AZUTÁN MEGMUTATTA NEKEM JÓSUA FŐPAPOT, AKI AZ ÚR ANGYALA ELŐTT ÁLLT, MEG A SÁTÁNT, AKI JOBB KEZE FELŐL ÁLLT, ÉS VÁDOLTA ŐT. AZ ÚR ANGYALA PEDIG EZT MONDTA A SÁTÁNNAK: DORGÁLJON MEG TÉGED AZ ÚR SÁTÁN! DORGÁLJON MEG TÉGED AZ ÚR, AKI JERUZSÁLEMET KIVÁLASZTOTTA! HÁT NEM TŰZBŐL KIRAGADOTT ÜSZKÖS FADARAB EZ? JÓSUA UGYANIS PISZKOS RUHÁBA ÖLTÖZVE ÁLLT AZ ANGYAL ELŐTT. AZUTÁN EZT MONDTA AZ ANGYAL AZ ELŐTTE ÁLLÓKNAK: VEGYÉTEK LE RÓLA A PISZKOS RUHÁT! NEKI PEDIG EZT MONDTA: NÉZD! ELVETTEM A BŰNÖDET, ÉS DÍSZES RUHÁBA ÖLTÖZTETLEK TÉGED. MAJD ÍGY SZÓLT: TEGYETEK A FEJÉRE TISZTA SÜVEGET! AKKOR TISZTA SÜVEGET TETTEK A FEJÉRE, ÉS TISZTA RUHÁBA ÖLTÖZTETTÉK, MIKÖZBEN AZ ÚR ANGYALA OTT ÁLLT. ÉS ÍGY FIGYELMEZTETTE AZ ÚR ANGYALA JÓSUÁT: EZT MONDJA A SEREGEK URA: HA AZ ÉN UTAMON JÁRSZ, ÉS HA TELJESÍTED, AMIT RÁD BÍZTAM, AKKOR ÍTÉLKEZHETSZ HÁZAMBAN, ÉS FELÜGYELHETSZ UDVARAIMRA, SŐT, MEGENGEDEM NEKED, HOGY AZ ITT ÁLLÓK KÖZÖTT JÁRJ-KELJ. HALLGASS IDE JÓSUA FŐPAP, TÁRSAIDDAL EGYÜTT, AKIK ELŐTTED ÜLNEK! AZT A CSODÁT JELZIK EZEK A FÉRFIAK, HOGY ÉN ELHOZOM SZOLGÁMAT, A SARJADÉKOT! MERT ITT VAN EGY KŐ, AMIT JÓSUA ELÉ TETTEM. EZEN AZ EGY KÖVÖN HÉT SZEM VAN, ÉN MAGAM VÉSTEM BELE A MINTÁKAT - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA. EGY NAPON ELTÖRLÖM ENNEK AZ ORSZÁGNAK BŰNÉT. ÍGY SZÓL A SEREGEK URA: AZON A NAPON MEGHÍVJA MAJD EGYIK EMBER A MÁSIKAT A SZŐLŐJÉBE ÉS A FÜGEFÁJA ALÁ.

                                                                                                                        

Mióta megtudtam, hogy az általam álmatlanul végigimádkozott éjszaka és az azt követő nap volt gyerekkori barátnőm utolsó éjszakája, torkomat szorongatta valami ellenem szóló tudás. Nem a halál ténye. Az fájdalom, - ez rám telepedő sötétség. Először szembesülni se mertem vele, csak azt a napot azonosítottam, s azt a hihetetlen tényt, hogy keresett, úgy keresett már szótlan testbe zárt lelke, ahogy addig sohasem. És keresett érte Isten is, igen, tudom, Ő maga, akit annyiszor ostromoltam, hogy barátnőm higgyen, lásson, életet nyerjen. Ez a kínzó önvád, és annak kétségbeejtő kínja néhány nap múlva érintett meg. Mert igen, átimádkoztam éjt és napot, és tudtam, éreztem, hogy valaki kétségbeesetten keres. Fohászkodtam is azért, aki így keres. Újra meg újra visszaidéztem azt a képtelen éjszakát, hátha, mégis, kimondtam a nevét, hisz gyerekkorunk óta végtelenül szeretem, betegsége óta különösképpen szívemben hordozom... Miért nem imádkoztam név szerint érte? Hogyan lehetséges, hogy nem jutott akkor az eszembe? Ezt kérdeztem újra meg újra magamtól. Egyetlen válasz van, akár vállalom, akár nem. Már nem harcoltam érte, feladtam. Miért? Van magyarázat rá. Tavasz táján már úgy hittem, már nem él, ha megírták, ha nem, hisz hiába kerestem, tavalyi látogatásunk óta nem válaszolt leveleimre, nem vette föl a telefont. Aztán meg jött a nyár, lányom esküvője, szervezés, táborok... De ha ez a magyarázat, akkor is, ugyanúgy vádol: Te mindenki gyámolítója, most nézz tükörbe! Kit látsz, mit látsz? És igen, egyre fojtogatóbb lett ez a vád. Hogy ennyi voltam, ilyen vagyok, hogy kevés vagyok, olyan, aki előbb feladta a harcot... Pedig szerettem, pedig régtől felelős voltam és vagyok...És a vád nem eresztett...

