62. Boldognak tartom magamat

 

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR

 

Apostolok cselekedetei 25:22–26:7.

 

AGRIPPA PEDIG ÍGY SZÓLT FESZTUSHOZ: MAGAM IS SZERETNÉM HALLANI EZT AZ EMBERT. HOLNAP HALLANI FOGOD, FELELTE FESZTUS. MÁSNAP TEHÁT AGRIPPA ÉS BERNICÉ NAGY POMPÁVAL JELENT MEG, ÉS BEMENTEK A KIHALLGATÁSI TEREMBE AZ EZREDESEKKEL ÉS A VÁROS FŐEMBEREIVEL EGYÜTT. FESZTUS PARANCSÁRA ELŐHOZTÁK PÁLT. ÍGY SZÓLT FESZTUS: AGRIPPA KIRÁLY, ÉS TI FÉRFIAK MINDNYÁJAN, AKIK VELÜNK EGYÜTT ITT VAGYTOK! LÁTJÁTOK EZT AZ EMBERT, AKI MIATT AZ EGÉSZ ZSIDÓSÁG JERUZSÁLEMBEN IS, ITT IS MEGKERESETT ENGEM, AZT KIÁLTOZVA, HOGY ENNEK NEM SZABAD TOVÁBB ÉLNIE. ÉN PEDIG, BÁR ÚGY TALÁLTAM, HOGY SEMMI OLYAT NEM CSELEKEDETT, AMIÉRT HALÁLT ÉRDEMELNE, DE MÉGIS, MIVEL Ő MAGA IS A CSÁSZÁRHOZ FELLEBBEZETT, ŰGY DÖNTÖTTEM, HOGY ODAKÜLDÖM HOZZÁ. AZONBAN SEMMI BIZONYOSAT NEM TUDOK ÍRNI FELŐLE AZ ÉN URAMNAK, EZÉRT HOZATTAM ELÉTEK ÉS KIVÁLTKÉPPEN TEELÉD AGRIPPA KIRÁLY, HOGY EZ ELŐZETES KIHALLGATÁS MEGTÖRTÉNTÉVEL TUDJAK MIT ÍRNI. ÉRTELMETLEN DOLOG VOLNA KÜLDENI EGY FOGLYOT ANÉLKÜL, HOGY EGYÚTTAL AZ ELLENE EMELT VÁDAT NEM JELENTENÉM. AGRIPPA ERRE ÍGY SZÓLT PÁLHOZ: MEGENGEDJÜK NEKED, HOGY SZÓLJ A MAGAD MENTSÉGÉRE. EKKOR PÁL KINYÚJTOTT KARRAL TISZTELGETT, ÉS EKÉNT VÉDEKEZETT: BOLDOGNAK TARTOM MAGAMAT AGRIPPA KIRÁLY, HOGY MINDARRA NÉZVE, AMIVEL A ZSIDÓK VÁDOLNAK ENGEM, MA ELŐTTED VÉDEKEZHETEM, MERT TE NAGYON JÓL ISMERED A ZSIDÓK MINDEN SZOKÁSÁT ÉS VITÁS KÉRDÉSEIT. AZÉRT KÉRLEK, HALLGASS MEG ENGEM TÜRELMESEN. ÉLETEMET, MELY KEZDETÉTŐL AZ ÉN NÉPEM KÖZÖTT FOLYT LE, IFJÚSÁGOMTÓL FOGVA ISMERIK A ZSIDÓK MINDNYÁJAN. ŐK TUDJÁK RÓLAM, ELEITŐL FOGVA – HA BIZONYSÁGOT AKARNAK TENNI – HOGY ÉN MINT FARIZEUS, A MI VALLÁSUNK LEGSZIGORÚBB FELEKEZETE SZERINT ÉLTEM. MOST IS AMA REMÉNYSÉG MIATT ÁLLOK ITT BÍRÓI ELJÁRÁS ALATT, AMELYET ISTEN AZ Ő ÍGÉRETÉBEN ADOTT ATYÁINKNAK, AMELYRE A MI TIZENKÉT TÖRZSÜNK ISTENT ÉJJEL-NAPPAL BUZGÓN SZOLGÁLVA REMÉLI, HOGY ELJUT. EZÉRT A REMÉNYSÉGÉRT VÁDOLNAK ENGEM A ZSIDÓK AGRIPPA KIRÁLY.

