A Gyökössy Intézet megszületése inkább személyes érdeklődésről és kapcsolatokról szólt, mintsem központi elhatározásról. A kilencvenes évek végén egy lakiteleki nemzetközi lelkigondozói konferencián szakmai és baráti beszélgetésen felvetődött, hogy Magyarországon még nincs lelkigondozói képzés az egyházon belül, és nincsenek olyan szupervizorok sem, akik a lelkigondozókat képeznék, segítenék, támogatnák. Így indult el az intézet létrehozásának gondolata, amit tettek követtek – meséli Tóth János református lelkipásztor, a Gyökössy Intézet vezetője a kezdetekről.

Öt lelkipásztor
A kétezres évek elején a német diakónia támogatásával öt magyar református lelkipásztor kapott szupervizori minősítést Németországban egy hosszabb képzés után.  
– A képzést megelőzően mindannyiunknak volt már segítő vagy lelkigondozó területen képzettségünk, azonban kifejezetten a lelkigondozásról nem tanultunk korábban ilyen részletesen. Gyökössy Endre könyveiből ugyan lehetett tájékozódni, azonban ő iskolát nem alapíthatott, hiszen nem is volt rá lehetősége a múlt rendszerben – emlékszik vissza Tóth János.  – A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy Gyökössy Endre nevét választjuk, hiszen ő volt az, aki hitelesen képviselte a lelkigondozást, személyiségében, lelkiségében, teológiai és pasztorálpszichológiai tudományos munkásságában egyaránt.

A különbség
A lelkigondozói beszélgetés nem ugyanaz, mintha valaki pszichológushoz vagy mentálhigiénés szakemberhez fordulna. Tóth János nem is hasonlítaná egymáshoz a kettőt.  – A lelkigondozónak nemcsak pszichológiai látásmódra van szüksége, hanem előtérbe kerül ő maga, a hite, belső tartása, Krisztushoz kötöttsége, vagyis: a lelkész személye. A lelkigondozás a hitből indul ki, miközben él a pszichológia eszközeivel is.

Mindannyiunknak van közös gyökere, ami nem tőlünk van, és mindannyian ebből a gyökérből, a forrásból táplálkozunk. A lelkigondozói beszélgetésben nem csupán csak a másikkal történhet valami, hanem velem, a lelkigondozóval is ugyanúgy történik. A lelkigondozó és a lelkigondozott között az a különbség, hogy ebben a folyamatban a lelkigondozott egy olyan embertársam, aki most rászorul a segítségre. Azonban nekem mindig tisztában kell lennem azzal, hogy én is segítségre szoruló ember vagyok. A lelkigondozó számára a hit, a spiritualitás, az Isten jelenléte nem csak opció, amit akár be is lehet vonni a segítő, terápiás folyamatba, hanem maga az emberi valóság. A bibliai történetek is valós emberekről szólnak, a valós világban. A Szentírásban ugyanolyan hús-vér emberek vannak, mint amilyen én vagyok a XX. század végén vagy itt és most, a XXI. század elején.

Hatékonyabban
Tóth János szerint jobb, hatékonyabb lelkigondozóvá válnak, akik elvégzik a Gyökössy Intézet képzéseit. – Ha nem hinnék ebben, akkor nem fektettem volna be ennyi energiát az intézet megalapításába, és nem vállaltam volna ezt a sokszor nehéz és olykor küzdelmes utat. Van, aki olyan képességekkel születik, hogy könnyen tud kapcsolódni a másik emberhez, de ezt a képességet ébren tartani és élénkíteni kell, másoknak pedig megtanulni.  A jó lelkigondozó nyitott, kíváncsi, de a legfontosabb, hogy az embert Isten teremtményének tekinti.

A legrövidebb lelkigondozói beszélgetés
A lelkigondozásban az a csodálatos, hogy egy beszélgetésben bármi megtörténhet, elég lehet hozzá néhány perc – mondja Tóth János. –  Amikor kórházlelkész voltam, egyszer mentem fel a lifttel a földszintről az emeletre. Mellettem állt a liftben egy sovány, sápadt beteg, a haja kihullva. Rám nézett és azt kérdezte, mielőtt megnyomta a lift gombját, „Megindulunk?” – Igen – válaszoltam –, „mindig csak fölfelé!” Már rég elfelejtettem a történetet, amikor két év elteltével az egyik kecskeméti áruházban rám köszönt valaki, és kérdezte, hogy megismerem-e. Mondtam, hogy nem. Az az ember volt, aki a liftben állt akkor mellettem, és visszaidézte a mondatomat: „Mindig csak fölfelé!” Hogy mi a lelkigondozás? Titok, ami közöttünk történik, mert a szavainkban mindig történhet és történik valami, azért, mert mindig többen vagyunk a beszélgetésben. Ahogy Martin Buber vallásfilozófus mondja: két ember találkozásában eldőlhet a világ jövője. Akkor ennek az embernek a lift jelentette a világot.

