TUDTOTOKRA AKAROM ADNI ATYÁMFIAI, HOGY AMI RAJTAM ESETT, INKÁBB ELŐMENETELÉRE SZOLGÁLT AZ EVANGÉLIUMNAK. ELŐSZÖR IS ISMERETESSÉ LETT A CSÁSZÁR EGÉSZ UDVARÁBAN ÉS MINDENKI MÁS ELŐTT, HOGY ÉN A KRISZTUSÉRT VAGYOK FOGOLY. AZUTÁN TÖBBEN AZ ÚRBAN VALÓ ATYAFIAK KÖZÜL AZ ÉN FOGSÁGOMBÓL BIZALMAT MERÍTETTEK, ÉS NAGYOBB BÁTORSÁGGAL, FÉLELEM? NÉLKÜL MERÉSZELIK SZÓLANI AZ ISTEN ÍGÉJÉT. NÉMELYEK UGYAN FÉLTÉKENYSÉGBŐL ÉS VERSENGÉSBŐL, DE MÁSOK TISZTA JÓAKARATBÓL HIRDETIK A KRISZTUST. NÉMELYEK IRÁNTAM VALÓ SZERETETBŐL HIRDETIK, MERT TUDJÁK, HOGY ÉN AZ EVANGÉLIUM OLTALMAZÁSÁRA VAGYOK RENDELVE, DE MÁSOK VERSENGÉSBŐL HIRDETIK A KRISZTUST, NEM TISZTA LÉLEKKEL, MERT ÚGY VÉLIK, HOGY FOGSÁGOMAT EZZEL MÉG NEHEZEBBÉ TESZIK. DE MIT SZÁMÍT EZ? AZ A FŐ, HOGY MINDEN MÓDON, AKÁR SZÍVNBŐL, AKÁR SZÍVBŐL, KRISZTUST HIRDESSÉK. ENNEK ÖRÜLÖK, ÉS MINDENHA ÖRÜLNI FOGOK. MERT TUDOM, HOGY AZ NEKEM ÜDVÖSSÉGEMRE VÁLIK, A TI KÖNYÖRGÉSETEK ÉS A JÉZUS KRISZTUS LELKÉNEK SEGEDELME ÁLTAL, AZ ÉN ESENGŐ VÁRÁSOM ÉS REMÉNYSÉGEM SZERINT, HOGY SEMMIBEN MEG NEM SZÉGYENÜLÖK, HANEM, MINT MINDENKOR, MOST IS NYILVÁNVALÓAN DICSŐSÉGET NYER MAJD KRISZTUS AZ ÉN TESTEMBEN, AKÁR ÉLETEM ÁLTAL, AKÁR HALÁLOM ÁLTAL. MERT NEKEM AZ ÉLET KRISZTUS, ÉS A MEGHALÁS NYERESÉG. DE HA TESTBEN ÉLHETEK, AZ GYÜMÖLCSTERMŐ MUNKÁT JELENT SZÁMOMRA ÉS NEM TUDOM, HOGY MELYIKET VÁLASSZAM? MERT MIND A KETTŐ SZORONGAT: SZERETNÉK ELKÖLTÖZNI, ÉS A KRISZTUSSAL LENNI, MERT EZ MINDENNÉL JOBB. DE E TESTBEN MEGMARADNOM SZÜKSÉGESEBB TIÉRETTETEK. ÉS EBBEN BÍZVA TUDOM, HOGY MEGMARADOK, ÉS EGYÜTT MARADOK MINDNYÁJATOKKAL A TI HITBEN VALÓ GYARAPODÁSOTOKRA ÉS ÖRÖMÖTÖKRE. EZZEL IS TÖBB OKOTOK LESZ A VELEM VALÓ DICSEKEDÉSRE A KRISZTUS JÉZUSBAN, HA MAJD ÚJBÓL MEGJELENHETEK KÖZÖTTETEK.

