ÍGY ÁLLJATOK MEG AZ ÚRBAN, ATYÁMFIAI, AKIKET SZERETEK, ÉS AKIK UTÁN VÁGYAKOZOM, TI, ÉN ÖRÖMEM ÉS ÉN KORONÁM, SZERETTEIM. EVÓDIÁT INTEM, SZINTIHÉT IS INTEM, HOGY EGYETÉRTSENEK AZ ÚRBAN. TÉGED IS KÉRLEK, IGAZ SZOLGATÁRSAM, LÉGY SEGÍTSÉGÜL EZEKNEK AZ ASSZONYOKNAK, AKIK AZ EVANGÉLIUM ÜGYÉBEN EGYÜTT KÜLDÖTTEK VELEM. KELEMENNEL, ÉS A TÖBBI MUNKATÁRSAMMAL IS, AKIKNEK NEVE FEL VAN ÍRVA AZ ÉLET KÖNYVÉBE. ÖRÜLJETEK AZ ÚRBAN MINDENKOR! ISMÉT MONDOM, ÖRÜLJETEK! A TI SZELÍDLELKŰSÉGETEK ISMERT LEGYEN MINDEN EMBER ELŐTT. AZ ÚR KÖZEL! SEMMI MIATT NE AGGÓDJATOK, HANEM IMÁDSÁGOTOKBAN, ÉS KÖNYÖRGÉSETEKBEN MINDEN ALKALOMMAL HÁLAADÁSSAL TÁRJÁTOK FEL KÍVÁNSÁGAITOKAT AZ ISTEN ELŐTT. ÉS AZ ISTENNEK BÉKESSÉGE, AMELY MINDEN ÉRTELMET FELÜLHALAD, MEG FOGJA ŐRIZNI SZÍVETEKET ÉS GONDOLATAITOKAT A KRISZTUS JÉZUSBAN. TOVÁBBÁ ATYÁMFIAI, CSAK AMI IGAZ, CSAK AMI TISZTESSÉGES, AMI IGAZSÁGOS, AMI TISZTA, AMI SZERETETREMÉLTÓ, AMI JÓHÍRŰ, CSAK AMI ERÉNY ÉS DICSÉRETRE MÉLTÓ, AZOKRÓL GONDOLKODJATOK. AMINT TANULTÁTOK, EL IS FOGADTÁTOK, HALLOTTÁTOK ÉS LÁTTÁTOK TŐLEM, ÚGY CSELEKEDJETEK, ÉS A BÉKESSÉG ISTENE VELETEK LESZ.

                                                                                                                      

Legutóbb arról esett szó, hogy csak Krisztus által megragadottan tudjuk veszni hagyni a mögöttünk valót, az ésszel felfoghatót, a szemnek valót, a kézzel foghatót, és futni a többért: Isten országának láthatatlan kincseiéért, a Krisztus által ígért üdvösségért. Erre vonatkozik Pálnak hittestvéreit szólító megerősítése: ÍGY ÁLLJATOK MEG AZ ÚRBAN ATYÁMFIAI

Hogyan állunk mi szeretteinkért, testvérekért, közösségért Isten előtt? Mi kényszerít térdre, miért esdünk, mire vágyunk, kikért harcolunk, s közben miféle bizalmat, reménységet élünk? Nyerhet-e ember így Isten előtt állva, mások számára is éltető erőt? Nyerhetnek-e mások a mi Isten előtt állásunkból, belé vetett bizalmunkból születő reménységünk erejéből?

ABLONCZY ÁGNES
                  HA HIHETED

Márk 9:23.

Sosem gondoltál arra, hogy aki tudja
mindennémű szükséged, és adná,
ha hagynád, ha végre érdekelne
mit gondol felőled, ha válaszolhatna
arra is, amit nem kérdezel meg,
amiért tegnapodból ma, és mából
holnap támad, ha ráébrednél,
ha remélni, ha lépni mernél, igen,
ha egyszer nekibátorodnál,
félhetnél is, rettenthetne, hogy
hiába tudod, ha nem hiheted,
ami lehetséges a hívőnek.