_________________________________________________________________________

 

Mielőtt úgy gondolnánk, hogy csak akkor történt úgy, ahogy történt, szeretném, ha látnánk, ha ráébrednénk, hogy a magát hivatalosnak tudó egyház, mindig így felel. Akkor is, azóta is. Felvidéki utunk során, Ipolyságnál léptük át a határt. Nem tudtam, csupán most olvastam arról, hogy a reformáció idején, itt az egész város protestánssá lett. Ám amikor az ellenreformáció megindult, elfogták, megkínozták, megölték prédikátorukat. És ezután a pásztor nélkül maradt híveket mind visszatérítették, s egészen 2008-ig nem volt ebben városban református gyülekezet. De rögtön mellétehetek egy másik adatot: a város lakosságának közel egy-negyede zsidó vallású volt a két világháború közti időben, s ezek legtöbbjét táborokba vitték.

Mit csinál velünk, amit hiszünk? Isten elé állít, vagy a másképpen hívők ellen fordít?

 

Egy ilyen kiránduláson ezer dologról szó esik, magáról az országról, múltjáról, jelenéről, az ott élők kultúrájáról, szokásairól… Szlovákiának tulajdonképpen nincs múltja, csak jelene. Hisz múltja voltaképpen a miénk. Kassán bementünk a dómba, s lementünk a kriptába. Ott az idegenvezető bezárta utánunk az ajtót, hogy közben más ne jöhessen le, és elmondta, hogyan került „haza” II. Rákóczi Ferenc 1904-ben, Rodostóból Kassára. Miért ide? Budapest nem fogadhatta, azt az akkori politikai helyzet nem engedte. Megkérdeztük, elénekelhetjük-e itt lenn a Szózatot. Azt felelte: Meg kell engednem. Vele szemben álltam, láttam, nem énekel velünk, de a szeme, a tekintete elárulta, megrendíti hitvallomással teli éneklésünk: Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar… Mi kötelez, mi határozza meg hovatartozásunkat? Hely, múlt, nyelv, szokás… vagy amit azok diktálnak, akik hatalmi harcot folytatnak fejünk felett?

 

AGRIPPA PEDIG ÍGY SZÓLT FESZTUSHOZ: MAGAM IS SZERETNÉM HALLANI EZT AZ EMBERT. HOLNAP HALLANI FOGOD, FELELTE FESZTUS. MÁSNAP TEHÁT AGRIPPA ÉS BERNICÉ NAGY POMPÁVAL JELENT MEG ÉS BEMENTEK A KIHALLGATÁSI TEREMBE AZ EZREDESEKKEL ÉS A VÁROS FŐEMBEREIVEL EGYÜTT.

 

Ki ez az Agrippa király? Nagy Heródes királynak a dédunokája (ki arab származású római hadvezérként indult), ki a betlehemi gyermekgyilkosság elrendelője volt. Ennek fia, azaz Agrippa nagyapja öleette meg Keresztelő Jánost Salome kérésére. Apja pedig, ki Krisztus tanítványait üldözte, Jakabot kivégeztette. Ő pedig testvére feleségével él (Berniké), kinek ő a negyedik férje… Róma neveltje, császárhűsége jutalmául kapott izraeli fennhatóságot…

 

A meghökkentő az, hogy egy velejéig romlott, vérengző, vagyon és hataloméhes család ivadéka kap itt lehetőséget… Hogyan? Miért? Mi, kik az érdemeink, hűségünk… elismerésére vágyunk, nem értjük… Pedig olvashattuk, tudhatjuk: Könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek… Isten akarata teljesül Pál életére nézve. Aki jelen van, avagy megjelenik Isten által vezérelt életének fordulatai közepette, annak kéretlen lehetősége születik, Krisztust megismerni, követni... Mert Pál tudja, lépi, éli, amiért ott van, ahol van…

 

Agrippa királyt érdekelni kezdi a Fesztus által fogva tartott ember élete. Mit követett el, mi miatt van itt? Mint aki szeretné érteni, megtudni, miért gyűlölik halálosan saját honfitársai…

