58. A férfi dolga az asszonnyal

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ KÖR

 

Máté evangéliuma 19:1-15.

 

              

AMIKOR JÉZUS ELVÉGEZTE E BESZÉDEKET, ELTÁVOZOTT GALILEÁBÓL ÉS ELMENT JÚDEÁNAK A JORDÁNONTÚLI VIDÉKÉRE. ÉS KÖVETTE ŐT NAGY SOKASÁG ÉS OTT GYÓGYÍTOTTA ŐKET. EKKOR ODAMENTEK HOZZÁ A FARIZEUSOK ÉS KÍSÉRTVE ŐT EZT KÉRDEZTÉK: SZABAD-E AZ EMBERNEK AZ Ő FELESÉGÉT BÁRMI OKBÓL ELBO-CSÁTANI? Ő PEDIG ÍGY FELELT: NEM OLVASTÁTOK, HOGY A TEREMTŐ KEZDETTŐL FOGVA FÉRFIVÁ ÉS ASSZONNYÁ TEREMTETTE ŐKET. ÉS EZT MONDTA: EZÉRT A FÉRFI ELHAGYJA ATYJÁT ÉS ANYJÁT ÉS RAGASZKODIK AZ Ő FELESÉGÉHEZ ÉS A KETTŐ EGY TESTTÉ LESZ. AZÉRT TÖBBÉ NEM KÉT TEST ŐK, HANEM EGY. AMIT TEHÁT AZ ISTEN EGYBESZERKESZTETT, EMBER NE VÁLASSZA EL. SZÓLTAK NEKI: MIÉRT RENDELTE HÁT MÓZES, HOGY VÁLÓLEVELET KELL ADNI, ÉS ÚGY BOCSÁ-TANI EL AZ ASSZONYT? Ő EZT A FELELETET ADTA: MÓZES A TI SZÍVETEK KEMÉNY-SÉGE MIATT ENGEDTE MEG, HOGY FELESÉGETEKET ELBOCSÁSSÁTOK, DE KEZ-DETTŐL FOGVA NEM ÍGY VOLT. MONDOM NÉKTEK: AKI AZ Ő FELESÉGÉT PARÁZNA-SÁG OKÁN KÍVÜL ELBOCSÁTJA ÉS MÁST VESZ EL, HÁZASSÁGTÖRŐ. AZT MONDTÁK A TANÍTVÁNYOK: HA ÍGY VAN A FÉRFI DOLGA AZ ASSZONNYAL, NEM JÓ MEGHÁZA-SODNI. Ő PEDIG EZT MONDTANEKIK: NEM MINDENKI FOGADJA BE EZT AZ IGÉT, CSAK AKINEK MEGADATOTT. MERT VANNAK, AKIK SZÜLETÉSÜKTŐL FOGVA KÉPTE-LENEK A HÁZASSÁGRA, ÉS VANNAK, AKIKET AZ EMBEREK TETTEK AZZÁ, ÉS VAN-NAK, AKIK A MENNYEK ORSZÁGÁÉRT ÖNMAGUKAT TETTÉK KÉPTELENNÉ A HÁZAS-SÁGRA. AKI MEG TUDJA ÉRTENI, ÉRTSE MEG. EKKOR KISGYERMEKEKET VITTEK HOZZÁ, HOGY TEGYE RÁJUK A KEZÉT ÉS IMÁDKOZZÉK ÉRTÜK. A TANÍTVÁNYOK AZONBAN ZSÖRTÖLŐDTEK ÉS DORGÁLTÁK ŐKET. JÉZUS PEDIG ÍGY SZÓLT: EN-GEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A KIS GYERMEKEKET, MERT ILYENEKÉ A MENNYEK ORSZÁGA. ÉS KEZÉT RÁJUK TETTE. AZUTÁN ELTÁVOZOTT ONNAN.

