Bizonyosságot az irodalomban lelt
Arany János nehéz és bizonytalan korban élt. Az elbukott 1848-as forradalom után minden kiszámíthatatlanná vált az országban. Az ezernyolcszázötvenes években a magyarság közel volt ahhoz, hogy a politikai és nemzeti reménytelenség nirvánájában merüljön el. Hogy ez nem következett be, abban nagy része volt Arany János költői alkotásainak – olvasható a Nyugat egyik számában 1917-ből. Műveinek döntő többsége az abszolutizmus idején született. Azt mondják róla, hogy bizonyosságot az irodalomban lelt. Kortársai mélyen tisztelték, de utódainak is méltó példaképe volt. Szívszorító belegondolni, hogy jó néhány évtizeddel halála után Radnóti Miklós a Buda halála című alkotását vitte magával munkaszolgálatra, hogy erőt meríthessen belőle…

Toldi jobbágyai voltak
Családja ugyanabból a faluból származott, ahonnan a költő legnagyobb hőse, Toldi Miklós. Az Aranyok a Bihar megyei Nagyfaluban jobbágyai voltak a Toldiaknak, csak később költöztek Nagyszalontára, ahol Arany János 1817. március 2-án látta meg a napvilágot. Szüleinek, Arany Györgynek és Megyeri Sárának tíz gyermeke született, de csak a legidősebb, Sára, és a legkisebb, János maradt életben. Akkoriban még szokás volt, ha meghalt egy gyerek, a következőnek is ugyanazt a nevet adni. Az Arany családban ő volt a második, akit Jánosnak kereszteltek. Nővére már asszony volt a kis János születésekor, és a saját tejével is táplálta öccsét, mivel negyvenöt éves édesanyjuk elgyengült a szülésben.

A hamuba írt betűk
Szegény, református család voltak, kicsiny, szűk udvarú házban éltek. János csendes gyermek volt, szívesebben üldögélt otthon, nem igazán játszott a többi gyerekkel. Apja hamuba írt betűkkel tanította kisfiát olvasni. Arany György kálvinista ember volt, jól ismerte a Bibliát, ennek köszönhetően János első olvasmányai közé a Szentírás és a zsoltároskönyv tartozott.  „Mire iskolába adtak, hova mód nélkül vágytam, már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is bírtam, természetesen oly könyvekben, melyek kezem ügyébe estek. (…) A tanító, megpróbálván, rögtön, amint felvettek, elsőnek tett osztályomban, s e helyet folyvást megtartottam. A többi tanítók és növendékek a nagyobb osztályokból, sőt külső emberek is, csodámra jártak, s én nem egy krajcárt kaptam egy vagy más produkcióm jutalmául." – írta.

Tanuló és tanító
Érzékeny lelkű gyermekként nemcsak testvérei halála, hanem a család szűkös anyagi helyzete miatt is igyekezett minél kevésbé terhelni szüleit. Kezdettől fogva nemcsak diák, hanem tanító is volt. Tizennégy évesen már maga tanította az alsóbb osztályokat, mialatt ő maga is továbbtanult. Akkor hagyta el először Nagyszalonta határát, amikor a Debreceni Református Kollégiumba ment továbbtanulni. Bár itt is osztályelső volt, a kollégiumot elhagyta, és színésznek állt. A vándorszínészettől azonban hamar elment a kedve, mert míg ő nemes célokat látott a színészetben, addig a többiek csak a kalandos és munkátlan életet.

„Komédiás tanító”
Egyik álmában holtan látta anyját, és ez győzte meg arról, hogy hazainduljon. Gyalog, éhesen, fázva tette meg a 275 km-es utat kilenc nap alatt. Apját megvakulva találta, anyja még élt, de két héttel később kolerában meghalt. Apjával maradt Szalontán, egy ideig nővére gondoskodott róluk, majd egy jóakarója segítségével segédrektori munkát kapott a helyi iskolában, igaz, nehezen, mert az esperes kijelentette, hogy amíg ő él, „komédiás tanító nem lesz Szalontán”. Arany azonban hamar rászolgált a bizalomra. Rövidesen aljegyző lett, és azt tartották róla, hogy Dárius kincsével sem lehet megvesztegetni. Csak akkor kezdett verseket írni, amikor a munkája kevésbé kötötte le, vagy ha végre akadt valaki, akivel az irodalomról beszélgethetett. Első nagyobb műve az Elveszett alkotmány volt. Egyik leghíresebb alkotását, a tizenkét énekből álló Toldit pályázatra írta. A Toldi akkora sikert aratott, hogy egy csapásra ünnepelt költővé tette, és a jeles írók figyelme is felé fordult. Petőfi Sándor az elsők között köszöntötte egy szenvedélyes versben, majd öt hónappal később személyesen is megismerkedtek. Igaz barátság szövődött közöttük, pedig két ellentétesebb embert nehezen lehetett volna találni. Arany János volt a támasza Petőfinek a Szendrey Júliáért folytatott küzdelemben, sőt a gyermekük keresztapja lett.

