47. Halljátok és értsétek

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ KÖR

 

Máté evangéliuma 15:10-20.

 

           

ÉS MAGÁHOZ HÍVTA A SOKASÁGOT ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: HALLJÁTOK ÉS ÉRTSÉTEK MEG: NEM AZ TESZI TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT, AMI A SZÁJON BEMEGY, HANEM AMI A SZÁJON KIJÖN, AZ TESZI TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT. AKKOR ODAMENTEK HOZZÁ A TANÍTVÁNYAI ÉS EZT MONDTÁK: TUDOD, HOGY EZ A BESZÉD MEGBOTRÁNKOZTATTA A FARIZEUSOKAT? Ő PEDIG AZT FELELTE: TÖVESTŐL KISZAGGATNAKMINDEN PALÁNTÁT, AMIT NEM AZ ÉN MENNYEI ATYÁM ÜLTETETT. HAGYJÁTOK ŐKET: VAK LÉTÜKRE VILÁGTALANOKAT VEZETNEK. HA PEDIG VAK VEZET VILÁGTALANT, MIND A KETTEN VEREMBE ESNEK. PÉTER ARRA KÉRTE: MAGYARÁZD MEG NEKÜNK EZT A PÉLDÁZATOT. Ő PEDIG ÍGY SZÓLT: HÁT MÉG TI IS ÉRTELEM NÉLKÜL VALÓK VAGYTOK? NEM ÉRTITEK, HOGY MINDAZ, AMI A SZÁJON BEMEGY, A GYOMORBA JUT, ONNAN KIKERÜL AZ ÁRNYÉKSZÉKBE. AMI AZONBAN A SZÁJON ÁT JŐ KI, AZ A SZÍVBŐL SZÁRMAZIK ÉS AZ TESZI TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT. MERT A SZÍVBŐL SZÁRMAZNAK A GONOSZ GONDOLATOK, GYILKOSSÁGOK, HÁZASSÁGTÖRÉSEK, PARÁZNASÁGOK, LOPÁSOK, HAMISTANÚZÁSOK, KÁROMLÁSOK. EZEK TESZIK TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT, S NEM AZ, HOGY MOSDATLAN KÉZZEL ESZIK VALAKI.

_________________________________________________________________________

 