MEGMUTATTA NEKEM...

Lehet nekem igaz tükröt mutatni? Mit mutathat meg nekem igéje által az Úristen? Igazolásra vágyom, vagy látásra? Megrémültünk már magunktól? Merünk annyit látni, hogy vád alá helyezhessenek? Mert erre lenne szükségünk. Mert valóságos vád és ítélet szükséges a valóságos kegyelemhez, feloldozáshoz. Nem hagyhatom ki a ráébredést, látást, ha kihagyom a szembesülés történéseit, nincs következménye, nem lesz bizonyosságom se a bűnről, se a megváltásról, se a halálos ítéletről, se az azt feloldozó kegyelemről...

DÖMÖTÖR ILONA

            VERGŐDÉS

Angyal szeretnék lenni,
hibátlan, hófehér,
Oly magasan lebegni,
hová a szenny nem ér.

Szállnék a fényes égen,
magas felhő gyanánt,
de nyűző földiségem
mindegyre visszaránt.

Fojtogat a mocsárlé,
jaj rám tapad a sár,
jaj úgy szeretnék innen
elmenekülni már!

Nincs nekem tiszta szárnyam,
csak csüggedt két karom,
könyörgök végy öledbe
Megváltó oltalom!

AZUTÁN MEGMUTATTA NEKEM JÓSUA FŐPAPOT, AKI AZ ÚR ANGYALA ELŐTT ÁLLT, MEG A SÁTÁNT, AKI JOBB KEZE FELŐL ÁLLT, ÉS VÁDOLTA ŐT. AZ ÚR ANGYALA PEDIG EZT MONDTA A SÁTÁNNAK: DORGÁLJON MEG TÉGED AZ ÚR SÁTÁN! DORGÁLJON MEG TÉGED AZ ÚR, AKI JERUZSÁLEMET KIVÁLASZTOTTA! HÁT NEM TŰZBŐL KIRAGADOTT ÜSZKÖS FADARAB EZ? JÓSUA UGYANIS PISZKOS RUHÁBA ÖLTÖZVE ÁLLT AZ ANGYAL ELŐTT.

Egy mennyei pörnek vagyunk tanúi. Lehet a miénk is? Épp Jósua a főpap akkor, amikor Zakariást megszólítja Isten és ezeket a látomásokat látja. Tehát Jósua a vádlott, a vádló a Sátán, és a védő az Isten által odarendelt angyal. A vád igaz, a vád jogos, ezt jelképezi a piszkos, a szennyes ruha. Jósuának nincs szava, nincs igazoló magyarázata, ott áll, vállalja, azt, amivel vádolják. Az igazságot képviseli a Sátán? Igen! Miféle igazságot? Ami ellene szól a vádlottnak. Csak azt, azt a részt. Hogy belefulladjon az önsajnálatba. Miért? Hogy ne merje remélni a megváltást, a kegyelmet...

Lássunk többet. Kivel szemközt áll a Sátán? Itt már nem csupán Jósua főpappal, hanem az angyallal áll szemben. Jósua elvállalta, mer látszani, úgy ahogy, és közben lesz jelen, akkor bukkan fel, ott áll az angyal, s vele a kegyelem, a feloldozás, a szabadulás lehetősége. És akkor lesz vádlóból vádlott! Mert az angyali követtel az Isten világossága is jelen van.

AZ ÚR ANGYALA PEDIG EZT MONDTA: DORGÁLJON MEG TÉGED AZ ÚR SÁTÁN!

Vajon mi, akik másokat vádolunk, tudjuk-e, hogy ha Isten világosságába lépve ő vállal, akkor Istennek állunk szemközt, s ha vádjainkat fenntartjuk, ellenünk fordul, vádlottakká leszünk!

"Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél..."
Ézsaiás 64:5.

