŐT AZ ÚR A TÖMLÖCBŐL. ÍGY VÉGEZTE: ADJÁTOK TUDTÁRA EZEKET JAKABNAK ÉS AZ ATYAFIAKNAK. MAJD BÚCSÚT INTETT ÉS MÁSHOVÁ MENT.

 

Hiszik, nem hiszik, előttük áll Péter, s elmondja, mi történt, és kéri, ADJÁK TUDTÁRA AZ ATYAFIAKNAK. Hogy tudjanak róla. Miről? Hogy van, ami ránk van bízva, van ami nem, és amikor Isten akar valamit, azt megcselekszi. Mindenható. Nem kell hozzá emberi segítség…

 

A mi lehetőségünk: benne lenni, vagy kívül maradni. Miért imádkozunk? Mit merünk Istenre bízni? Hisszük az imádság erejét? Mitől lesz egyértelmű, hogy Isten hallgatott meg minket?

Csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy Ő lépett értünk, ha emberileg lehetetlen az, amit kérünk! Ha lehetséges az embernek lépni, tenni, elérni…nem a Mindenhatót hatalmát látjuk. Nem Vele lesz tele, hanem csupán az imádság erejének lehetőségére döbben rá szívünk.