Alig pár napja történt. Régtől terveztem valamit, ami számomra fontos, de nem készültem belevonni másokat. Miért nem éreztem, hogy másoknak is fontos? Lengyelországban jártunk azzal a kispesti gyülekezeti csoporttal, melyet 70 évvel ezelőtt édesapám alapított, melynek jelenlegi lelkész gazdája az egyik öcsém. A programba beletették, hogy ha időnk engedi, elmegyünk Lagiewnikibe (ma már Krakkó külvárosa). Pár év óta tudjuk, hogy ott halt meg, e hely kolostorában, száz évvel ezelőtt, 1914 októberében apai nagyapám. Egy sírkert őrzi ott azok emlékét, akik az első világháború során, ott haltak meg. Valójában úgy gondoltam, hogy csupán nekünk fontos az a hely, s épp ezért a többieket a közvetlen közelében épült, modern és monumentális János Pál templomba készültem irányítani. Ám amikor az öcsém rákérdezett, ill. választási lehetőséget ajánlott, a közel hetven fős csoport majd minden tagja utánunk indult… Mikor körbevettük a sírkert közepén azt az oltárra emlékeztető építményt, és meggyújtottam a mécsest, s beszéltem arról az utolsó üzenetről, melyet innen száz évvel ezelőtt a nagyapám utolsó óráiban várandós feleségének küldött. 28 éves volt akkor, nagyanyám pedig 20 esztendős… Annak a halálba készülőnek nem volt más reménye, mint az Úristen, rábízza tőle elérhetetlenül távol élő szeretteit, Őt ajánlja segítségül ifjú, várandós feleségének, Áldásért esedezik. Isten segítségére szorul, és ezt a reménységet továbbítja. („Boldogok a lelki szegények…”) És e fohász az ő halála után érvényes marad, és teljesül. Az édesapám áldást örökölt, oly módon, ahogy kevesen. Valaki úgy mondta nekem ott utána (amikor én csodálkoztam, miért volt fontos a többieknek), - Ez nem csupán a tietek, mert nem csak a család áldatott meg az Istenre hagyatkozó, áldást kérő imádság által, hanem ez a gyülekezet is. Fontos, hogy mindenki tudja, mire épült, miben gyökerezik. Egy első világháborúban elveszett ember fia, a második világháború alatt lett gyülekezetalapító lelkész… Nem azért, mert ezt akarta, nem azért mert erre készült. Apjának üzenete, melyet az Istenbe vetett hit és reménység diktált, száz év múltán is érvényes, s a távolság ellenére máig ér... Amikor szálláshelyünkre visszatértünk, sokan kérték, olvassam fel azt a levelet, mondjak többet róla. Körém gyűltek, s beszélgethettünk arról, ami mindennél fontosabb. Különösek Isten útjai. Ha fiatalon, mikor még élt a nagyanyám, mellé nem ülök, s nem veszi elő bibliájából ezt az utolsó levelet, ha nem másolom le, akkor mielőtt visszateszi, nem is tudunk erről a levélről. Mert egyetlen testvérem se, sőt, még édesapám se, az ő egyetlen fia nem tudott róla. De ennek a levélnek elő kellett kerülni. Amikor édesapám a saját életének leírásába kezdett, megkérdeztem tőle, olvasta-e ezt az utolsó levelet, mit édesanyja bibliájában őrzött? Nem tudott róla, de mert kereste, megtalálta ezt az egész életét meghatározó üzenetet. Ezekben a sorokban találkozott az édesapjával, áldásért esedező hitével. Nemcsak szabad, fontos rácsodálkozni mindenkinek, miféle idő és térfeletti isteni erők felelnek, mozdulnak a hittel teli imádságokra…

 

Krakkóba látogatva, felmentünk a Visztula partján magasodó Wawelhez. Ahogy beléptünk a várkapun, s kerestük a látnivalót, hirtelen-váratlan magyar szót hallottam. Odapillantottam, láttam ki beszél, és felismertem egyik régi táborosomat, akit nagyon megszerettem. Nagy odaadással magyarázott néhány körötte álló fiatalnak. Vártam kicsit, hátha felém néz, de ha nézett is arra, nem vett észre. Aztán nem maradt időm megszólítani, mert a csoportom is, ők is tovább indultak, Így, ha egy helyen voltunk is, nem találkoztunk. Mikor onnan hazaérkeztünk, láttam, hogy ő, feltett egy fotót a Facebook oldalra, azt kérdezve, hol járt, ha a kedvenc városában volt? Nem bírtam ki, írnom kellett valamit a találkozásról, ill. annak elszalasztott lehetőségéről. És ő akkor nagyon-nagyon sajnálta, hogy nem látott, nem vett észre… Miért is nem szólítottam meg ott, akkor én? Mi fontos nekünk? Megszólíthatók vagyunk? Szólítunk másokat, azzal, ami fontos, ha erre lehetőségünk adódik? Hogy ne csak utólag érezzük, hogy jó lett volna? Mivel vagyunk tele? Mi indít? Mi állít meg? Ismerjük a szívünket?

 

ÉS MAGÁHOZ HÍVTA A SOKASÁGOT ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: HALLJÁTOK ÉS ÉRTSÉTEK MEG:

 

Van, amit mindenkinek hallani kel, és nem is csupán tudni, hanem érteni is. A mai rész ilyen, mindenki számára fontos üzenetet hordoz! Van, amikor Jézus kihív valakit a tömegből, hogy személyesen beszélgessen vele, hogy érvényes lehessen érinteni tudó szava, de itt így olvassuk: MAGÁHOZ HÍVTA A SOKASÁGOT, Minden jelenlévőhöz szól. HALLJÁTOK, ÉS ÉRTSÉTEK MEG! Hallunk? Értünk? Vevők vagyunk arra, amit Jézus Krisztus közölni akar?