_________________________________________________________________________

 

Más szívvel mennek Jézus után, akik gyógyulást remélnek, és más szívvel keresik fel, akik megkérdőjelezik tetteit, szavait, s kérdéseikkel próbára téve, valamiféle igazolást várnak tőle. A hit a még nem láthatóról, a meg nem történt lehetségesről való meggyőződés mozdulata, a léleké, nem vizsgáztat, mert nem a bizonyítástól ébred…

 

AMIKOR JÉZUS ELVÉGEZTE E BESZÉDEKET, ELTÁVOZOTT GALILEÁBÓL ÉS ELMENT JÚDEÁNAK A JORDÁNONTÚLI VIDÉKÉRE. ÉS KÖVETTE ŐT NAGY SOKASÁG ÉS OTT GYÓGYÍTOTTA ŐKET. EKKOR ODAMENTEK HOZZÁ A FARIZEUSOK ÉS KÍSÉRTVE ŐT EZT KÉRDEZTÉK: SZABAD-E AZ EMBERNEK AZ Ő FELESÉGÉT BÁRMI OKBÓL ELBO-CSÁTANI?

 

A farizeusok, az írástudók nem a gyógyításért mennek Jézushoz, nem azért keresik, hanem kérdésükkel KÍSÉRTIK, hitét és Isten törvénye iránti elkötelezettségét.. Ezek az emberek is betegek. Miféle betegégtől szenvednek? Saját meggyőződésük megkötözöttjei, akkor is, ha nem tudnak róla, és ezzel fertőzik azok gondolkodását, akik őket, szerepükből adódó szavu-kat, a magukénál többre becsülik.Saját igaz voltukban hisznek, és abban is, hogy joguk van megkérdőjelezni másokat. Törvénytiszteletre épült életük, de tisztának igazolt lelkük beteg, romlott, önhittség, önigazság által fertőzött… Olyan kérdést tesznekfel Jézusnak, amire tud-ják a választ, s nem csupán az isteni rendelést, hanem az atyák általi törvényes kibúvót is.

Egyik pár esztendős gyerekünk kérdezte a vendéglátóitól, hogy: „Szabad-e itt csámcsogni?”

Tudta, hogy nem illik, hisz itthon folyton rászóltunk, de ő ki akarta próbálni (ott, ahol nem voltunk jelen), megengedik-e neki? A vendéglátók mesélték el ezt nekünk, és azt is, hogy jót mosolyogtak rajta: Miért engedték meg neki azt, amit ők se tartanak megengedhetőnek? Azt akarták, hogy jól érezze ott magát. A gyerek pedig élt az engedéllyel, s bólintó szavukra ki is bújt az itthoni elvárás kötelezettsége alól.

 

Te mit kérdeznél (avagy kérdezel) Istentől? S amit kérdezel, arra tudni véled a választ, vagy valóban kész vagy az ő válaszát befogadni? Vagy csak igazolás kell, mint Péternek, akinek elege van az ellene lépőkből, s határt szabna önvédelemből (hétszeri megbocsátás), velük szemben? Te is másokról akarsz véleményt alkotni, netán ítéletet mondani, Jézus bólintó szavaival megerősítve? Ne feledjük, a valódi, a szívünket igazán szorongató kérdésre adott krisztusi felelet, lelket gyógyító, szabadító hatással bír.

 

A mérce az mérce. Független attól, ki és mit mér vele. Az egy kiló, mindig egy kiló, az egy méter, mindig egy méter kell legyen. A törvény az törvény, független attól, ki az, aki teljesít, avagy nem teljesít. A törvény értünk adatott. Lehet nem mérni vele, lehet megengedni azt, ami haszontalan, lehet szemet hunyni, de ettől a törvény marad ami volt, nem változik.

