Élő szövet

Nemrégiben iktatták be hivatalába Csűrös András Jakab lelkipásztort a gyömrői református gyülekezetben. Nejével, Csűrös-Varga Vanda beosztott lelkésszel együtt nagy lehetőségek előtt álló közösség pásztorlását kezdték el – nyilatkozta portálunknak a gyülekezetvezető.

Iskolalelkészből lett gyülekezeti lelkész Csűrös András, aki feleségével és akkor másfél éves gyermekükkel együtt tavaly nyár elején költöztek a Pest megyei Gyömrőre a helyi református gyülekezet meghívására.
Munkahelyváltás, új otthon kialakítása és az új szolgálat kihívásai előtt állt a fiatal család, mégsem viselte meg őket nagyon a változás – számolt be a Parókia portálnak Csűrös András, aki addig a budafoki református gyülekezet általános iskolájában látta el a lelkészi teendőket. „Nehéz volt elbúcsúznunk korábbi, szeretett gyülekezetünktől. Szerettem intézményi lelkész lenni, és nem fontolgattuk, hogy eljövünk Budafokról, ahol a feleségem is beosztott lelkészként szolgált. Ám miután megkeresett minket a gyömrői református gyülekezet, többször ellátogattunk ide, és megszerettük ezt a várost, a közösséget, a templomot. Isten folyton megerősítette ezt a jó érzésünket, Igék és mindenféle egyezés által, úgyhogy örömmel és lelkesedéssel jöttünk.”

A gyömrői gyülekezet korábbi lelkipásztora, Lakatos Tibor 2015 szeptemberében hunyt el tragikus hirtelenséggel, ez indokolta, hogy a közösség új lelkészt keresett. Egy ideig a monori gyülekezet lelkipásztora, Schaller Tamás látta el a helyettes lelkészi szolgálatot. Csűrös András azt mondta, feleségével együtt nagy potenciált láttak a kisvárosi gyülekezetben, ezért is fogadták el a meghívást.
„Egyháztörténészként nekem fontos volt, hogy legyenek történelmi gyökerei annak a közösségnek, ahol szolgálok. Itt ez megvan, hiszen ez a gyülekezet az 1500-as évek közepétől létezik, máig friss lendülettel. A város demográfiai adatai is azt mutatják, hogy Gyömrő fiatalos település. Az agglomerációhoz tartozik, de nem a Budapestről kiköltözők lakják főként, hanem a vidéki Magyarországról és a határon túlról áttelepülők. Plébános kollégám szokta mondani, hogy nem tud úgy utcára lépni, hogy ne találkozna legalább egy várandós anyukával. Jellemzően ugyanis a már megállapodott családok költöznek Gyömrőre.”

Frissesség jellemzi a gyülekezeti életet is, szinte minden héten jön új ember a közösségi alkalmakra – számolt be a lelkész. „Az az álmom, hogy aki betér hozzánk, ne tudjon szabadulni a gyülekezetből. Azon dolgozunk, hogy mihamarabb integráljuk az érdeklődőket valamilyen kiscsoportba, később pedig valamilyen szolgálatba is. A gyülekezet büszke a gyökereire, de nyitott a változásra is, fiatalok és idősek egyaránt rugalmasak. Amikor ideérkeztünk, azt hittük, talán nehezebben fogadják el az új lelkészházaspárt, de az érkezésünkkel a gyülekezet még nyitottabbá vált az új dolgok iránt. Januárban gyülekezeti hétvégét tartottunk Mátraházán, ami nagyon jól sikerült. Csapatépítő és családi vetélkedőket rendeztünk, és figyeltünk arra, hogy időseket és egyedülállókat is elhívjunk. Negyven férőhelyet hirdettünk meg, de végül hatvanan töltöttük együtt ezt a két és fél napot. Nagy lendületet adott ez nekünk, hiszen máskülönben egész év alatt töltenek el ennyi időt egymással a gyülekezeti tagok, mint egy ilyen hétvégén. Oda jöttek újak is, és azóta rendszeresen járnak a gyülekezetbe.”

Nincs új recept – fűzte hozzá Csűrös András, és Gyömrőn amúgy is jó alapra építhetnek a lelkészek. „A közösség megtartó ereje nagyon fontos. Itt sokan beszélgetnek az istentisztelet után, de ösztönzöm én is a testvéreket, hogy tegyék ezt a hétköznapokban is, vasárnap pedig köszöntsék, ismerjék meg a szomszédos padban ülőket.”
Most, hogy ismét van önálló lelkészük, a megismerkedést szolgáló látogatásokkal egy időben lassan újraindulnak a rétegalkalmak, köztük a házaskör is, és azt is feltérképezik, ki milyen szolgálatot vállalhat. Az újraépítést többek között az teszi lehetővé, hogy a közösség elegendő időt kapott korábbi lelkésze meggyászolására. „Volt, aki nehezen tudott templomba jönni, mert mindig eszébe jutott a váratlanul elhunyt lelkész, aki már nem állhat a szószékre. Bölcs döntés volt a gyülekezet és az egyházvezetés részéről is, hogy nem azonnal indították el a lelkészválasztási procedúrát. Így mi már a gyászfolyamatnak egy következő fázisába érkeztünk a feleségemmel, az új kezdetre készen álló közösségbe. Ehhez szükség volt a gyömrőiek egészséges szemléletére és a helyettes lelkész türelmére, aki hosszú időn át vállalta itt a szolgálatot.”