És Fesztus kapva kap az alkalmon. Mert képtelen jelentését megírni. Tanácstalan, nem tudja eldönteni, mi következhet abból, ha enged a zsidóknak, vagy abból, ha mégsem? Kapóra jön neki Agrippa király látogatása, érdeklődése, talán megkönnyíti az ő döntését…

 

FESZTUS PARANCSÁRA ELŐHOZTÁK PÁLT. ÍGY SZÓLT FESZTUS: AGRIPPA KIRÁLY, ÉS TI FÉRFIAK MINDNYÁJAN, AKIK VELÜNK EGYÜTT ITT VAGYTOK! LÁTJÁTOK EZT AZ EMBERT, AKI MIATT AZ EGÉSZ ZSIDÓSÁG JERUZSÁLEMBEN IS, ITT IS MEGKERESETT ENGEM, AZT KIÁLTOZVA, HOGY ENNEK NEM SZABAD TOVÁBB ÉLNIE. ÉN PEDIG, BÁR ÚGY TALÁLTAM, HOGY SEMMI OLYAT NEM CSELEKEDETT, AMIÉRT HALÁLT ÉRDEMELNE, DE MÉGIS, MIVEL Ő MAGA IS A CSÁSZÁRHOZ FELLEBBEZETT, ŰGY DÖNTÖTTEM, HOGY ODAKÜLDÖM HOZZÁ.

 

Isten parancsa, és Fesztus parancsa találkozik. Nem mintha Fesztus bármi módon keresné Izrael Istenének akaratát. Csupán eszköz, Isten terve általa akaratlan teljesül, nem tud róla, hogy ez szabja meg döntését és viselkedését. Lehet Isten akaratában így is benne lenni…

A fogoly Pált odavezetik Agrippa király elé. Különös, hogy Fesztus tulajdonképpen vállalja, hogy nem tartja bűnösnek Pált, akit saját honfitársai vádolnak és meg akarnak ölni. De épp mert Pál a császárra hivatkozott, mint római polgár, kibújhat a döntés felelőssége alól…

 

AZONBAN SEMMI BIZONYOSAT NEM TUDOK ÍRNI FELŐLE AZ ÉN URAMNAK, EZÉRT HOZATTAM ELÉTEK ÉS KIVÁLTKÉPPEN TEELÉD AGRIPPA KIRÁLY, HOGY EZ ELŐZETES KIHALLGATÁS MEGTÖRTÉNTÉVEL TUDJAK MIT ÍRNI. ÉRTELMETLEN DOLOG VOLNA KÜLDENI EGY FOGLYOT ANÉLKÜL, HOGY EGYÚTTAL AZ ELLENE EMELT VÁDAT NEM JELENTENÉM.

 

Csak azt nem tudja Fesztus, ezt ki is mondja, miféle váddal küldje Pált tovább? Vagy jól tudja az igazságot, és csupán így próbálja másra, a nálánál nagyobb hatalommal bíróra hárítani-átruházni a felelősséget? Hogy folytatja? EZÉRT HOZATTAM ELÉTEK ÉS KIVÁLTKÉPPEN TEELÉD AGRIPPA KIRÁLY…Persze, csak félig-meddig igaz, amit okként mond, hisz ha nem jön hozzá Agrippa látogatóba… És mert nem Agrippának, hanem az ő feladata a rabot az ellene emelt váddal továbbküldeni, ehhez kapcsolódik az igazi ok, amiért elébe hozatta Pált: ÉRTELMETLEN DOLOG VOLNA, tudja, hogy nem küldheti Rómába Pált, AZ ELLENE EMELT VÁD megfogalmazása nélkül…

 

És mi? Készek vagyunk a váratlan helyzetek adta lehetőségekre, arra, ami másokért, avagy értünk adódik? Hogyan kellene életünket látni, és felelősen élni? Egy Budapesten élő idős néni mesélte, hogy épp amikor bibliaórára indult, s felszállt a metróra, leült, kinyitotta a bibliáját, s elolvasta az aznapra való üzenetet. Mikor felpillantott, észrevette, valaki merőn nézi, miféle könyv van a kezében. Rögtön azt kérdezte attól az asszonytól, szeretné-e elolvasni azt, amit ő? Az bólintott, ő pedig a másik kezébe tette saját bibliát, és búcsúzóul mondta neki, hogy az övé lehet, de kéri, jöjjön el oda, ahova ő jár… Aztán leszállt, s otthagyta a megajándékozott asszonyt. Azóta, imádkozik érte…