 

Tegnap véletlenül akadtam egy jól ismert Dickens regény filmváltozatára a tévében.Twist Olivér történetére, annak épp utolsó harmadára, ahol minden kiderül, és valamiképpen az igazságosság jegyében le is záródik. Mi történt? Miből következett ez a nyomorúságos élethelyzet egy kisfiú számára? A szülei, apja és anyja szívből szerették egymást, ám ez a férfiú házas volt, nem vehette el a lányt. Nem úgy, nem akkor találkoztak, amikor szerelmük, és összetartozásuk áldással pecsételődhetett volna meg… És a mások előtt vállalhatatlan kapcsolat, és a családja jó hírnevén ejtett folt miatt, ez a megejtett lány szégyenében elme-nekült a családjától. Övéitől távol, éhezett, fagyoskodott, mint egy kivert kutya,s ereje, hite elfogyott, belehalt a szülésbe. Kincse, az a kicsi gyermek, ott marad egyedül, mások kénye-kedve szerinti prédául…

 

Vajon az előítélet okozta a kisfiú életének, első esztendeinek keserves hányattatását? Vagy valami egészen más okról van szó. Hisz ma, amikor már nincs társadalmi megvetés, sőt, majdhogynem gyakorlat a próbaházasság, az esküvő előtti együttélés, avagy az esküvő és

a keresztelő együttünneplése, ma miért van annyi válás, s annyi talajtalan, sérült lelkű gyer-mek? Ahhoz, hogy jobban értsük az okokat és következményeket, visszafelé kell lépeget-nünk, miért lett férfiúvá és asszonnyá az ember, már a kezdetekkor, már a teremtéskor.

 

Ő PEDIG ÍGY FELELT: NEM OLVASTÁTOK, HOGY A TEREMTŐ KEZDETTŐL FOGVA FÉRFIVÁ ÉS ASSZONNYÁ TEREMTETTE ŐKET. ÉS EZT MONDTA: EZÉRT A FÉRFI ELHAGYJA ATYJÁT ÉS ANYJÁT ÉS RAGASZKODIK AZ Ő FELESÉGÉHEZ ÉS A KETTŐ EGY TESTTÉ LESZ. AZÉRT TÖBBÉ NEM KÉT TEST ŐK, HANEM EGY. AMIT TEHÁT AZ ISTEN EGYBESZERKESZTETT, EMBER NE VÁLASSZA EL.

 

Jézus Krisztus elképesztő szépen felel. Nem foglalkozik az őt kérdezők álnokságával, ha-nem elébük idézi a teremtésben áldásul nyert egység-lehetőséget. Sehol másutt, még a Bibliában sincs ilyen tömören-szépen összefoglalva, a férfi és női összetartozás, az egység, az Istentől ajándékképpen nyert-rendelt lehetőség. ELHAGYJA ÉS RAGASZKODIK – lépi a lehetőséget, s közben formálódhat egységgé az összetartozás. Találó szó a feleség kifeje-zés, s mint az egység része, nem csupán a nő neve ez, hanem a férfi is fele-féleség. Mit hagyunk el a másaikért? Tudunk-e önérdeket veszíteni a másikért? A másikhoz való ragasz-kodás önmagunk és más kapcsolatok elébe és fölébe kerülve, eggyé formálhat minket Isten?

Miféle szívvel keresünk párt? Készek vagyunk a valóságos összetartozásra, egységre? Mi a jele, miből derül ki, hogy Isten szánta nekem a másikat, és neki pedig engem? Érdekelt ez, még mielőtt párt választottam? És amikor választottam, rá tudtam bízni, rá várni,hogy Ő adja nekem? Aki nem tőle kapta e bizonyosságot, hamar hitét veszti az összetartozásban...

                          

KOVÁCS TIBOR        

            KÉRTEM

 

Ma fáradt vagyok,

összetört, levert,

Uram vedd le vállamról a tehert

Jézusért,

és küldj valakit mellém,

ki megért.

 

Anyám várná,

hogy fejem ölében

hagynám, mint régen

és elsóhajtanám,

hogy mi bánt, hogy mi ért.

Nem is tudom miért,

hogy előtte már csak

hallgatni tudnék,

mint egekbe törő

sasfiók, aki

elhagyta az ő

fészke bűvkörét

és rejtegeti

sebzett szárnyait.

 

Ma fáradt vagyok,

összetört, levert,

Uram vedd le vállamról a tehert

Jézusért

és küldj valakit mellém,

ki megért.

