Egyház és magyarság Erdélyben

kerekasztal -beszélgetés
Szakkollégiumok Nyári Találkozója
Gyalu - 2004 október 7-11.


Kissé rendhagyó módon, október 7-10-ig került megrendezésre a Szakkollégiumok X. Nyári Találkozója. Számszerűleg véve ugyan csak a hetedik - lévén az „elsőt" 1985-ben csupán a szükséges engedély megszerzése miatt nevezték rögtön IV-nek, de akkoriban még szükséges volt ehhez a cselhez folyamodni a cél érdekében. Ezen első, szarvasi találkozó témái között a kor olyan tabuiról folytattak eszmecserét a szakkollégista egyetemi hallgatók, mint a szegénység, közösség-építés, stb. A magyarországi szakkollégiumi mozgalom mindezt a hagyományt - ugyan már gyökeresen más politikai és társadalmi környezetben - azóta is folyatatja, így kerül sor minden második évben a szakkollégiumi nyári találkozókra.
Idén az erdélyi Gyalu adott otthont ennek a szakkollégiumi berkekben különösen nagy presztízsű rendezvénynek, mely a határon túli magyarság kurrens kérdéseit, kihívásait helyezte gyújtópontjába. A szervezők célja a kérdés minél sokoldalúbb és színesebb megközelítése, azaz a szociológiától a gazdaságpolitikán, a valláson át egészen a nyelvészetig. Így hallhattunk - a mintegy ötven résztvevő - előadást arról, hogy a tájékozatlanság, a nem kellően intenzív, sztereotípiákkal terhes kapcsolatok mennyiben gátolják a kelet-európai népek egymásról és saját magukról való gondolkodását; hogy milyen változások mentek végbe a rendszerváltozás óta a romániai magyar politikai erőtérben, vagy éppen a romániai magyar nyelvű felsőoktatás illetve a két ország gazdasági kapcsolatairól. Előadóink között voltak Tóth Péter Pál (demográfus, Budapest), Kolumbán Gábor (humánerőforrás kutató, Csíkszereda), Magyari Nándor (Babes-Bolyai Egyetem, Kolozsvár), Chikán Attila (Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapest), hogy csak néhány példát említsünk.
A Nyári Találkozó (NyaTa) foglalkozott tágabb értelemben a vallás, illetve szűkebb értelemben az egyes felekezeteknek a határon túli magyarok életében betöltött szerepével. A Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégium illetve a Szent Ignác Szakkollégium által közösen szervezett Egyház és magyarság Erdélyben című kerekasztal-beszélgetés célja az volt, hogy a találkozó résztvevői (akik sok esetben nem egyházi kötődésűek) közelebbről megismerkedhessenek az egyes felekezetek jelenlegi helyzetével és azoknak az erdélyi magyarság életében betöltött szerepével.
Három előadónk Berszán Lajos, a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium igazgatója, Szabó László, az unitárius egyház közügyigazgatója és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke, és Kádár Miklós, nagybányai református lelkész, az RMDSZ szenátor jelöltje voltak.
A beszélgetésből sokat megtudhattunk arról, hogy a négy erdélyi magyar történelmi egyháznak a kommunista elnyomás évei alatt milyen nagy megtartó, a közösséget integráló, a kultúrát és az identitást ápoló, áthagyományozó szerepe volt. Akkor erre az egyetlen fórum lévén - ami gyakran illegalitást is jelentett -, felvállalta a magyar fiatalok oktatását, ezer éves történelmünk megismertetését, nemzeti identitásuk ápolását, a közösség megtartását. Ez a fajta misszió nemcsak önként vállalt feladata volt (és maradt is), de kötelessége is az egyháznak - fogalmazott Szabó László.
A rendszerváltozás után az egyházi szerepvállalás terén is változott a helyzet - megjelent a civil szféra, a politikai élet szabaddá vált -, így természetszerűleg az egyházak szerepe is módosult. Mindez azonban nem az egyház szerepének csökkenését hozta magával, hanem egyfajta additív hatásként e fórumok erejét éppenhogy megsokszorozta. Ez már az az egyház, amely jelen van a közép- és felsőszintű oktatásban - folytatva ezzel a történelmi hagyományt - és szociális intézményeket tart fenn. A kerekasztal résztvevői azonban különösen fontosnak tartották kiemelni, a papok és lelkészek szerepét, akik, mint a közösség szellemi-erkölcsi vezetői (egy személyben lelkész, adminisztrátor, oktató és tudós, ahogyan ezt a szerepkört előadóink körvonalazták) nagy jelentőséggel bírnak egy-egy magyar közösség megtartásában.
A beszélgetésnek egy különösen izgalmas pontját jelentette az egyház/egyházi személyek politikai szerepvállalása. Berszán Lajos az egyház orientáló, a konkrét politikai alakulatok helyett inkább értékeket, célokat támogató szerepét hangsúlyozta, míg Kádár Miklós és Szabó László egyetértettek abban, hogy jelen körülmények között a nyílt szerepvállalás, a politikai aktivitás is szükséges és fontos.
Mindhárman érzékeltették - és ennek a beszélgetés alatt többször hangot is adtak -, hogy csak az érdekeiért határozottan kiálló, jogait folyamatosan hangoztató magyarságnak van esélye a megmaradásra Erdélyben. Különösen aggasztónak nevezték a nagy arányú áttelepülést Magyarországra vagy nyugatabbra, mely elsősorban a fiatal nemzedék tagjaira jellemző.
A negatív tendenciákat visszafordító munkában kulcsfontosságú szerepe van - a területi vagy etnikai alapú - autonómiának. Szabó László szerint az erdélyi magyarság és intézményeinek megmaradása érdekében három dolgot kell tenni: az erdélyi magyarok közösségének meg kell erősítenie önmagát (több gyermek vállalása, szülőföldön maradás, saját iskolák fenntartása), az autonómia kivívása, és a román politikai vezetőkkel való párbeszéd erősítése.
Mindezek után nem véletlen tehát, hogy ez a kerekasztal-beszélgetés a NYATA egyik maradandó színfoltja volt, hiszen műfajából eredendően több és nyíltabb beszélgetésre adott lehetőséget - a moderátor által vezetett beszélgetést hamar a hallgatók kérdései által irányított eszmecsere váltotta fel, így a minket leginkább érdeklő témákról eshetett szó. Másrészt a tudományos előadásokkal ellentétben egy életszerűbb, személyes hang szólalt meg.

Burgermeister Ádám, Kocsev Márton
Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégium - Budapest



A kerekasztal beszélgetésben résztvett meghívott előadók
(balról jobbra: Berszán Sándor, Kádár Miklós, Szabó László, moderátor: Burgermeister Ádám)