 

Ahhoz, hogy Jézus Krisztus és a farizeusok tanításának különbözőségét jobban értsük, ismernünk kell a zsidó törvények, szokások, előírások… működését, rendjét, rendszerét. A Biblia, ill. Mózes könyveiben megtalálható a tíz parancs, és ott szerepelnek a tisztasággal és tisztátalansággal kapcsolatos, életmódjukat megszabó előírások, rendelkezések. Ez az írott törvény. Létezett azonban a zsidóságon belül a szóbeli tan, mely ezt értelmezi és bontja ki.

 

„A Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítására Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

 

A Misna hat un. széderből, azaz rendből áll, innen a teljes neve: Sissá szidré (ha)Misná - A Misna hat rendje. Az egyes széderek un. traktátusokra (masszechet / masszichtá) oszlanak, ezek fejezetekre (pereq), az egyes pereqek pedig rövid misnákra, alszakaszra. A misna szó tehát egyaránt vonatkozik e rövid szakaszokra (többessz.: misnájót), valamint ezen misnák gyűjteményére, a teljes Misnára is.”                                                            

 

Miután a tisztaság törvénye, értelmezése bukkan fel a mai történetben, számunkra a Tóra, a Bibliában leírt törvényeknek, és az un. szóbeli tannak később írásba foglalt része, tanítása, és betartása a kérdés. Vajon miért, hogy a Mózes által nyert, írott törvény mellé, Krisztus halála után, leíródott a szóbeli tan? Az erre való válasz súlyát épp az adja, hogy leíródott, és Krisztus kereszthalála után íródott le!! Ehhez fűzendő, épp a mai történet miatt, hogy a Misna, a szóbeli tan hatodikja: Tohorót-Tisztulások (a rituális tisztaság és tisztátalanság törvénye), mely a tisztasági törvények megtartásához kívánt valamiféle mankót, lépés-segítséget adni (edények, sátrak, érintések, csapások, kézmosás...) mely tisztasági előírásoknak egy része a tisztátalanná válás elkerülését célozza, másik része pedig a tisztátalanná lett ember, vagy tárgy megtisztulásának, megtisztításának lehetőségét, módját írja elő.

 

Jézus jól ismeri az írott és szóbeli tan tartalmi különbözőségét, isteni és emberi irányultságát,. Segíteni akar abban, hogy megértsék (mindenki), mi a különbség, s mi az értelme, lényege egyiknek és másiknak. Értsék meg végre, hogy az a fontos, ami a szívvel (szívben) történik!

 

NEM AZ TESZI TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT, AMI A SZÁJON BEMEGY, HANEM AMI A SZÁJON KIJÖN, AZ TESZI TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT.

 

Jézus különbséget tesz aközött, ami a testet fertőzteti, és aközött, ami a lelket fertőzteti meg.

.Lehet persze vitatkozni ezen, de a romlott, avagy romlékony étel (ott egész más időjárási viszonyok voltak), hasmenést okozhat, megfertőztetheti, gyengítheti a testet, de a lelki tisztátalanság nem ennek kérdése. Ami bennünk, a lelkünkben romlott, az bír lelkeket fertőző hatással. Mert nem tud, nem kijönni belőlünk az, ami minket betölt. Ha az önigazoló, hamis, megkeseredett, haraggal, reménytelenséggel, hitetlenséggel teli szívű ember megfertőztetett, (TISZTÁTALAN), megváltatlan marad, akaratlan is fertőz lelkével másokat.

 

TÚRMEZEI ERZSÉBET

          Még a szív is kevés

 

Ha megszólalok, ha beszélek,
sohase hangozzanak
mit se érő, mit se sejtő,
mit se segítő, üres szavak !
Legyen ott a szívem a szóban!
Egész szívem !