 

AGRIPPA ERRE ÍGY SZÓLT PÁLHOZ: MEGENGEDJÜK NEKED, HOGY SZÓLJ A MAGAD MENTSÉGÉRE. EKKOR PÁL KINYÚJTOTT KARRAL TISZTELGETT, ÉS EKÉNT VÉDEKEZETT: BOLDOGNAK TARTOM MAGAMAT AGRIPPA KIRÁLY, HOGY MINDARRA NÉZVE, AMIVEL A ZSIDÓK VÁDOLNAK ENGEM, MA ELŐTTED VÉDEKEZHETEM, MERT TE NAGYON JÓL ISMERED A ZSIDÓK MINDEN SZOKÁSÁT ÉS VITÁS KÉRDÉSEIT. AZÉRT KÉRLEK, HALLGASS MEG ENGEM TÜRELMESEN.

 

Mennyire másképpen állnak a dolgok, mint ahogy látszanak! Mit mond Pálnak Agrippa? MEGENGEDJÜK NEKED, HOGY SZÓLJ A MAGAD MENTSÉGÉRE… És a király, hiszi, és érezteti is, hogy így van… Isten akaratának enged? Nem! És mégis azt teszi, amit tenni kell.

Miben különbözik emberi eszköz volta Pálétól? Pál tudja, mi az Isten akarata, mert kijelentetett számára, Agrippa viszont nem tudja. Pál Isten ígéretére bízza magát, úgy teszi, amit tehet, a király a maga jóféle szándékának, saját készségének gondolja, amit tesz. Vajon mit ér, s mit nem ér egyiküknek, ill. másiknak ez a különbség? Pál erős lesz attól, amit hisz, ám Agrippa legfeljebb jólelkűsége adta gyengeségnek tekintheti, s csupán addig tart, míg valami más erős érzés, érdek, vagy indulat el nem söpri ezt…

 

Megjelenik a történések közepette az Isten Lelke által nyert erő. Mit vall meg ott előttük Pál apostol? Elképesztő nyilatkozat ez: BOLDOGNAK TARTOM MAGAMAT AGRIPPA KIRÁLY

Miféle boldogság ez? A bizonyságtétel lehetősége adja. Aki kapott már így, ilyen helyzetben lehetőséget hitvallomásra, és élni mert vele, azt tudja miféle tűz járhatja át az ember szívét.

 

ÉLETEMET, MELY KEZDETÉTŐL AZ ÉN NÉPEM KÖZÖTT FOLYT LE, IFJÚSÁGOMTÓL FOGVA ISMERIK A ZSIDÓK MINDNYÁJAN. ŐK TUDJÁK RÓLAM, ELEITŐL FOGVA – HA BIZONYSÁGOT AKARNAK TENNI – HOGY ÉN MINT FARIZEUS, A MI VALLÁSUNK LEGSZIGORÚBB FELEKEZETE SZERINT ÉLTEM. MOST IS AMA REMÉNYSÉG MIATT ÁLLOK ITT BÍRÓI ELJÁRÁS ALATT, AMELYET ISTEN AZ Ő ÍGÉRETÉBEN ADOTT ATYÁINKNAK, AMELYRE A MI TIZENKÉT TÖRZSÜNK ISTENT ÉJJEL-NAPPAL BUZGÓN SZOLGÁLVA REMÉLI, HOGY ELJUT. EZÉRT A REMÉNYSÉGÉRT VÁDOLNAK ENGEM A ZSIDÓK AGRIPPA KIRÁLY.