Tanultuk, tudjuk, de nem éljük, hogy A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, és a remélt dolgok valósága... ( Zsidókhoz írt levél 11:1) Ha élnénk, ha hinni mernénk, másokért! Miféle bizalomra, szeretetre, hűségre felelő ajándékként nyerhető erőforrás lehetne a miénk!
AKIKET SZERETEK, ÉS AKIK UTÁN VÁGYAKOZOM, TI, ÉN ÖRÖMEM ÉS ÉN KORONÁM, SZERETTEIM...

Talán meglepő, hogy ide, a mondandó mellé egy képet illesztek. Beszédes kép a szeretetről:
Krisztina lányom esküvőjének egyik legmeghatóbb képe, mikor Édesapám elé letérdelnek, (pedig ez nem református szokás) és ő nem csupán megáldja őket, hanem hozzájuk hajolva két kezével öleli fejüket, és Isten áldását kéri, könyörgi, adja, közvetíti. És nézem a képeket, és ahogy nézem, ez jut eszembe: TI ÉN ÖRÖMEM, ÉS ÉN KORONÁM, SZERETTEIM... És igen, eszembe jut, hogy bár távol élt tőlük, hogyan beszélt róla, miféle hittel és reménységgel hordozta őket a szívében. Miféle öröm így adni, Isten iránti bizalommal ajándékozni egyiket a másiknak, nekik pedig így kapni imádkozó szeretetből, ajándékba, az összetartozás hitét?

Miféle koszorúért, koronáért fut Pál apostol? Koszorúnak, KORONÁNAK érezzük, mikor mások Istenre felelését remélni mertük, kértük és velük együtt élhetjük át a teljesedés örömét?

EVÓDIÁT INTEM, SZINTIHÉT IS INTEM, HOGY EGYETÉRTSENEK AZ ÚRBAN. TÉGED IS KÉRLEK, IGAZ SZOLGATÁRSAM, LÉGY SEGÍTSÉGÜL EZEKNEK AZ ASSZONYOKNAK, AKIK AZ EVANGÉLIUM ÜGYÉBEN EGYÜTT KÜLDÖTTEK VELEM. KELEMENNEL, ÉS A TÖBBI MUNKATÁRSAMMAL, AKIKNEK NEVE FEL VAN ÍRVA AZ ÉLET KÖNYVÉBE.

Három nevet említ Pál apostol, olyanokét, akiről annyit tudunk, ami itt általa fel van jegyezve. EVÓDIA és SZINTIHE neve az EGYETÉRTÉS szükségéért, KELEMEN neve pedig a vele EGYÜTT KÜLDÖTT társak hordozó segítségéért. Őket ( e néven nevezett hármat és a többi vele együtt küldött munkatársat...) akiket egybeölel a hit, mert NEVÜK FEL VAN ÍRVA AZ ÉLET KÖNYVÉBE...

Pál azért inti, figyelmezteti Evódiát és Szintihét, mert tudja, FEL VAN ÍRVA NEVÜK AZ ÉLET KÖNYVÉBE...Tud a feliratkozásukról, számon tartja őket, akkor is, ha megfeledkeznek róla.
Mert bizony úgy tűnik, valamiben épp nem ÉRTENEK EGYET , s ez arról szólhat, hogy összetartozásukkal, a krisztusi egységgel valami gond van. Amikor Istennel kapcsolatban maradok, amikor a másik is kapcsolatban áll, szólítható általa, akkor az EGYETÉRTÉS lehetősége fennáll, beszélhet velünk az Isten, velem erről, vele arról... Az egység Tőle van a neki elkötelezettek, az ÉLET KÖNYVÉBE FELÍRTAK számára. Ha nincs köztünk egység, akkor valami, ebből az összeköttetésből megsérült, valakinél, netán mindkét félnél probléma van.
Persze, vigyázzunk, ne legyen vállalást megkerülő hárítás, mert elvész az összeköttetésben együtt lelhető egység lehetősége.

Majd egy évvel ezelőtt kerestem egy könyvet. Ennek a norvég írónak kevés írása jelent meg magyarul, a többi megvan, nagyon szeretem, ezt sajnos nem olvastam. Ha jól tudom 1957-ben jelent meg magyarul, azóta nem. Van egy lehetőség az Interneten. Ha kérem, hogy felírják nevemet, címemet, kérésemet, akkor értesít ez az antikvárium, akkor is, ha többször nem keresem náluk ezt a kötetet. Ma jött az értesítés. Számon tartották kérésemet, és ha most is kell, postázzák nekem. Ha nem írták volna fel a nevemet, nem tudnék arról, hogy ott van ahol kerestem, az én számomra tették félre, hogy kezembe vehessem, elolvashassam...