HÁT NEM TŰZBŐL KIRAGADOTT ÜSZKÖS FADARAB EZ? - mondja az angyal. Mit mond?
Hogy igen, tűzre vetni való volt, de kiragadta onnan az Isten irgalmas szeretete. Már arról szól minden, hogy erre is érvényes, ezt is megbocsátotta...

AZUTÁN EZT MONDTA AZ ANGYAL AZ ELŐTTE ÁLLÓKNAK: VEGYÉTEK LE RÓLA A PISZKOS RUHÁT! NEKI PEDIG EZT MONDTA: NÉZD! ELVETTEM A BŰNÖDET, ÉS DÍSZES RUHÁBA ÖLTÖZTETLEK TÉGED.
Nem a főpap mosakodik, nem ő szerez tiszta ruhát. Kapja. Patyolatfehérbe öltöztetik. Mert szeretik, mert Isten irgalmaz, mert Isten meg tud szabadítani a bűn terhétől. "Nem vagyok méltó - mondta a tékozló fiú az Atyja elé esve, és megölelik, tiszta ruhába öltöztetik. Ez a mi lehetőségünk. Kiérdemelhetetlen, hatalmas lehetőségünk.

Kínkeserves, végigimádkozott éjszakám előtti délután, épp esni készült. Fogtam cserepes golgotavirágomat, amit hiába ápoltam gondosan, melynek virágzását hónapok óta hiába lestem, kitettem az erkélyre, hátha az égi áldás eleveníti. Az események sodrában pár napig megfeledkeztem róla. Ám pár nappal később láttam, hajtani kezd, és a hajtásokon, - hinni is alig mertem, - sok-sok apró bimbó... Félelmetes volt az egyezés. Amikor feladtam, hogy én, hogy itt benn, hogy figyelmesen... ott kinn nyílni, hajtani kezdett. Lehet, hogy épp akkor virágozik, mikor a temetés lesz, a barátnőmé, akit nekem kell búcsúztatnom? És ha addig, ha addig kinyílik, Uram Istenem, az mit jelent? Merem hinni, hogy nem én, aki kitette, hanem Te? Hogy Neked még az én alkalmatlanságom sem akadály? Hát nem vetsz el? Kérhetem?

Holnap megyek a temetésre. Ma délelőtt kinéztem az erkélyre. Hogy meglocsoljam. És nem akartam hinni a szememnek, az első bimbó, a golgotavirág kinyílott. Mióta várom, hogy nyíljon? Miért éppen most nyílik? Értem? Ki vagyok én, akiért ez megtörténik? Kérhetem, kaphatom? Merem hinni és elfogadni ezt a különös szeretetet? Mindenkiért, aki még elém kerül?

DÖMÖTÖR ILONA

                FÁRADT KERTI MUNKÁS

Uram, én hinni akarok!
Hol szédületes forgószél uszályán
fertőzött, fojtó, rút szél kavarog,
hadd kiáltsam még - bár elfúló hanggal -
szemközt a szennyhordozó viharral:
- Repüljetek a széllel,
szépséget hordva széjjel,
szárnyas virágmagok!

Uram, remélni akarok!
A szemem előtt tört ekék hevernek,
kicsorbult ásók, kimerült karok.
Itt-ott tengődik sárgán, félve, fázva
egy-két csenevész kis palánta.
Jaj, hadd öntözzem váltig,
míg egy is kivirágzik,
vagy összeroskadok.

Uram, szeretni akarok!
A bogáncsbokrot is virágnak látni,
melyen égből hullt gyémántkönny ragyog,
az akáctövist is megáldva nézem,
bár rajta serkedt ki a vérem.
Úgy lássam a világot,
hogy Mind a Te virágod,
kik közt kertész vagyok.

Uram, szolgálni akarok!
Tenyerem feltört, szerszámom elejtem,
sok rútat látott két szemem sajog.
Már hetyke nótám nem száll át a kerten,
gyomlálok térdre bukva, csendben,
mosolyra nyitja számat
fájó, boldog alázat:
napszámosod vagyok.

MAJD ÍGY SZÓLT: TEGYETEK A FEJÉRE TISZTA SÜVEGET! AKKOR TISZTA SÜVEGET TETTEK A FEJÉRE, ÉS TISZTA RUHÁBA ÖLTÖZTETTÉK, MIKÖZBEN AZ ÚR ANGYALA OTT ÁLLT. ÉS ÍGY FIGYELMEZTETTE AZ ÚR ANGYALA JÓSUÁT: EZT MONDJA A SEREGEK URA: HA AZ ÉN UTAMON JÁRSZ, ÉS HA TELJESÍTED, AMIT RÁD BÍZTAM, AKKOR ÍTÉLKEZHETSZ HÁZAMBAN, ÉS FELÜGYELHETSZ UDVARAIMRA, SŐT, MEGENGEDEM NEKED, HOGY AZ ITT ÁLLÓK KÖZÖTT JÁRJ-KELJ...

