ÚTRAKELT, ÉS ELMENT ONNAN JÚDEA HATÁRÁBA , A JORDÁNON TÚLRA . ISMÉT NAGY SOKASÁG GYŰLT KÖRÉJE, Ő PEDIG, SZOKÁS SZERINT, TANÍTOTTA ŐKET. A FARIZEUSOK ODAMENTEK HOZZÁ ÉS KÍSÉRTŐ SZÁNDÉKKAL MEGKÉRDEZTÉK TŐLE, HOGY SZABAD -E A FÉRJNEK FELESÉGÉT ELBOCSÁTANI? Ő PEDIG AZT FELELTE NEKIK: MIT PARANCSOLT NEKTEK MÓZES? ŐK AZT FELELTÉK: MÓZES MEGENGEDTE, HOGY VÁLÓLEVELET ÍRJUNK ÉS ELVÁLJUNK. ÉS JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT: A TI SZÍVETEK KEMÉNYSÉGE MIATT ÍRTA EZT A PARANCSOLATOT. DE A TEREMTÉS KEZDETE ÓTA FÉRFIÚVÁ ÉS ASSZONNYÁ TEREMTETTE ŐKET AZ ISTEN, EZÉRT A FÉRFIÚ ELHAGYJA AZ Ő ATYJÁT ÉS ANYJÁT, ÉS RAGASZKODIK A FELESÉGÉHEZ, ÉS LESZNEK KETTEN EGY TESTTÉ. AZÉRT TÖBBÉ NEM KÉT TEST ŐK, HANEM EGY. AMIT TEHÁT AZ ISTEN EGYBE SZERKESZTETT (EGGYÉ TETT), EMBER EL NE VÁLASSZA. ÉS ODAHAZA A TANÍTVÁNYAI ISMÉT MEGKÉRDEZTÉK ŐT E DOLOG FELŐL. Ő PEDIG ÍGY FELELT NEKK: AKI ELBOCSÁTJA A FELESÉGÉT, ÉS MÁST VESZ EL, HÁZASSÁGTÖRÉST KÖVET EL ELLENE, HA PEDIG A FELESÉG HAGYJA EL AZ Ő FÉRJÉT ÉS MÁSSAL KEL EGYBE, HÁZASSÁGTÖRÉST KÖVET EL. ÉS KISGYERMEKEKET VITTEK HOZZÁ, HOGY KEZÉT RÁJUK TEGYE. A TANÍTVÁNYOK PEDIG FEDDETTÉK ŐKET. AMIKOR JÉZUS EZT LÁTTA, MEGHARAGUDOTT, ÉS AZT MONDTA NEKIK: ENGEDJÉTEK HOZZÁM A KISDEDEKET, ÉS NE TILTSÁTOK EL ŐKET, MERT ILYENEKÉ A MENNYEKNEK ORSZÁGA. BIZONY MONDOM NÉKTEK, AKI NEM ÚGY FOGADJA AZ ISTEN ORSZÁGÁT, MINT EGY KIS GYERMEK, SEMMIKÉPPEN SEM MEGY BE ABBA. AZUTÁN ÖLÉBE VETTE, KEZÉT RÁJUK TETTE ÉS MEGÁLDOTTA ŐKET.

Valaki figyelmembe ajánlotta Max Lucadó Értékes vagy c. meséjét. Egy olyan országról szól, ahol minden emberke fából készült, egész nap jönnek, mennek, két dobozkával, melyek tele vannak matricával, az egyik csillagokkal, a másik szürke foltokkal. Hol egyiket, hol másikat ragasztják rá azokra, akikkel találkoznak. Aki valamiért tetszik nekik, annak csillagot tesznek ruhájára, aki viszont nem tetszik, arra mindig szürke matrica kerül...Nagyon különbözők ezek a foltmanók, csak egy azonos mindnyájukban: ugyanaz a mester készítette őket...A mások által szépnek, ügyeseknek, jónak...tartottak, telis-tele vannak csillaggal, a kevésbé szépek, kevésbé tehetségesek... többnyire szürke foltot kapnak... Pancsinelló is egy ilyen foltmanó. Nagyon elkeseríti, hogy senkinek se tetszik, még az utcára se szívesen megy ki... Egy nap azonban találkozik valakivel, akin nincs se csillag, se szürke folt ...Pancsinelló csodálkozva kérdezi, hogyan lehetséges, hogy nincs rajta egyetlen matrica se? Azt válaszolja, hogy mindennap meglátogatja Éli mestert, aki készítette őket. Volt mikor ő is tele volt matricákkal, rá is mindig ragasztottak, de mióta a mesterhez jár, nem maradnak meg rajta se a szürke foltok, se a csillagok. Menj el hozzá te is! - biztatta a kétségbeesett kis foltmanót.

Pancsinelló, félt, hogy szóba sem áll majd vele a mester, de végül elment hozzá. Éli mester örült neki, lehajolt hozzá, maga mellé ültette...Pancsinelló legszívesebben elbújt volna a szeme elől, hogy ne lássa rajta a sok szürke foltot, de a mester megnyugtatta, ő nem azzal foglalkozik, amit a többi foltmanó gondol róla...Neki az számít, amit ő tud és lát felőle, számára értékes. Pancsinelló meglepve kérdezte: - Én? Ugyan mitől lennék én az? A mester ránézett, nagy-nagy szeretettel, és azt mondta: - Mert az enyém vagy... És ha majd nem lesz olyan fontos, hogy mások mit gondolnak rólad, rajtad sem tapadnak meg a foltok...
Ha őszinték vagyunk, be kell ismernünk, ha gondolataink látszanának, ahogy megszületnek, s netán csillagban, foltban testet is öltenének, kiderülne, mi is foltokat-csillagokat osztunk, és kapunk másoktól. Még közmondásunk is van erről, hogyan válik azzá a másik, aminek gondolják: Az Isten se moshatja le róla, hogy...