Sokáig azt hittem, hívő közösségben nem lehet tisztázhatatlan kérdés, meg nem bocsátás, tartós harag, neheztelés... Sajnos lehet. Hiúságunk, önigazolásunk, önféltő gyávaságunk, felelősséget nem vállalásunk, mind-mind megbonthatja, tönkreteheti az egységet. Az is ha sértek, az is, ha sértődök, az is ha igazolok, az is, ha igazolnak...És bizony van ahol nincs többé egyetértés. Felelős aki megbontja, de az is aki hagyja. Akár úgy, hogy nem vállalja amit tett, akár úgy, hogy feladja a másikért való ima-harcot Isten színe előtt. Evódiának és Szintihének is érdemes megfontolni, amit Pál értük, és az összetartozás lehetőségéért ír.

Szomorúan mondta egyik lányom, hogy valaki, akinek jelenléte számára fontos, azt írta, hogy más elfoglaltság miatt nem tud eljönni az ő lakodalmába. Miért nem tud eljönni? Mert van számára fontosabb, halaszthatatlanabb... Krisztus az egységre hív minket, akarunk-e igazán egyek lenni, vagy elég a látszat, s éljük ami telik tőlünk, s elveszítjük az egységért és egységben lelhető erőt, örömöt. Mindennél fontosabb számunkra a Benne élhető egység?

Legifjabb lányom nővére esküvőjére egy ruhát kért tőlem, összeállítottam, és úgy terveztem, ha vizsgája után megjön Pécsről, azt varrom este. Felpróbálta, de aztán gondolt egyet, elment a barátnőjéhez. Próba nélkül folytattam, a varrást. Mikor ma reggel felpróbálta, kiderült, itt is, ott is igazítani kell rajta, sajnos bontani is kell, újravarrni, hogy úgy álljon, ahogy kell, hogy öröme teljék benne neki is, nekem is.
Ha fontosabb lett volna számára, nem kéne most bontanom, újravarrnom... - gondoltam magamban dohogva. Pedig nem csak ő volt ludas. Rá kellett ébrednem. Ha én nélküle nem vagyok hajlandó továbbvarrni, nem kéne most bontogatni, másodszor nekifogni...

ÖRÜLJETEK AZ ÚRBAN MINDENKOR! ISMÉT MONDOM, ÖRÜLJETEK! A TI SZELÍDLELKŰSÉGETEK ISMERT LEGYEN MINDEN EMBER ELŐTT. AZ ÚR KÖZEL! SEMMI MIATT NE AGGÓDJATOK, HANEM IMÁDSÁGOTOKBAN, ÉS KÖNYÖRGÉSETEKBEN MINDEN ALKALOMMAL HÁLAADÁSSAL TÁRJÁTOK FEL KÍVÁNSÁGAITOKAT AZ ISTEN ELŐTT. ÉS AZ ISTENNEK BÉKESSÉGE, MELY MINDEN ÉRTELMET FELÜLHALAD, MEG FOGJA ŐRIZNI SZÍVETEKET ÉS GONDOLATAITOKAT KRISZTUS JÉZUSBAN.

Örömre biztat Pál, újra meg újra. De ha épp nincs rá ok, mert annyi a probléma, riaszt amit magunkban, magunk körül látunk. Akinek NEVE FEL VAN ÍRVA AZ ÉLET KÖNYVÉBE, annak van miért örülni és hálát adni. Azért amit elengedtek, s amit nap, mint nap elengednek...

Amikor van ok az aggódásra, akkor mihez kezdünk vele? Pálnak van oka az aggodalomra? Van oka félelemre, elkeseredésre? Igen, igen, igen. Éppen ezért hiteles a szava, tanácsa.
SEMMI MIATT NE AGGÓDJATOK! És aki hajlamos rá? Akinek ilyen a természete? Épp hogy róluk van szó! Éppen nekik mondja Pál. Hogy mit is tegyenek aggodalmas szívükkel!