Rajongtak érte
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt néhány verset és kisebb elbeszélést írt a folyóiratokba, majd nemzetőrként teljesített szolgálatot. „Tenni kevés, de meghalni volt esély” – mondta. Míg Petőfi harcolt, addig gondoskodott költőtársa családjáról is a sajátja mellett, hiszen ekkor már megszületett két gyermeke: Juliska és Laci. Aranyt nagyon bántotta Petőfi halála és az özvegyének újbóli férjhezmenetele is. A világosi fegyverletétel után nem tartóztatták le, rövid bujdosás után közéleti szerepet nem vállalva visszatérhetett Nagyszalontára. Két évvel később a református egyház hívására a nagykőrösi református gimnáziumban a magyar és latin nyelv és irodalom tanárává választották, és 1851 őszén egész családjával Nagykőrösre költözött. A hely mezővárosi létéből fakadó parlagiasságával feloldhatatlan ellentmondásba került tehetsége, tíz éven keresztül mégis lelkiismeretes és pontos tanár volt, tanítványai rajongtak érte.

Nagykőrösről Budapestre
Nagykőrösről politikus jó barátja és Deák Ferenc segítségével került Pestre, ahol a Kisfaludy Társaság elnöke és a Szépirodalmi Figyelő főszerkesztője lett. Deák azt mondta: szégyen lenne Magyarországnak, ha nem tudna Arany Jánosnak független életet biztosítani Budapesten. Arany azonban nem volt boldog a fővárosban. Egyre betegebb lett, látása, hallása romlott, a feje zúgott, mégis lelkiismeretesen dolgozott tovább. Próbálkozott még lapindítással, de a Koszorút kétéves működés után megszüntette, ahogy a Magyar Tudományos Akadémia a titkárává választotta. Irodalmi munkássága jelentős volt: művei, műfordításai mellett Arany körvonalazta először tisztán és világosan a magyar hangsúlyos verselés törvényeit és versformáit.

Széll Kálmánok
Arany János visszavágyott Pestről Szalontára, hiszen oda adta férjhez szeretett lányát, Juliskát is. Micsoda különös játéka a sorsnak, hogy két nagy magyar költő lányát egy-egy Széll Kálmán vette feleségül: Vörösmarty Mihály lányát, Ilonát Széll Kálmán, az államférfi, Arany Juliskát pedig egy másik Széll Kálmán, a nagyszalontai református esperes vette nőül. Arany János óriási sorscsapása volt, hogy lánya, Juliska 1865-ben, fél évvel kislánya, Széll Piroska születése után meghalt. Sírján a magyar irodalom egyik legszebb sírverse olvasható:

A kitüntetések
Arany János semmi másra nem vágyott, csak írni. 1867-ben, a kiegyezés évében sajtó alá rendezte életművét. Ferenc József császár kétszer is kitüntette a magyar költőfejedelmet: először az Arany Érdemkereszttel, amire a költő egy fricskával reagált, majd a Szent István Rend kiskeresztjével tüntette ki, amit szintén vissza akart utasítani, de báró Eötvös József figyelmeztette: jogában áll a rendjelet nem hordani, de visszautasítani nem.  Egy anekdota szerint egy főrend Andrássy Gyula miniszterelnökkel beszélve nehezményezte az Aranynak adományozott rendjelet, mondván, hogy ez a rendjel eddig csak igen magas rangúaknak járt ki. Mire Andrássy ezt felelte: „Meg tudná mondani excellenciád, ki volt Raffaello korában a külügyminiszter?”

A menedék
Arany Jánosnak számos jelentős alkotása született 1865 után, kései művei zajos sikert arattak. A költő szívesen üldögélt a Margit-szigeten, itt írta – többek között – a Toldi szerelmét. Arany egyik menedéke a zene volt. A másik a magányos, Duna-parti sétái, melyeket sohasem mulasztott el. A hetvenes években kiújult hörgőgyulladása, egyre súlyosbodott betegsége. 1877-ben leköszönt hivataláról, de az Akadémia nem fogadta el a lemondást, Arany pedig ettől kezdve két éven át nem fogadta el a főtitkári fizetést. Mikor 1879-ben fölmentették, még arra is nehezen volt rávehető, hogy a neki megadott tiszteletbeli főtitkári cím mellé legalább az addig használt lakását megtartsa.  Arany visszahúzódva élt, csupán egyetlen nyilvános eseményen akart megjelenni: barátjának, Petőfi Sándor szobrának leleplezésén. Végül az október 15-i szoboravatáson még jobban megfázott, és 1882. október 22-én otthon, karosszékében érte a halál.

Utca, szobor, csillag
Arany Jánost az egész nemzet gyászolta. Az Akadémia előtt tízezres tömeg gyűlt össze, koporsója körül az egyetemi ifjúság állt díszőrséget. A 65 éves költőt a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ravatalánál Gyulai Pál, Szász Károly és Török Pál református püspökök tartottak gyászbeszédet. Később a Margit-szigetről áttelepített tölgyeket ültettek a sírja fölé. Arany János szobra ott áll a Nemzeti Múzeum kertjében is, utcák, intézmények sokaságát nevezték el róla. 2002-ben egy kisbolygó is az Arany nevet kapta, az apró égitestet egy magyar csillagász fedezte fel.

Összeállította: Fekete Zsuzsa
Képek: Ráday Könyvtár, MTI, Arany János Református Gimnázium Nagykőrös