Idén presbiterválasztást tartottak Gyömrőn, Csűrös András szólt hosszú távú terveikről is. Mint mondta, szeretnének olyan gyülekezeti struktúrát kialakítani, amelyben mindenki megtalálhatja a szolgálatát. „Szeretnénk, ha a Missziói Bizottság nemcsak a missziói munkatervet fogadná el, hanem lenne olyan missziós csapat, amelyik lerakja a gyülekezet teológiai látását, és ebből vonja le a következtetéseket arra nézve, milyen lelki alkalmakat indítsunk el, és ebből következne minden infrastrukturális fejlesztés is.”
A lelkipásztor elárulta: ennek a fajta tudatos építkezésnek az áldásait a budafoki gyülekezetben volt alkalma megtapasztalni. „A gyülekezet nem mechanizmus, gép, hogy kicserélek pár alkatrészt és fölpörgetem, hanem organizmus: sebeket kell gyógyítani, és fitten kell tartani. Az élő szövetekben pedig sokkal nehezebb változást elindítani. Láttam már életemben túlhajtott gyülekezetet is, amit túlpörgettek. Én óvatos vagyok, úgy vélem, érdemes türelmesen elindítani ezt a változást.”

A változást a gyömrőiek is akarják, ezért kerestek kifejezetten fiatal, lendületes lelkészházaspárt. Csűrös András kérdésünkre elmondta: feleségével jól kiegészítik egymást. „Vanda most gyesen van, de tart baba-mama kört és néha más szolgálatokat is vállal. Sokat segít a gyülekezeti tagok felkeresésében, szívesen elegyedik szóba velük. Közös szolgálatunk a jegyesoktatás, ezt ketten tartjuk, és nagyon szeretjük. Nálunk nem az van, hogy a pár lát egy férfi lelkészt, aki elmagyarázza, mi a házasság, hanem egy házaspárt lát maga előtt. Ettől sokkal dinamikusabbak ezek a találkozások.”
A gyülekezetből érkező visszajelzések szerint a lelkészházaspár érkezése óta egyre több fiatal megfordul a lelkialkalmakon. A lelkészek pedig úgy érzik, harmonizálnak a település adottságaival. „A feleségem is kisvárosban nőtt fel, és kisgyermekes család vagyunk mi is, amiből a településen és a gyülekezetben is sok van. Én magam pedig valamiért mindig az agglomerációban képzeltem el a szolgálatomat. Úgy éreztem, a habitusomhoz, karakteremhez ez illeszkedik. Budán nőttem fel, kisvárosias hangulatban, ahol három utcát jártunk be, ezen az öt négyzetkilométeren helyezkedett el az iskola és a közért, és itt éltek a barátaim is.”

Csűrös András azt reméli, egyháztörténészként is szolgálhatja gyülekezetét. „Van egy kegytárgyunk, egy legendás kókuszserleg, amelyről nem tudjuk, ki, mikor és hol készítette. Most a ki és hol kérdésben elég jó nyomon vagyunk. A feltárásban a gyülekezeti tagok is segítettek, én pedig felvettem a kapcsolatot egy olyan gyülekezet lelkészével, amelynek szintén birtokában van egy hasonló kegytárgy.”
Szeretné elérni, hogy gyülekezete tisztában legyen a múltjával, és erre is építse saját identitását – tette hozzá a lelkipásztor. A történeti szemlélet szerinte önmagában is gyógyító lehet a mai társadalom számára. „Nagyon fontos látni, hogy nem velem kezdődött az élet, Isten nem engem gyúrt ki a föld porából Mózes első könyvében, hanem az ősömet. Ez a gyülekezeti életre is igaz. Fontos látnunk, mi az, ami itt korábban működött, és abból próbálunk a jövőre nézve megfogalmazni gyakorlati célokat, persze, újragondolva és korszerűsítve a tanulságokat. Általában minden gyülekezet emlékezetében él, hogy ki volt a lelkész. Lehet, hogy olyan karakteres lelkipásztor ő, aki kétszáz éve élt, de mint archetípus ma is viszonyítási pont. Nem véletlenül. Ha megnézzük, mit csinált a maga korában, és elkezdjük annak tanulságait ma is alkalmazni, csodálkozni fogunk, hogy működik. Gyömrőnek is van archetipikus lelkésze, Szilháti Sándor, aki 1945 és 1981 között szolgált itt. Őt gyakran emlegetik, ezért szeretnék majd foglalkozni az életművével. Nem lemásolni akarom a munkásságát, de biztosan lehet belőle meríteni mai szolgálatunkhoz. Nagyon érdekes az is – és a szolgálatunkról visszajelzés –, hogy mi marad meg egy lelkészről negyven év távlatából az emberekben. Milyen történeteket, benyomásokat osztanak meg róla? Esetleg azt, hogy mindenkihez volt egy kedves szava? Ez például elgondolkodtató akkor, amikor mi rohanunk tovább, és nem állunk meg. Nem mintha az számítana, hogy rólunk mit gondolnak az emberek, de nem mindegy, miről ismernek minket, mert a tetteink közelebb vihetik az embereket Istenhez vagy épp el is távolíthatják őket tőle.”