De még a szív is kevés,
Krisztusom, tégy csodát velem !
Szívemben is,
szavamban is
Te légy jelen !

S akármit teszek, a parányi tettek,
mozdulatok is áldássá lehetnek,
csak semmit ne végezzek sohasem
gépiesen !
Legyen ott minden tettben a szívem !
Egész szívem !

De még a szív is kevés.
Krisztusom, tégy csodát velem !
Szívemben is,
tettemben is
Te légy jelen !

 

AKKOR ODAMENTEK HOZZÁ A TANÍTVÁNYAI ÉS EZT MONDTÁK: TUDOD, HOGY EZ A BESZÉD MEGBOTRÁNKOZTATTA A FARIZEUSOKAT? Ő PEDIG AZT FELELTE: TÖVESTŐL KISZAGGATNAK MINDEN PALÁNTÁT, AMIT NEM AZ ÉN MENNYEI ATYÁM ÜLTETETT. HAGYJÁTOK ŐKET: VAK LÉTÜKRE VILÁGTALANOKAT VEZETNEK. HA PEDIG VAK VEZET VILÁGTALANT, MIND A KETTEN VEREMBE ESNEK.

 

A tanítványokat sérti, bántja a törvényt jól ismerő farizeusok jogosnak tűnő, Jézust Krisztust elmarasztaló ítélete. Hat rájuk a törvénytiszteletbe csomagolt indulat. Fennakadnak azon, hogy mesterük botránkoztat. Annyira hat rájuk azok látása, hogy szóvá teszik. Nem veszik észre, hogy éppen ezzel igazolódik az a botrány, hogy nem értették meg azt, amit az imént tőle hallottak. Nyilvánvaló, hogy az írott törvény, és a szóbeli tan előírásai által egyaránt meghatározott az életük, és nem tudnak különbséget tenni. Úgy, ahogy a farizeusok, ők, a tanítványok is vakok arra nézve, mi, miért fontos. VAK LÉTÜKRE VILÁGTALANOKAT VEZETNEK… Jézus szava egyértelmű, kemény: HAGYJÁTOK a farizeusokat! Ne hozzájuk igazodjanak, hiszen KISZAGGATNAK MINDEN PALÁNTÁT, AMIT NEM AZ ÉN MENNYEI ATYÁM ÜLTETETT. Mi ültethető a szívünkbe? Van hely (hallás és értés) arra nézve, amit Ő mond és ajándékoz Szentlelke által?

Az első dolog, amit el kell vállalnunk, be kell látnunk, hogy vakok vagyunk, ha csupán emberi szinten látunk, emberi mércével mérünk. Hogyan, mi módon jöhetünk rá erre? Szabaddá tehet minket Isten Lelke az értésre? Valakivel beszélgettem, aki látni szeretné merre vezeti őt Isten, de azzal van tele, amit ő érez, amit ő lát. Míg szabaddá nem lesz attól, ami látását homályosítja, kötözi, vak marad Isten akaratára nézve. Ahogy az emberi szintű teljesítés igyekezetével (jóság látszatával) kötözött szívű farizeusok.

 

PÉTER ARRA KÉRTE: MAGYARÁZD MEG NEKÜNK EZT A PÉLDÁZATOT. Ő PEDIG ÍGY SZÓLT: HÁT MÉG TI IS ÉRTELEM NÉLKÜL VALÓK VAGYTOK? NEM ÉRTITEK, HOGY MINDAZ, AMI A SZÁJON BEMEGY, A GYOMORBA JUT, ONNAN KIKERÜL AZ ÁRNYÉKSZÉKBE. AMI AZONBAN A SZÁJON ÁT JŐ KI, AZ A SZÍVBŐL SZÁRMAZIK ÉS AZ TESZI TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT. MERT A SZÍVBŐL SZÁRMAZNAK A GONOSZ GONDOLATOK, GYILKOSSÁGOK, HÁZASSÁGTÖRÉSEK, PARÁZNASÁGOK, LOPÁSOK, HAMISTANÚZÁSOK, KÁROMLÁSOK. EZEK TESZIK TISZTÁTALANNÁ AZ EMBERT, S NEM AZ, HOGY MOSDATLAN KÉZZEL ESZIK VALAKI.