                                                                                                                       

Hétvégén meglátogattam néhány osztálytársammal egykori osztályfőnökünket. Egy pedagógus otthonban él, több 80 esztendős már, de jön-megy, elméje is, lelke is eleven. Kiderült, mi voltunk a legelső osztálya, 1958-62 között. Nem tudtuk, hisz több mint 30 éves volt, amikor tanítani kezdett minket. Most derült ki, hogy addig, többször volt börtönben. Mi volt a vád? Többféle, mondta ő, izgatás, összeesküvés... Templomba járó, vallásához, hitéhez ragaszkodó ember volt mindig, láttam, oda jár, a tőlünk egy saroknyira levő katolikus templomba.
Megronthatta a börtön? Miért azt éreztük, erős ember, lehet rá támaszkodni, szavára adni?
Miről szólhat, ami vele és a hozzá hasonló, Krisztushoz hűségesen ragaszkodókkal történt? Tudták, kiderült fogvatartóik számára, hogy a világnézeti átformálásnak akadálya van? Igen. Csak testüket törhették össze, lelküket védte a Jézus Krisztusba vetett hit.

Mindig az ellenem való támadásban, ütköztetésben derül ki, mit ér nekem az, amiben hiszek. Akiknek tanult a meggyőződésük, világnézetük, azok tanítani akarják, érvekkel, erőszakkal kényszerítik másokra. Akiknek lelket éltető valóság, megtapasztalt erő a hit, nem tudnak nélküle élni, nem tudnak lemondani róla, akkor se, ha miatta célponttá lesznek, megverettetnek, bajba, fogságba esnek, és mások hatalmába kerülve, kiszolgáltatottá lesznek.

Ez az evangélium hirdetőinek tehetetlenségéről, Krisztus erőtlenségéről szól? Ez derül ki? Hisz mi szólhat itt Isten hatalmáról, éltető erejéről? Ha mindig az erőszak győz. Mit győzhetnek le? Csak a testet vehetik birtokba, a lélek maradhat szabad. Azok lelke, akik foglyai lettek Krisztusnak, a bajban se feledik, hogy minden javukra van, ha Isten közelségét keresik....

TUDTOTOKRA AKAROM ADNI ATYÁMFIAI, HOGY AMI RAJTAM ESETT, INKÁBB ELŐMENETELÉRE SZOLGÁLT AZ EVANGÉLIUMNAK. ELŐSZÖR IS ISMERETESSÉ LETT A CSÁSZÁR EGÉSZ UDVARÁBAN ÉS MINDENKI MÁS ELŐTT, HOGY ÉN A KRISZTUSÉRT VAGYOK FOGOLY. AZUTÁN TÖBBEN AZ ÚRBAN VALÓ ATYAFIAK KÖZÜL AZ ÉN FOGSÁGOMBÓL BIZALMAT MERÍTETTEK, ÉS NAGYOBB BÁTORSÁGGAL, FÉLELEM NÉLKÜL MERÉSZELIK SZÓLANI AZ ISTEN ÍGÉJÉT.

Pál apostol fogságban van. Nem sokat adnának életéért azok, akik ismerik a vádlók és végrehajtók hatalmát, eszközeit. Lehet ezt másképpen látni, mint ahogy általában látni szoktuk?
Pál nem csupán kijelenti, hogy ami vele történt, az Krisztus ügyének ELŐMENETELÉRE szolgál, elmondja azt is, miért gondolja így, miféle valóságos tapasztalás győzte meg erről?
Már maga a hír, ami erről körbefut az óriási birodalomban. Elfogtak valakit, mert Krisztust hirdet, megváltást, emberek gyűltek köré, ahova csak megy, hallgatják, egyre többen lesznek követői, különös erővel bír a szava, közösségek jönnek létre, egyre több... Erről a híradásról gondolni kell valamit. Állásfoglalásra késztet...

DSIDA JENŐ
           TEKINTET NÉLKÜL

Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.

A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.

És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:

Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.