 

Apám is várná,

hogy elébe álljak

és várjak

remegve,

míg hallgatag mélyen

kutatva nézzen a kócos haj alá

rejtett szemekbe,

és elővegyen,

hogy mi bánt, hogy mi ért?

Nem is tudom miért,

most előtte is csak

hallgatni tudnék,

mint egekbe törő

sasfiók, aki

elhagyta az ő

fészke bűvkörét

és rejtegeti

sebzett szárnyait.

 

Ma fáradt vagyok,

összetört, levert,

Uram vedd le vállamról a tehert

Jézusért

és küldj valakit mellém,

ki megért.

 

Testvéreim is várnak,

ha maradt

elfojtott szó,

mit ebéd alatt

nem mondhat el

a három jómadár

és félve sután

csak intsek nekik:

majd ebéd után.

S bokrok közt rejtve,

titkokat sejtve,

hallgassák mélyen,

mint egykor régen

hogy mi bánt, hogy mi ért?

Nem is tudom miért,

hogy előttük is csak

hallgatni tudnék,

mint egekbe törő sasfiók,

aki elhagyta az ő

fészke bűvkörét

és rejtegeti

sebzett szárnyait.

 

Ma fáradt vagyok,

összetört, levert,

Uram vedd le vállamról a tehert

Jézusért

és küldj valakit mellém,

ki megért.

 

Óh küldjél hozzám,

óh küldj valakit,

kinek hit ragyogjon két szeméből,

akit régtől nekem szántál,

kinek ajkán

úgy fakadjon a szó,

mint a balzsam,

mint utcai zajban

a simogató, halk zeneszó,

aki szereti a te árva

népedet, kinek imája

csak az enyémmel

tud összefonódni,

ki kezével

tudja, mikor hűsítse homlokom,

s akinek én is adhatom

a férfi segítő erejét, vezetését.

Álld meg hát szívem

keresését,

vezesse elibém áldott

kezed, akit majd úgy szerethetek,

mint égi ajándékod.

 

 

Mi mit kértünk, mit hittünk, mit vártunk, és kit kaptunk? Isten ajándékozott meg minket?

SZÓLTAK NEKI: MIÉRT RENDELTE HÁT MÓZES, HOGY VÁLÓLEVELET KELL ADNI, ÉS ÚGY BOCSÁTANI EL AZ ASSZONYT? Ő EZT A FELELETET ADTA:MÓZES A TI SZÍVE-TEK KEMÉNYSÉGE MIATT ENGEDTE MEG, HOGY FELESÉGETEKET ELBOCSÁSSÁ-TOK, DE KEZDETTŐL FOGVA NEM ÍGY VOLT. MONDOM NÉKTEK: AKI AZ Ő FELESÉ-GÉT PARÁZNASÁG OKÁN KÍVÜL ELBOCSÁTJA ÉS MÁST VESZ EL, HÁZASSÁGTÖRŐ.

 

Az ember, ezt az Isten által nyert férfi és nő egység-lehetőséget, ezt az isteni ajándékot is, mint minden más egyebet, el tudja rontani. Elvárásokkal, uralkodni vágyással, nem értéssel, figyelmetlenséggel, rátartisággal, önzéssel, türelmetlenséggel, vádaskodással… MIÉRT RENDELTE EL MÓZES? Mi a Válóok? SZÍVETEK KEMÉNYSÉGE – mondja Jézus.

 

Éppen minap hallottam a hírekben a férfiről, aki pár hónapos gyerekét kihajította az ablakon, majd ő is utána ugrott… Miért? Mi volt a baj? Ez a szerencsétlen asszony úgy mondta, gyer-meke születése óta az volt ellene a vád, hogy már csak azt a kicsit szereti… Saját gyermeke volt útjában. Nem lett apa, ő csak szeretőt akart… Beteg ez a világ, beteggé tesz. Nem kell egység, nem kell összetartozás, csak a szárnyakat adó érzés, az is csak addig, amíg nem jelent lemondást, magammal való szembefordulást, birkózást, erőfeszítést, áldozatot…

 