A tanítványok szíve-lelke ébred, kérik Jézust, tegye érthetővé, egyértelművé számukra azt, amit mondott! MAGYARÁZD MEG! Már Őt akarják újra hallani és hozzájuk intézett szavát megérteni. Pedig olyan magától értetődő, amit Jézus mondott. Miért is nem értették? Mert mással vannak tele. A múltban hozzájuk nőtt szokásokkal, az életünket meghatározó keret terével, a mindenki által becsült emberek elvárásaival, a törvény teljesítésének igyekezetével, a törvény és mások által jónak igazolt jóvátétel lépéseivel, a meg nem bánt, lelküket betöltő, megrontó, vakká tévő indulattal, magukat-másokat akaratlan mérgező érzésekkel…

 

REMÉNYIK SÁNDOR

      HOLDNAK IS ROSSZ VOLTAM

 

Nekem nincsen már mondanivalóm.
Úgy érzem: aki általam is szólott,
Elmondta, amit mondani akart.
Ami belőlem "istenarcú lény" volt,
Az a kevés kizengett, elsugárzott.
Az "őrült sár" kering még s bujdokol.
Csillagrendszernek tagja voltam én is,
Csillagrendszernek tagja lenni mégis,
Kis, vak bolygóul is: nagy kegyelem.
Sütöttek rám csodálatos Napok,
A Fény fölségét csak felszínem fogta,
És mégis napnak hittek engemet,
Napnak - holott én holdnak is rossz voltam.
Kialszik most kölcsönkért kicsi fényem.
Nem baj, a csillagrendszer rendületlen,
Nem baj, a tejút meg nem fogyatkozik,
Nem baj, szeg se hull ki a végtelenből,
Nem baj, valahol élnek és forognak
S ragyogva zengnek a Napok tovább.

 

Segítsetek, segítsetek nekem most!
Nagy-nagy munkára adtam magamat,
Két tenyerembe fogtam a Napot, -
A Napot, az én lement Napomat
Akarom a tengerből kiemelni.
Fénye csak rólam permetezett rátok,
Most azt akarom, hogy látva-lássátok!
Segítsetek a Napot kiemelni,
A Napot, az én lement Napomat
Az elmúlás viola tengeréből.

 

Nekem nincsen már mondanivalóm.
Csak Téged szeretnélek mondani,
Mutatni, hirdetni és zengeni
Egyre.
Téged mondani a Te szavaiddal,
Téged másolni lassan, levelenkint,
Mint ó-kódexből hajdani barátok
Másolgatták a szentek szavait.
Nap-lelked kódexe fölé hajolva
Találjon engem is a pirkadat,
Alázatos és szent örömben égve, -
Míg másnak is nyilvánvaló leszesz
S fölkelsz sokaknak teljes ragyogással.

 

 

Merjük-e megismerni saját szívünket, az abban mélyen rejtőző tisztátalanság láthatatlan gyökereit, melyből GONOSZ GONDOLATOK, GYILKOSSÁGOK, HÁZASSÁGTÖRÉSEK, PARÁZNASÁGOK, LOPÁSOK, HAMISTANÚZÁSOK, KÁROMLÁSOK… származnak? !

Hívhat, magához szólíthat minket Jézus Krisztus? Halljuk, értjük a szavát? A SZÍVBŐL SZÁRMAZNAK. A miénkből is. Szabaddá tehet minket? Hallásra, látásra és értésre? Jaj nekünk, ha ránk nézve is érvényessé lesz a krisztusi lemondó szó: HAGYJÁTOK ŐKET!