Pár évvel ezelőtt mindenkit megdöbbentett a hír, hogy egy baptista lelkészt, aki élelmet, segélyt vitt egy keleti országba a rászorulóknak, elfogták a terroristák...Miért tehették? Nyáron egy keresztény találkozón hallottam szólni ezt a fogságból szabadult a lelkészt. Félt? Igen! De volt lelkének támasza a bajban. Az aki oda küldte. S már maga, ez a hír, Krisztusról szól. Hogy valaki itt hagyja a biztonságot, és megy. És már készül egy újabb útra, ahova küldik... És épp aznap este, ott a nemzetközi találkozó területén egy indiai résztvevőt leszúrtak. Kik? Azok, akik mást hisznek, más vallást képviselnek. Miféle hit, miféle meggyőződés, mely arra kényszerít, hogy mások életét kioltsam? Kit zavar az, hogy Krisztus az életét is odaadta?

Mi a másik dolog, amiről meg van győződve Pál apostol? Hogy azok, akik épp mint ő, üldöztetést szenvednek az evangéliumért, példája nyomán, - aki erőt mert kért és nyerni, - ők is erőt nyernek, nem tántorodnak el, hanem bátorságot nyernek, és hirdetik az evangéliumot.

Ez az indiai, akit meg akartak ölni, megmenekült, mert berohant oda, ahol Krisztus nevében voltunk együtt, és akadtak, akik nem hagyták elvérezni, mentőt hívtak, kórházba vitték... És ez az ember úgy utazott haza Indiába, hogy tele volt szíve megmenekülésének csodájával...

NÉMELYEK UGYAN FÉLTÉKENYSÉGBŐL ÉS VERSENGÉSBŐL, DE MÁSOK TISZTA JÓAKARATBÓL HIRDETIK A KRISZTUST. NÉMELYEK IRÁNTAM VALÓ SZERETETBŐL HIRDETIK, MERT TUDJÁK, HOGY ÉN AZ EVANGÉLIUM OLTALMAZÁSÁRA VAGYOK RENDELVE, DE MÁSOK VERSENGÉSBŐL HIRDETIK A KRISZTUST, NEM TISZTA LÉLEKKEL, MERT ÚGY VÉLIK, HOGY FOGSÁGOMAT EZZEL MÉG NEHEZEBBÉ TESZIK.

Persze, tudja Pál, hogy körötte, mint minden ismert, szereppel bíró, ismert ember körül, sokféle igyekezettel vannak jelen emberek. Van, aki irigyli az ő népszerűségét, és bizonyítani akar ellenében, van aki a jót szavával akarja biztosítani magának, van aki azért, mert Pált tiszteli, szereti, és van aki szerepvágyból, hiúságból, hogy többnek lássák, még Pálnál is...

DE MIT SZÁMÍT EZ? AZ A FŐ, HOGY MINDEN MÓDON, AKÁR SZÍNBŐL, AKÁR SZÍVBŐL, KRISZTUST HIRDESSÉK. ENNEK ÖRÜLÖK , ÉS MINDENHA ÖRÜLNI FOGOK. MERT TUDOM, HOGY AZ NEKEM ÜDVÖSSÉGEMRE VÁLIK A TI KÖNYÖRGÉSETEK ÉS A JÉZUS KRISZTUS LELKÉNEK SEGEDELME ÁLTAL, AZ ÉN ESENGŐ VÁRÁSOM ÉS REMÉNYSÉGEM SZERINT, HOGY SEMMIBEN MEG NEM SZÉGYENÜLÖK, HANEM, MINT MINDENKOR, MOST IS NYILVÁNVALÓAN DICSŐSÉGET NYER MAJD KRISZTUS AZ ÉN TESTEMBEN, AKÁR ÉLETEM ÁLTAL, AKÁR HALÁLOM ÁLTAL...

AKÁR SZÍVBŐL, AKÁR SZÍNBŐL... Mindegy lenne Pálnak? Hogy tiszta szívből, vagy üres, hamis szívből? Úgy hiszem, nem erről van szó. Azért örül, mert színvallás ez is, az is... és a színvallás lehetőséget rejt. Miközben KRISZTUS HIRDETTETIK, kiderül, hogy szívből, vagy színből szól-e aki szól és az is, hogy bennem mi felel rá? Pál örül, mert Krisztus közelségében nyilvánvalóvá lehet ami belül rejtőzik. Annak, aki közelségére vágyik. Akinek éltető, elevenítő, üdvözítő szó, érintett SZÍV szava kell, annak sosem elég az üres szó, a SZÍN-játék!