Hitbeli kérdés
A református lelkipásztor azt is elárulta, hogy a Gyökössy Intézet megalapítása, a képzések beindítása nem volt mindig zökkenőmentes. – Amikor például elmentünk egy-egy egyházmegyébe, hogy bemutassuk, mivel foglalkozunk, mit tanulunk pasztorálpszichológia címén, mi a szupervízió, azt tapasztaltuk, hogy nem értik, mit jelent ez és miért van erre szükség. A visszautasítás, kétkedés és az értetlenség azonban nem szegte a kedvünket. Sokat segítettek ebben a kiképzőink és későbbiekben a külföldi tanácsadóink, ők húsz-harminc évvel ezelőtt Németországban, a saját egyházukban ugyanezekkel a jelenségekkel találkoztak. A református egyházban sokan vagyunk, és sokféleképpen gondolkodunk. Vannak bizonyos kérdések, amiket nem látunk azonos módon. Többeknek hitbeli kérdést jelent az, hogyha az életben felvetődő kérdésekre nem kizárólag teológiai vagy bibliai választ adunk, hanem segítségül hívjuk a mai lélektani ismereteket. Ezzel a felfogással szembe kellett néznie annak idején Gyökössy Endrének és másoknak is. Az intézetünk tehát pontosan azoknak a nehézségeknek van kitéve, amivel a névadónknak is meg kellett birkóznia. Nem tipikusan magyar jelenség ez, a pszichológia és a hit viszonya sok kérdőjelet felvet, néhányaknak komoly hitbeli próbakövet jelent. Ez már önmagában is lelkigondozói helyzet, amiben szükség van a melléállásra, elfogadásra. Általánosságban azt tudom mondani, hogy sokan tartanak a pszichológiától, a lelkigondozás pszichológiai vonalától, mert azt gondolják, hogy ezzel háttérbe szorul vagy elhomályosul az evangélium üzenete.

Lelkigondozói egyház

A Gyökössy Intézet küldetéséről úgy fogalmazott a lelkipásztor, hogy
„azért vagyunk, hogy beteljesedjék a világban az egyház küldetése: az evangélium hirdetése, valamint a bajba jutottak segítése, a lelkipásztorok támogatása a lelkigondozói munkájukban.” –  Nemcsak másokkal kell foglakoznunk, de saját magunkkal is. Akik szolgálnak a szószéken, gyülekezetben, kórházban, börtönben, betegágyak mellett, fontos, hogy megtalálják az utat a saját életükben Istenhez és a másik emberhez. Képzéseinken, hivatást segítő beszélgetésekben ez az egyensúly van a középpontban, mert felelősek vagyunk Isten előtt önmagunkért, egymásért. A lelkipásztorokat segíteni kell, hogy hitelesen közelebb tudjanak kerülni a mai élethez, a mai problémákhoz és képesek legyenek megtalálni azokat a csatornákat, amelyeken keresztül az emberek valóban azt érzik, hogy mellettük vannak. A küldetéstudatunk, hogy maga az egyház lelkigondozói egyház lehessen.

A képzésekről
Tíz éve folyamatosan zajlanak az lelkigondozói alapképzések, sokan elvégezték a ráépítő képzést is, elindítottuk a pasztorálpszichológiai továbbképzés keretében a második szupervizori képzést. Önkéntes kórházi látogató képzéseket is rendszeresen hirdetünk, a diakóniában folyamatosan tartunk akkreditált képzéseket, kiégés, konfliktuskezelés, hospice, segítő, lelkigondozói beszélgetés témákban. Vannak szupervíziós kérések, nemcsak egy-egy szolgálati területről, de már vannak olyan gyülekezeti lelkészek, akik személyesen kérnek szupervizori beszélgetést. Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy a lelkipásztoroknak nincs annyi szabadidejük, hogy fél éven át hatszor öt napot hiányozni tudjanak a gyülekezetükből a lelkigondozói képzés miatt.  Kínálkozott egy új lehetőség: a Sárospataki Református Teológiai Akadémiáról kerestek meg minket, hogy szeretnének pasztorálpszichológiai referens (lelkigondozó) képzést indítani a főiskolán. Kérték a gyakorlati tapasztalatunkat, így tavaly szeptembertől négy féléves szakirányú továbbképzést tartunk közösen a sárospataki teológiával. Ez új kihívás, hiszen ide nemcsak lelkészek járnak, hanem diplomás hitoktatók, tanárok. A csoport fele nem lelkész, és mi magunk is kíváncsiak voltunk, hogyan működik majd ez a vegyes csoport. Ma már elmondhatom, sokkal többet találtunk itt, mint amit vártunk, és sokkal többet kaptunk, mint amit gondoltunk. Úgy tűnik, hogy ez új út, kinyílt egy olyan ajtó, amire korábban gondolni sem mertünk. A budapesti teológián (KRE HTK) a negyedévesek gyakorlati félévében végzünk tevékenységkísérést. A hatodéveseknek egy-egy tematikus napon beszélünk a lelkigondozásról, és a szupervízióról. Összegezve: elmondhatom, hogy az elmúlt tíz évben megkaptuk azt, amit meg lehetett kapni, és ez nem kevés.

Fekete Zsuzsa

Jubileumi intézeti napot tart a tízéves Gyökössy Endre Lelkigondozói- és Szupervízori Intézet november 5-én, szombaton a Károli Egyetem Hittudományi Karán (Budapest, Ráday u. 28.)

A programokról bővebben honlapunkon olvashat.