Húsvéthajnali stációk

Krisztus feltámadt! – Bizonnyal feltámadt!

Krisztus feltámadt! – Bizonnyal feltámadt!
(Ezzel a mondattal köszöntik egymást a keresztyén gyülekezetekben húsvét ünnepén.)

 

A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. (Jn 20,1)

Valahol 
A kristálytenger fölött, 
A Szék előtt 
Feszült inakkal áll az Angyal. 
Szemei mint a villám, ruhája mint a hó, 
Áll, vár és alig-alig győzi kivárni 
A Harmadnap hajnallatát, 
(Nem is harmadik igazán, - 
Isten türelme is feszült a pattanásig: 
Csak egy éj, egy nap, egy hajnali perc) 
És lendül a szárny, 
És lebben a kő, 
És elhangzik a mindenségben: 
„Békesség nektek, én vagyok!"

Sík Sándor: A keresztút XIV. stáció (részlet)

 Új Forrás: Isten e világot úgy szerette...

 

Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. (Jn 20,8)

Nyehljudov az égő lámpa fényébe révedt, és sokáig ült mozdulatlanul.
Végiggondolta az élet minden rútságát, és elképzelte, mivé lehetne az élet, ha az emberek e parancsolatok szerint nevelkednének; és rég nem érzett lelkesedés lett úrrá lelkén. Mintha hosszú gyötrődés és fáradtság után végre megnyugvást, szabadságot lelt volna.
Egész éjjel nem aludt, és – amint ez sok bibliaolvasóval megtörténik – most először fogta fel teljes jelentőségükben a sokszor olvasott, de mindeddig észre sem vett szavakat. Mit a szivacs a vizet, úgy szívta magába a fontos, szükséges, boldogító igazságot, amely feltárult előtte. S mindaz, a mit olvasott, ismerősnek tetszett, mintha csak megerősítené, tudatosítaná mindazt, amit már régen sejtett, de nem tisztázott, és nem mert elhinni.
De most már tudta, hitte.

Tolsztoj: Feltámadás (részlet)

 

 

És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova tették őt.” (Mk 16,7)

 

zárva vannak az átjárók,
nasztaszja filippovna.
talán épp azt a követ
faragták a résbe,
amit az angyal
a sír elől elhengerített.

hallomásból ismert képek.
valaki szüntelen suttog:
nincsenek

nem
ami szül
nem
ami temet:
szívdobbanástól
bemozdult kép
a tenger

Hegedüs Gyöngyi: bemozdult kép

 

 

A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogy engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket.” (Jn 20,20-21)

 

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Pilinszky János: Harmadnapon

 

Krisztus feltámadott, kit halál elragadott;
Örvendezzünk vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk,
Alleluja!
Ha ő fel nem támad, nincs többé bűnbocsánat,
De él, ezért szent nevét, zengjük ő dicséretét,
Alleluja!

Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk.
Alleluja!

(XIII. század eleji himnusz, RÉ 185.)