Valakivel nemrég levelet váltottunk. Kisgyerek korától ismerem, sokféle megnyilvánulása van jelen emlékezetemben. Mennyire kötnek ezek? - tettem fel a kérdést, mikor felőle gondolkoztam. Vajon miért érez sértést a szavaimban, mikor egyáltalán nem akarom bántani? Az okoz zavart, amit róla tudok, vagy az, amit mások jelzései és elutasítása miatt, önmagáról gondol? Lehet mássá a szememben, mint aminek tudom? Vajon mitől tudja elfogadni egy mások által kevéssé becsült ember, hogy szerethető? Ébreszthető benne a szeretetért lépni képes hit?

ÚTRAKELT ÉS ELMENT ONNAN JÚDEA HATÁRÁBA, A JORDÁNON TÚLRA. ISMÉT NAGY SOKASÁG GYŰLT KÖRÉJE, Ő PEDIG SZOKÁS SZERINT, TANÍTOTTA ŐKET.
A FARIZEUSOK ODAMENTEK HOZZÁ ÉS KÍSÉRTŐ SZÁNDÉKKAL MEGKÉRDEZTÉK TŐLE, HOGY SZABAD-E A FÉRJNEK FELESÉGÉT ELBOCSÁTANI?

Mi a különbség a tanítás és a vizsgáztatás között? Az egyik esetben a tanító átadni akarja, amit tud, a vizsgáztató viszont azt akarja kideríteni, mit tudsz, mit nem tudsz. Külön nehezíti a helyzetet, ha a vizsgáztató rosszindulatú, szándékosan olyat kérdez, amivel zavarba hoz.

Jézus azért megy, hogy tanítsa azokat, akik tudni, érteni vágynak, megismerni Isten országának titkait, ám a farizeusok nem őt hallgatni jönnek, nem átvenni, nem tanulni tőle, hanem kísérteni akarják őt, zavarba hozni, lejáratni mások előtt fonákul kigondolt kérdéseikkel...

Ha tisztában vagyok azzal, ha pontosan tudom, mit ír elő a törvény, mit szabad, mit nem, (márpedig ők tudták) akkor felesleges a kérdés, akkor nem az kérdés mi a rendjén való, mi a törvény szerinti, hanem az, mit gondol, mit mond ki felőle az, akit ők erről megkérdeznek.

Ha azt mondja Jézus, hogy nem szabad, nekiszegezhetik, kimondhatják ellene, hogy nem tiszteli Mózest, hisz ő rendelt válólevelet, ha viszont azt feleli, hogy igen, akkor ellene fordíthatják, hogy nem tiszteli az eredeti isteni törvényt. De Jézus nem felel, hanem kérdez. Hogy kiderüljön, ők mit gondolnak. Saját fegyverüket, saját kérdésüket fordítja vissza feléjük. Tudja, hogy meg akarják fogni, meg akarják bélyegezni. Válaszoljanak a kérdésre ők...

Ő PEDIG AZT FELELTE NEKIK: MIT PARANCSOLT NEKTEK MÓZES? ŐK AZT FELELTÉK: MÓZES MEGENGEDTE, HOGY VÁLÓLEVELET ÍRJUNK ÉS ELVÁLJUNK...

Miért nem az eredeti parancsolatot idézik (Ne törj házasságot!)? Miért a válólevél dolgával szeretnék állásfoglalásra kényszeríteni? Tán mert az ezáltal biztosított szabadsághoz sokan (ők is) ragaszkodtak... Mózes megengedte...ha most ellene mond, ha mást mond, biztos nem tetszik majd a lelkes tömegnek. Pedig tudván tudják, mit gondol erről, hisz nem is olyan régen, a Hegyi beszédben szó esett erről, nyilván sértette is őket, az útszéli próféta merészsége. Akkor ugyan meghökkenthette őket, ám ez alkalommal készültek...

Szabad tudnunk, hogy az ószövetségi időkben, a házasságkötés nagyon másképpen történt. Általában az apák egyeztek meg, avagy olykor a kérő a kiválasztott lány apjával. Ez azt is jelentette, hogy nem volt olyan döntő a szerelem, a vágy szava, mint manapság. Sokkal fontosabb volt az apák számára, hogy egy népből, egyező gondolkodásúakból, egy vagyonossági szintűvel egyezzenek meg. Jegyajándékot (megegyezés szerinti összeget) adott a kérő a lány apjának, olykor ledolgozhatta, ha nem volt erre valója, de házassági szerződést nem írtak, a kimondott szó kötelezett.

Ha egy férfinek nem volt kedvére való az így megszerzett feleség, akkor elbocsáthatta, de az érte adott jegyajándékot vele együtt kellett adni, mert az akkor már a nőé volt. És válólevelet kellett adni, hogy később más férfi elvehesse... Nagyon indokolt esetekben, a nő is kérhette az elbocsátást, a jegyajándékot, és a válólevelet... de ez igen ritkán fordult elő.