„A keresztény öröm az engedelmességben való öröm – öröm afelett, hogy szeretjük Istent, és az Ő parancsolatai szerint élünk."
John Wesley
A böjt békéje és szabadsága
El tudok-e szakadni egy időre attól, ami birtokolható?
Lekció: 65. Zsoltár
14 Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.
15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
16 Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.
17 Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, 18 hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.
19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, 20 hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el.
21 Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.
22 A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz.
23Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!
24 Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
25 Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?
26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?
27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?
28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.
30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
31 Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra?
32 Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.
33Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.
Máté 6:14-33
A mammon jelentése: minden, ami birtokolható. Jézus azt mondja, hogy nem szolgálhatjuk egyszerre azt, ami birtokolható és Istent. Irányultságról van tehát szó. Hogy a gondolatom, a szívem mi után vágyakozik, mit akar elérni, mi a végső célja. Úgy is mondhatjuk, hogy nagy próba: el tudok-e szakadni attól, ami birtokolható? Legyen az akár a pénz vagy valami szellemi alkotás, amiért nagyon sokat dolgoztam. El tudok-e szakadni egy időre? Kiüresedni, és az égi madarak, a mezei liliomok Istenre hagyatkozásában lenni? Megy-e ez még nekem, vagy minden gondolatomat aggodalommá növekedve az köti magához, ami birtokolható?
Nekem például nehéz vasárnap reggel elmélyülten imádkozni. Miért? Mert egy produktumot, egy birtokolhatót dolgot kell felmutatnom aznap: a prédikációt. És érzékelem magamon, hogy elhadarom az imámat, sietek túllenni rajta, hiszen a prédikációt várja a gyülekezet. Ez a lényeg ma. Ami birtokolható, az magához tud kötni, még ha a legnemesebb dolog is az a földön.
Pár hete történt, hogy egy boltban a pénztárnál álltam sorba, és előttem volt egy fiatalember. Hogy miért éppen a pénztárosnak öntötte ki a lelkét, nem tudom, de arról kezdett neki beszélni, hogy már két vállalkozását sikerült megszüntetnie, és hogy a számlájáról le akarják szívni a pénzt, de ő ezért egy másik számlán tartja a vagyonát. Látszott, hogy mennyire feszíti ez a kérdés, az aggodalom, még ha vagányul adta is elő. Mennyi energiát fordít ő ezeknek a kérdéseknek a megoldására? Látszott, hogy rengeteget. Szinte kitöltik a rendelkezésre álló teret az életében. Látszott, hogy annyira magához köti ez az egész, hogy e köré formálódik az egész élete. És szinte már kinézetre is olyan, mint egy üzletember. A fekete csőrös cipőtől kezdve a bolt előtt álló fekete BMW-ig, minden részletben. Gondoltam: irigyeljem, ne irigyeljem? Igazi férfi: sok pénz, kemény, hajtós, jó autó. De nem sajátítja-e őt ki teljesen az, ami igazából arra lenne hivatott, hogy életének csak egy szelete legyen? Fontos része, de csak egy része!
Lehet, hogy a hivatásom nemcsak pénzkereset, hanem alkotás, értékteremtés, nemes célok megvalósítása. De ezek is kisajátíthatnak teljesen. A segítő foglalkozás, teljes életpályát igénylő hivatás nagy veszélye a kiégés. Szolgálom azt, ami birtokolható. Nem biztos, hogy én birtoklom, lehet, hogy valaki más. Pl. a tanár azért hajt, hogy a diákok tudást szerezzenek, az orvos azért, hogy a betegek gyógyuljanak, a köztisztviselő, hogy az állampolgárok ügyei el legyenek intézve, a szülő azért, hogy gyermekeit nevelje, mindent megadjon nekik. Ezek teljesen kitölthetik minden pillanatomat, leköthetik minden energiámat.
Mi az aggodalom? Az, hogy csak akörül járnak a gondolataim. Nincs nyugalmam. Jézus nem a henyélésre, a munkakerülésre bátorít minket, amikor a mező liliomait és az ég madarai adja elénk példaként. Hanem éppen abban akar segíteni, hogy a munkánk, a hivatásunk, a szülőségünk ne rabszolgává tegyen minket. Hanem úgy tudjuk végezni, hogy mindeközben le tudunk állni. Nyugalmat találni, békét találni Istenben. Hogy igen, Atyám, te tudod, ismered, hogy mire van szükségünk: és te is itt vagy, te gondoskodni tudsz, velem tudsz lenni. Időnként ki kell tudni menni a pusztába, és Istennel lenni. Elengedni mindent, ami birtokolható. Még a legszentebb birtokaimat is. Amiért élek, amiért égek. Hogy csak Isten legyen és én. Csak Uram, Jézus legyen és én.
Hogy mint a mező füve, az ég madarai, el tudj nyugodtan tölteni egy kis időt abban a tudatban: Istenem gondoskodik rólam és azokról, akiket szeretek. Nem minden rajtam áll, nem minden az én erőmből teremtődik meg. Isten a teremtő, Ő a gondoskodó Atya. Sokkal inkább, mint én.
És itt jön be a böjt, ami most kezdődik az óegyházi hagyomány szerint. Ki tudok-e vonulni egy kicsit mindenből, ami magához köt, szabaddá tudok-e lenni Isten számára? Vagy elszakíthatatlan láncok kötnek minden nap, minden órában már valamihez, valakihez?
Tőletek hallottam, hogy apáitok, nagyapáitok hogyan indultak kapálni reggel. A kapát a templom falához támasztották, és bementek a reggeli imára. Délben, a harangszóra megálltak a munkában, és elmondtak egy imát. Biztosan nem mindenki. De aki így tett, az átélhette: megteszem, amennyi erőmből telik. Isten gondoskodására bízhatom a többit. Nem nekem kell bekapálnom az egész világot. Csak annyit, amennyi az én részem. A többit Istenre bízhatom.
A böjt ma is ezt jelenti nekünk is: elengedem azt, ami magához köt. Legyen az étel, szórakozás, a teljesítményem, a munkám gondja, a családom terhe. És kimegyek a pusztába, hogy Urammal, Jézusommal legyek, Isten országát keresem. Azzal a reménységgel, hogy ráadásul a többit is megkapom Őtőle.
Kérjük Jézusunkat, hogy el tudjunk most engedni mindent, ami magához köt, ami rajtunk áll vagy bukik. Hogy jöhessünk hozzá lélekben, a böjt békéjével és szabadságával. Ámen.
Elhangzott: Szigetmonostori Református Templom, 2017. 02.26.
Igehirdető: Szabó Zoltán lelkipásztor