A főpapi süveget, mely feladatáról, hivatásáról volt beszédes jel, addig is hordta Jósua főpap, de az angyaltól nem csupán tiszta ruhát kap, bemocskolódott süvegét is lecserélik. Megújuló elkötelezés, az érdemtelenné vált kap új megbízatást Istentől. Ha nem állt volna elő, ha nem vállalja mitől szennyes a ruhája, nem kap tiszta ruhát és tiszta süveget sem.

Figyelmezteti az angyal Jósuát, ki nem csupán magáért, hanem népéért felelősen áll ott.
HA AZ ÉN UTAMON JÁRSZ - ha világosságomban maradsz, ha engem kérdezel, ha rám figyelsz, ha szólíthatlak, ha küldhetlek... HA TELJESÍTED, AMIT RÁD BÍZTAM... Mit teljesítünk? Amit mások elvárnak? Amit mi elvárunk? Vagy azt, amit Isten vár tőlünk?
Mi lesz akkor? Mit nyer közben? Bölcsességet, látást, ítélőképességet nyerve pásztorolhatja a rábízottakat, értük járhat és kelhet, Isten felé megindulva, angyalaival tárgyalhat...

HALLGASS IDE JÓSUA FŐPAP, TÁRSAIDDAL EGYÜTT, AKIK ELŐTTED ÜLNEK! AZT A CSODÁT JELZIK EZEK A FÉRFIAK, HOGY ÉN ELHOZOM SZOLGÁMAT, A SARJADÉKOT! MERT ITT VAN EGY KŐ, AMIT JÓSUA ELÉ TETTEM. EZEN AZ EGY KÖVÖN HÉT SZEM VAN, ÉN MAGAM VÉSTEM BELE A MINTÁKAT - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA. EGY NAPON ELTÖRLÖM ENNEK AZ ORSZÁGNAK BŰNÉT. ÍGY SZÓL A SEREGEK URA: AZON A NAPON MEGHÍVJA MAJD EGYIK EMBER A MÁSIKAT A SZŐLŐJÉBE ÉS A FÜGEFÁJA ALÁ.

Zakariás látomása a Messiás jövetelének jövendölésével zárul. SARJADÉK, más fordítás szerint: CSEMETE, akit Isten küld, hogy eltörölhesse ENNEK AZ ORSZÁGNAK BŰNÉT...

"Azon a napon ékes és dicső sarjat ad az Úr, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik megmaradnak..." Ézsaiás 4:2.

"Mert Gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség fejedelme..."
Ézsaiás 9:5.

"Eljön az az idő - így szól az Úr - amikor igaz sarjat támasztok..."
Jeremiás 23::5.

"Azokban a napokban, és abban az időben igazi sarjadékot sarjasztok..."
Jeremiás 33:17.

"Nagy lesz Ő, és a Magasságos Fiának mondják majd..."
Lukács 1:32.

Mivé lesz, a SARJADÉK? Krisztus KŐ lett, kőszikla, sarokkő, - vagy ahogy másutt írva van szegletkő, melyre felépülhet Isten országa. Amikor majd Ő uralkodik, akkor lehet olyan egység, olyan összetartozás a választottak közt, mely addig soha nem volt. A Jelenések könyvében így van írva a trónon ülő Bárányról, hét szeme van, teljességet, mindent látó . Lát, és kegyelmet oszt azoknak, akik szennyükkel látszani mernek, akik hinni merik, kérik váltságát.

DÖMÖTÖR ILONA

                BŰNVALLÓ VERS

Ahol mi járunk, sárrá lesz a hó,
az égi szépség nem nekünk való.
Jaj, szennyesek vagyunk mi emberlelkek!
Mit elplántálunk, lehull a virág,
ahol mi élünk, pusztul a világ.
Ó, fertőző itt már minden lehelet!

A hitünk omló, dudvalepte rom,
a reménységünk: ködbetűnt orom,
szeretetünknek megbénult a karja,
csonka a hűség, csorba az öröm,
belül az önző, szűk látókörön,
s nincs ki a jót kitartón akarja.

Nincs mit tenni, mint földre omlani,
rút vétkeinket mind bevallani,
nem segít már más, csak a mély bűnbánat.
Felsírok: Krisztus, szánj meg engemet,
cseréld ki az én bűnös szívemet,
legyen még nekem s népemnek bocsánat!