 

Pál elmondja, elkezdi mondani, eleitől fogva az életét. Azt, ami azelőtt volt, mielőtt Krisztust megismerte, kegyelmének erejét felfedezte volna. Nem titkolja, nem hallgatja el, hogy úgy érzett, úgy gondolkodott, ahogyan azok, akik most vádolják. Fontosnak tartja, hogy aki akarja, megértse, miféle erő érintette, fordította egészen más irányba addigi életét. VALLÁSUNK LEGSZIGORÚBB FELEKEZETE SZERINT ÉLTEM… Addig nem gyűlölték, nem akarták őt megölni… Csak mikor ráébredt, rádöbbent: immár eljött a Messiás, akit ISTEN AZ Ő ÍGÉRETÉBEN ADOTT… TIZENKÉT TÖRZSÜNK ISTENT ÉJJEL-NAPPAL BUZGÓN SZOLGÁLVA REMÉLI… Mi a megdöbbentő? Nem akarnak együtt látni vele, aki ráébredt arra, ami megtörtént, elvégeztetett az Isten ígérete szerint. Meg akarják ölni. Nem viselik el, hogy többje van,

hogy többet lát, többel megajándékozott, hogy valóság számára az, ami nekik nincs… EZÉRT A REMÉNYSÉGÉRT VÁDOLNAK – jelenti ki bizonyosságát Agrippa előtt Pál…

 

Hogyan lehet igaz, hogyan valósul, hogyan teljesül itt a földön Jézus Krisztus ígérete? Boldogok, akiket üldöznek az igazság miatt, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket és hazugul minden rosszat reátok fognak énérettem. Örüljetek és örvendezzetek ennek, mert jutalmatok bőséges a mennyekben…

                                                                                                 Máté 5:10-12.

 

Felvidéki utunk során meglátogattunk egy olyan gyülekezetet, melynek templomáról néhány éve kiderült, miféle értékkel bíró Árpád-kori épület. A lelkészházaspár odakerülésekor alig tízen jártak templomba. De a lelkész, mikor felfedezte az épület értékét, elkezdte rendbetételét… Nem volt könnyű munka falat bontani, tornyot renoválni…De akik látták mibe fogott, akik észrevették, jöttek neki segíteni…Azok, akik rég leszoktak a templomba járásról…

 

Persze mások is gyakran bekopogtattak hozzájuk, segítséget kérni… Egyik vasárnap, pl. mikor a parókiától a templomig ért, odajött valaki, aki eddig csupán munka közben látta a papot, s rácsodálkozott a palástjára: Hát magának ez is van? És bement, és meghallgatta, mert becsülés ébredt benne, s azóta tagja a gyülekezetnek… Ez a lelkész, a felesége és három gyereke nagyon szerényen él, egyik napról a másikra, mégis, mi, az oda kirándulók, azt éreztük, jó annak, aki így él… Kilenc, fizetést adni alig képes gyülekezet élén, lassan fogyatkozó reformátusság, s többnyire cigány lakosság között élnek. Mégis mernek többet álmodni. Most épp árvaházat építenek, segítőkért, támogatókért imádkozva, Isten áldását kérve, újra meg újra megélve áldásos kegyelmét… Miféle boldogság lehetősége az övék?

 

Ki érzi, ki jelenti ki így reménysége felőli bizonyságát közülünk, így, ahogy itt Pál apostol: BOLDOGNAK TARTOM MAGAMAT…MINDARRA NÉZVE, AMIVEL VÁDOLNAK ENGEM…

 

TÚRMEZEI ERZSÉBET

                        EGY ÉS EZER

                        2 Péter 3,8

Egy nap = ezer esztendő!
Egy nap... észrevétlen elsuhanó!
Nálunk semmibevetten tovaszállhat.
S ezer esztendő nálad!
Milyen egészen másképp járhat
isteni órád, Örökkévaló!

Ha te így méred időnk, életünk,
milyen súlya van minden pillanatnak!
Pillanatok éveket jelenthetnek.
Évek pillanattá zsugorodhatnak.
S mindegyikért felelősségre vonsz,
amikor számot vetsz velünk.

Egy nap = ezer esztendő!
Szívünkbe ezt a titkot mélyen írd be!
Segélj belesimulni terveidbe,
érezni súlyát minden pillanatnak!
Mindet szeretni és szolgálni adtad,
hogy így találjon: boldog szolgálatnak
- akár egész kicsinynek, akár nagynak -
hűségében az Úr, az Eljövendő!