DSIDA JENŐ 
           ELÁRUL MERT VILÁGÍT

Giz-gaz ösvényen, sűrű kerten
settengtem éjjel, kis kamasz,
nyálamat lenyelni se mertem -
Úgy raktam reszkető, ravasz
lábacskámat, oly lopva, roppant
vigyázva, hogy egy gally se roppant.

Könyvem a kerti kispadon
maradt. El kellett menni érte.
A párholdas kert is vadon,
ha a sötét varázsa érte
s a véknyan szűkölő, pórázra
kötözött szél a lombot rázza.
Pfuj, agyontaposott csigák,
meredt békák hideglelése...
Nem jó éjjel kijönni mégse,
mért is jöttem éjszaka ki?

...Ott, a padon, ül valaki.
Szikáran ül és feketén.
A bokor rezgő ágain túl -
ahogyan észrevettem én,
észrevesz ő is és elindul.
A hold, a csillagok kioltva.
Rohanok, rémeset sikoltva...

Gyerekkoromat eltemettük,
széthullott milliónyi sejtem,
új milliót kaptam helyettük,
de nem felejtem, egyre sejtem,
irtózom az iszonyatot,
mi akkor át meg áthatott...
Mi az, ami ott künn maradt?
Igen, indulni kell utána,
hiába van sötét, igen...

Mit is kell megkeresni? Félek.
A választ későn mondja ki
az elfehérült szájú lélek.
A padon ott ül valaki...
Nem rejt el e vacak világ itt.
Békák közé leguggolok.
A szív elárul, mert világít,
illatoznak a szemgolyók.
Aki él, nem rejtőzhet el.
Jön. Itt van már. Egész közel.

A szívünk elárul minket, mert világít...Figyelünk rá? Merjük látni, érteni magunkat, másokat?
Pál nem azt mondja, hogy mindegy, hanem azt, hogy akár így, akár úgy derül ki az igazság, az a bizonyosság lehetősége. Amikor látóvá tesz Krisztus valamely dologra nézve hit által, az nem hasonlítható más tapasztaláshoz...Jó annak, aki szabad arra, hogy jól lásson, mert arra lehet kész, amit lépni kell, azért könyöröghet, amire szükség van ... Pál így mondja ezt: KRISZTUS HIRDETTESSÉK... ENNEK ÖRÜLÖK, MINDENHA ÖRÜLNI FOGOK ...

Az egyik osztálytársam férje hozta szóba hétvégén, mikor találkoztunk, milyen visszás dolog, hogy az egyház eddig elhallgatta, hogy több evangélium is van, s csak úgy kihagyta a Júdás, meg több apostol evangéliumát? Hisz ami ebben a most talált Júdás evangéliumában van, épp hogy érthetővé teszi, helyére illeszti az eddig megmagyarázhatatlant...
Talán mi is hallottuk ezt a hírt, s a körötte kavargó feltételezéseket, megkérdőjelezéseket... Pál apostol, vajon erre is azt mondaná, hogy akár így, akár úgy, fő, hogy szó essen Krisztusról? Lehetőség ez arra, hogy bizonyosságunk, hitünk, épp ennek ellenében megerősödjön?
Mi van ebben a már II. században ismert gnosztikus írásban? Egy valóságos ellentmondás emberi kezelése! Mert másban is felvetődik a kérdés: Ha Isten akarata volt Krisztus kereszthalála, miről tehetett Júdás? Isten nem igazságtalan! Nyilván akadt azidőtájt is rákérdező ember, s akadt olyan aki kigondolta, leírta az evangélium ellentmondások nélküli, önmaga számára hihető változatát. Mármint hogy nyílván maga Jézus kérte erre az áldozatra, és hogy épp Júdás volt, aki igazán értette a Mester, ő volt, aki elvállalta...