HÁZASSÁGTÖRŐ, aki elhagy, aki elbocsát, aki elválik, mert nem szeret, nem vállal, és nem hisz többé az összetartozásban. Bűn a boldogságvágy? A szeretetlenség a bűn, elhagyni azt, akit Istentől kaptam, Isten előtti esküvel vállaltam. Igaz, minden vétek vállalható, megbánható, hisz Krisztus váltsága minden bűnre nézve érvényes! És azután? A válás sosem nyomtalan, nem következmények nélküli. Történhet közös megegyezéssel, és lehet belőle keserves, vég nélküli perpatvar. A gyermekek elhelyezését, láthatását törvény szabályozza, de lehet-e úgy, hogy ne sérüljön az apához és anyához való joga? És kire, mire nézve tud hinni, és mit mer remélni egy újabb férfi-nő kapcsolatra és egységre nézve az, aki egyszer már hitt, s veszített?

 

AZT MONDTÁK A TANÍTVÁNYOK: HA ÍGY VAN A FÉRFI DOLGA AZ ASSZONNYAL, NEM JÓ MEGHÁZASODNI. Ő PEDIG EZT MONDTANEKIK: NEM MINDENKI FOGADJA BE EZT AZ IGÉT, CSAK AKINEK MEGADATOTT. MERT VANNAK, AKIK SZÜLETÉSÜKTŐL FOG-VA KÉPTELENEK A HÁZASSÁGRA, ÉS VANNAK, AKIKET AZ EMBEREK TETTEK AZZÁ, ÉS VANNAK, AKIK A MENNYEK ORSZÁGÁÉRT ÖNMAGUKAT TETTÉK KÉPTELENNÉ A HÁZASSÁGRA. AKI MEG TUDJA ÉRTENI, ÉRTSE MEG.

 

Az nem derül ki, hogy mit feleltek Jézus szavaira a farizeusok, akik a válásról kérdezték, csupán a tanítványok őszinte ráfelelése van feljegyezve: HA ÍGY VAN A FÉRFI DOLGA AZ ASSZONNYAL, NEM JÓ MEGHÁZASODNI… És Jézus érti őket, és érti mindazokat, akik hol maguk, hol párjuk miatt, csak vergődnek házasságukban. Mert bizonyosság, hit és remény-ség nélkül nehéz feleféleségnek lenni, magunkat adni, alkalmazkodni, megérteni, engedni…

Jézus válasza e tanítványi hozzáállásra, bizony egyértelmű. Az ember választhat, és úgy kell választania, hogy figyelembe veszi, mire való, mire alkalmas, és mire rendeltetett? AKI MEG TUDJA ÉRTENI, ÉRTSE MEG… És éljen is eszerint. Van, aki eleve képtelen a házasságra, van, aki életének történései során lett képtelenné rá, és van olyan is, aki önként mond le a házasság, a férfi-női kapcsolat örömeiről, avagy keserveiről a MENNYEK ORSZÁGÁÉRT.  

 

EKKOR KISGYERMEKEKET VITTEK HOZZÁ, HOGY TEGYE RÁJUK A KEZÉT ÉS IMÁD-KOZZÉK ÉRTÜK. A TANÍTVÁNYOK AZONBAN ZSÖRTÖLŐDTEK ÉS DORGÁLTÁK ŐKET. JÉZUS PEDIG ÍGY SZÓLT: ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A KIS GYERMEKEKET, MERT ILYENEKÉ A MENNYEK ORSZÁGA. ÉS KEZÉT RÁJUK TETTE.

 

Jézus szereti, magához hívja és engedi a kisgyermekeket. Látja, miféle módon viszonyulnak hozzájuk a felnőttek. Saját tanítványai is. ZSÖRTÖLŐDTEK ÉS DORGÁLTÁK azokat, akik odahozták, hogy TEGYE RÁJUK KEZÉT ÉS IMÁDKOZZÉK ÉRTÜK… Mi odavisszük őket, míg vágynak rá, míg magától értetődőn keresik Isten országát, míg hinni tudnak, míg farize-usokká nem nevelődnek, míg érvényes rájuk a szó: ILYENEKÉ A MENNYEK ORSZÁGA !