HÁLAADÁSSAL TÁRJÁTOK FEL KÍVÁNSÁGAITOKAT AZ ISTEN ELŐTT... Íme a recept.
Akinek tele van a szíve hálával, abban nem marad hely az aggodalomnak. Minél több okot látunk Isten megőrző szeretetére nézve, annál kevesebb okot látunk az aggodalomra. Minél inkább úgy gondoljuk-igazoljuk, hogy ilyen természetet kaptunk, annál inkább terhelheti lelkünket az aggodalom. Illetve minél inkább számon tartjuk Isten életünkben eddig tapasztalt hatalmát, kegyelmét, mindenhatóságát, "csodálatos tetteit" annál kevésbé látunk okot az aggodalomra. Nem az a baj, hogy okot látunk az aggodalomra, hanem az, hogy birtokba vehet minket, mert nem védekezünk. Ilyenkor nem a természetünk a kérdés, hanem hogy testünk rabbá teheti lelkünket. Ilyenkor baj van az istenlátásunkkal, bizalmunkkal, reménységünkkel, hálaadásunkkal. Ha a HÁLAADÁS mellé kerül a hit a remény, a szeretet, akkor előbb-utóbb meghátrál, nem győzhet le minket az aggodalom.

És még egy dolog fontos hogy hangsúlyt kapjon. MINDEN ALKALOMMAL HÁLAADÁSSAL TÁRJÁTOK FEL KÍVÁNSÁGAITOKAT Ha a hála mellé kerül a kívánság, akkor nem maradok hoppon, ha nem teljesül. Ha csupán a KÍVÁNSÁG uralja, tölti be a szívünket, és az nem teljesül, kétségbeesés, reménytelenség vesz minket birtokba. Megőrizhet, megvéd minket a HÁLAADÁS közben születő reménység és bizalom...

TOVÁBBÁ ATYÁMFIAI, CSAK AMI IGAZ, CSAK AMI TISZTESSÉGES, AMI IGAZSÁGOS, AMI TISZTA, AMI SZERETETREMÉLTÓ, AMI JÓHÍRŰ, CSAK AMI ERÉNY ÉS DICSÉRETRE MÉLTÓ, AZOKRÓL GONDOLKODJATOK. AMINT TANULTÁTOK, EL IS FOGADTÁTOK, HALLOTTÁTOK ÉS LÁTTÁTOK TŐLEM, ÚGY CSELEKEDJETEK, ÉS A BÉKESSÉG ISTENE VELETEK LESZ.

Pál apostol éppen ezzel folytatja. AZOKRÓL GONDOLKODJUNK... Mi mindenen gondolkodunk, törjük fejünket feleslegesen? Mi az, ami az itt felsorolt CSAK AMI IGAZ, TISZTESSÉGES, IGAZSÁGOS, SZERETETREMÉLTÓ, JÓHÍRŰ, ERÉNY, DICSÉRETREMÉLTÓ... "szűrön" fennakadna?

Sosem felejtem el, mikor évekkel ezelőtt egyszer kezembe került valakinek pontokba szedett tisztesség - meghatározása. Mennyire észrevétlenül vétünk ellene. Mennyire nem tisztességesen bánunk egymással - ébredtem rá akkor. Vajon tényleg reménytelen a másik, vagy én vagyok remény nélkül rá nézve?

"Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne..."
Weöres Sándor

Mit jelent ez? Mi okoz zavart bennem? Az önféltés, önzés. A megfelelés és bizonyításvágy, a hiúság, a félelem, a gyávaság, az érzelmek, az indulatok, az elfogultság és a neheztelés...

Mi az erény? Hatóerő, krisztusi erőforrás a rosszal szemben. Észreveszem, zavar, bánt, ha a rossz érint, kikezd, fölém kerekedik? Legyőzheti Krisztus lelkének bennem születő ereje? Tehet szabaddá az igazra, igazságosra, elvállalásra, megvallásra?

AMINT TANULTÁTOK, EL IS FOGADTÁTOK, HALLOTTÁTOK ÉS LÁTTÁTOK TŐLEM, ÚGY CSELEKEDJETEK, ÉS A BÉKESSÉG ISTENE VELETEK LESZ.

FÜLE LAJOS
             HA EZT MEGÉRTED

Ha ezt megérted szebb lesz a világ,
És gazdagabb lesz számodra az élet,
Titok se fáraszt, és kétség se bánt,
Mindent megértesz, hogyha ezt megérted,
Akkor leroskad benned a miért,
Elcsöndesülnek lázas keresések:
Amennyit hiszel, annyi a tiéd!

Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.