Az első rácsodálkozás

Szeret világi iskolában is hittant tanítani, a nehézségek nem tántorítják el. Sőt akkor is tanítana, ha fizetséget sem kapna érte. Somogyiné Beregszászi Dórával, a kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola tanítójával beszélgettünk.

Szüleitől, nagyszüleitől megtanulta a munka szeretetét, a munkálkodás örömét és a szorgalmat. Férje családjában a tiszta evangélium jó illatát, az Ige szeretetét és tiszteletét. Mindezeket örökségül kapva igyekezett jól sáfárkodni azokkal a talentumokkal, amelyeket Istentől kapott. Somogyiné Beregszászi Dóra munkáját Benda Kálmán-díjjal ismerte el a Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlése a közelmúltban.

Gyerekek között szolgál tanítóként, hitoktatóként, azonban az indulás nem ment könnyen, hiszen nem vették fel a tanítóképzőbe, de nem adta fel… 

Egész életemben igyekeztem figyelni Isten szavára. A nagy döntéseknél különösen fontos volt számomra, hogy Istentől kérjem az útmutatást. Csak akkor induljak és csak oda, ahogyan azt az Ő igéjéből megértem. 18 évesen napközis nevelőnek hívtak Dunavecsésre, az országban elsőként visszakapott egyházi iskolába. Akkor kaptam Istentől ezt az Igét „ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahová küldelek és hirdesd, amit parancsolok”.  Elindultam. Igaz, hogy egy pont híján nem vettek fel a főiskolára, és az akkor nagyon megviselt, mert egész életemben erre a pályára készültem. Isten mégis csodálatosan elrendezett mindent. Apósom református lelkész volt, kézen fogott, és vele kerestük az utat. Így kerültem a teológiára, ahol elvégeztem a hitoktatóképzőt. Amikor 1994-ben átvettem a diplomámat, a kislányom éppen egy éves volt. Ekkor már egyáltalán nem bántam az egy ponttal elszalasztott felvételit. Isten utána még két szép fiúgyermekkel ajándékozott meg bennünket. 2004-ben pedig átvehettem a tanítói diplomámat is. Ha akkor felvesznek, egészen máshogy alakul az életem. Nincsenek véletlenek. Isten így tervezte az életünket.

Hogyan lehet úgy tanítani a hittant, hogy a gyerekek fogékonyak legyen az Isten Igéjére?

Szerintem minden munkának a legnagyobb titka, hogy legyen bennünk a szívünk. Szív nélkül semmit nem lenne szabad csinálni. A gyerekek mindig megérzik az Istentől jövő szeretetet. Nemcsak egyházi, hanem önkormányzati iskolában is tanítok, ahol sokan panaszkodnak fegyelmezési problémákra. Nekem mégis az a tapasztalatom, hogy minden működik, ha a gyerekek megérzik, hogy szeretem őket. Tudom, hogy ma már szinte elcsépelt szó a szeretet, sokaknak sokféle elképzelése van a helyes szeretetről. De elfogadni és Isten irgalmas szemén keresztül látni ezeket a pici gyerekeket egészen más.

Tanít egyházi és világi iskolában is. Érzékel különbséget a hittan fogadtatásában?

Az egyházi iskolában a gyerekeknek, ahogy napról napra hallgatják Isten igéjét, szinte megszokottá válik az Ige közelsége. Ismerik a válaszokat, de nagy kérdés, hogy élik-e. Az önkormányzati iskolában gyakran érzem az első rácsodálkozást, látom a csillogó szemeket, amikor először beszélek például a teremtéstörténetről. Megajándékozottnak érzem magam, amikor látom, hogy milyen egyszerűen, tisztán, gyermeki nyitottsággal fogadják Isten Igéjét. Szeretek világi iskolában tanítani: hamar elrepül az a negyvenöt perc, és amikor feltárul a gyerekek előtt Isten megismerésének nagy titka, az csodálatos dolog.

Érdekes, mert én azt gondoltam volna, hogy inkább idegenkedéssel fogadják a hittant, vagy pedig nem veszik komolyan. Ön nagyon lelkesen beszél a tanításról, talán ez a lelkesedés ragad át a gyerekekre is?

Talán így van, de az biztos, hogy én is meggazdagodva jövök ki a hittanórákról. Megerősödik bennem minden alkalommal, hogy van értelme a munkánknak, és vinnünk kell mindenhová az evangélium üzenetét. Nagy lehetőséget kaptunk azzal, hogy szabadon vihetjük a világi iskolákba az örömhírt. Kötelességünk ezzel jól élni.

Hogyan lehet egyszerűen és tisztán beszélni Isten Igéjéről a gyerekeknek?

Gyakran beleesünk abba a hibába, hogy módszertani dolgokba bonyolódunk. Természetesen szükség van a tervezettségre, jó hittankönyvekre, de az igazán jó hittanórát a Szentlélek Isten szervezi.

Korábban beszélgettem egy egyházi iskolában tanító tanárnővel, aki úgy látta, hogy kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak a hozzájuk járó gyerekek, mint azok, akik másféle környezetben nevelkednek. Ön mit tapasztal?

Véleményem szerint nem jellemző az, hogy az egyházi iskolába csak kifejezetten hívő környezetből érkező gyerekek jönnének. Szerintem sokan vannak, akik életükben itt találkoznak először Isten Igéjével. Természetesen nagy könnyebbség, ha a szülők is a Biblia tanításához igazítják életüket. Sok esetben a gyerekek fogják kézen a szülőket és hívogatják őket a gyülekezet alkalmaira. Természetesen az egyházi iskolákban lehetőségünk van arra, hogy megnyerjük a szülőket erre a közös útra. Iskolánk igyekszik, hogy a család, a gyülekezet és az iskola egységét megteremtse.

A Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlésén parázs vita alakult ki a hitoktatás kérdéséről. Ön hogyan éli meg saját helyzetét?

Lehet, hogy nem szabad ilyet mondani, mert a munkáltató is olvashatja ezt az interjút, de én akkor is tanítanék, ha nem fizetnének érte! Nem tudjuk, mikor jön vissza az Úr Jézus, nekünk, hívő keresztyén embereknek minden alkalmat meg kell ragadni, hogy közvetítsük az evangéliumot. Adjuk tovább, amit Istentől kaptunk! Jó dolog, ha a saját gyülekezeteinkben tudunk olyan hitoktatókat képezni, akiknek szívügyük a gyerekek közötti munka. Talán így a terhek is jobban osztódnak.

Elérhetők a gyerekeken keresztül a családok?

A családok hatalmas missziói feladatot jelentenek. Társadalmunk legkisebb és legfontosabb egysége az elmúlt évtizedekben, ha lehet így fogalmazni, megbetegedett.  A gyerekek azt a légkört szívják magukba, amit otthon látnak, tapasztalnak. Ők akkor a legboldogabbak, ha a szüleik szeretik egymást.  Talán nehéz elhinni, de előfordult, hogy a világi iskolából hívtunk családokat az istentiszteletre, és azért nem jöttek be, mert nem találták meg a templom bejárati ajtaját. Rengeteg feladat vár ránk. Ehhez pedig türelem és végtelen szeretet szükséges. Mutatni kell az utat Isten felé, ajtókat és kapukat kell kinyitni. 

Fekete Zsuzsa
Fotó: Vargosz

A Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlésén Somogyiné Beregszászi Dóra mellett, Varga Zsoltné tanítónő is átvehette a Benda Kálmán-díjat. Az erről szóló interjúnkat  "Nincs bezárt ajtó" címmel olvashatja portálunkon.