Miről szólt akkor és most újra, ez az egész? Érteni, vagy hinni? Az értelmünk, annyi, amennyi, miénk, ám a hit Isten ajándéka. Kaptuk, vagy tanultuk hitünket? Merjük látni, ami kiderül?
Először csak annyit feleltem, vegye észre, miből indul ez a dolog? Mindig hitelteleníteni kívánják az evangéliumot, a kereszténységet...mint pl. a Da Vinci-kóddal...Aztán tovább beszélgetve kiderült, más is zavarja a bibliai történetekkel kapcsolatban, hisz mondta ő, olyan is van benne, ami nem lehet igaz! Azt ne is próbálja azt elfogadott tényként alapul venni igemagyarázatában a pap... Vajon mit jelent az ő számára, hogy hit által?

Nem az eszünk által igazít el a Lélek, hanem hit által tesz valamit érthetővé. Nem ugyanaz. Ha csupán érteni akarunk, könnyen eltévedünk, maguk a tények mondanak ellent nekünk...

Színt vallott ez az ember? Saját szava árulta el. Keresztény családban nőtt, éli amit él, hiszi amit hisz. Kiderül, az esze akadályozza, kételkedik abban, amiben hinni kéne, és igen, kész lett volna a Biblia szavait emberi tákolmánnyá alacsonyítani, másokat kételkedésre bírni...

MERT NEKEM AZ ÉLET KRISZTUS, ÉS A MEGHALÁS NYERESÉG. DE HA A TESTBEN ÉLHETEK, AZ GYÜMÖLCSTERMŐ MUNKÁT JELENT SZÁMOMRA, ÉS NEM TUDOM, HOGY MELYIKET VÁLASSZAM? MERT MIND A KETTŐ SZORONGAT: SZERETNÉK ELKÖLTÖZNI, ÉS A KRISZTUSSAL LENNI, MERT EZ MINDENNÉL JOBB. DE E TESTBEN MEGMARADNOM SZÜKSÉGESEBB TIÉRETTETEK. ÉS EBBEN BÍZVA TUDOM, HOGY MEGMARADOK. ÉS EGYÜTT MARADOK MINDNYÁJATOKKAL A TI HITBEN VALÓ GYARAPODÁSOTOKRA, ÖRÖMÖTÖKRE. EZZEL IS TÖBB OKOTOK LESZ A VELEM VALÓ DICSEKEDÉSRE KRISZTUS JÉZUSBAN, HA ÚJBÓL MEGJELENHETEK KÖZÖTTETEK...

Sokszor hallottam már ezt a mondatot, de csak annak szájában hiteles, aki nem előtte, hanem benne van a szorításban. Mikor nem tudhatom mi lesz, nem tudom megmaradok-e?
NÉKEM AZ ÉLET KRISZTUS... KRISZTUSSAL LENNI MINDENNÉL JOBB... Lehet ez önáltató illúzió? Üres szó? Mikor derül ki, hogy így van-e? Csak mikor minden veszni látszik.
Pálnak szabad a szíve, erre is, arra is. MIND A KETTŐ SZORONGAT. Van érve az elköltözésre, van érve az itt maradásra. Tudja mi a LEGJOBB, legfontosabb. Csak KRISZTUSSAL együtt érdemes megmaradni, tovább élni, avagy hozzá, Isten örökkévaló országába térni!

Miért bizonyos abban hogy megmarad számukra? Valóban szabad, s épp ezért jól lát. Egyformán szorongatja a két lehetőség. Lehet neki ezt, vagy azt felelni, kész mindkettőre. Ez a titka a bizonyosság lehetőségének. Avagy nekünk azért nincs bizonyosságunk, mert elképzeléseink, vágyaink irányítanak minket, s nem vagyunk szabadok a MINDENNÉL JOBBRA. Ha nekünk még nem KRISZTUS AZ ÉLET, nem tűnik NYERESÉGNEK A MEGHALÁS...

DSIDA JENŐ
           NEM ÍGY KELLENE

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!