„Az ifjúság: látások. A nem ifjúság: álmok. A generációs válság lényege szerint valóban ez: a terméketlen és hiábavaló álmodozás abszolút és pozitív tagadása látások formájában. A látások mindenáron programmá szeretnének válni, a generációs tudat elevenné vált. A mai ifjúság lelki arcán a látások generációs tudata a legmarkánsabb vonás." Karácsony Sándor
A házasság szürreális csoda
Három közismert házaspár őszinte beszélgetése kapcsolatukról és családjukról a különbségek, hasonlóságok, nehézségek, gyümölcsök és a közös gyerekek tükrében.
Mi az, ami két, egymástól ugyancsak különböző embert összetart egy életen át, mi az a közös nevező, amely a legnagyobb különbségeken és a legnehezebb helyzeteken is átsegítheti a házaspárokat, és mi az, ami ebből továbbadható példa a közös gyerekek számára? Ezek a kérdések hangzottak el az idei Házasság hete rendezvénysorozat Őszintén a házasságról – Páratlan beszélgetés közismert párokkal című eseményén, amelyre 2023. február 15-én került sor a budapesti Ráday Ház dísztermében.
Ahogy már a korábbi években megszokhattuk, most is három híres házaspár ült össze, hogy megosszák saját tapasztalataikat a házasság kihívásairól és szépségeiről. A moderátor Mohay Bence sportriporter volt, idei beszélgetőtársai pedig Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója és felesége, Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója; Hűvösvölgyi Ildikó színművész és férje, Kisfaludy András filmrendező, producer; Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász főorvos és felesége, Tolnayné Csattos Márta gyógypedagógus.
Ami összetart
Ókovács Szilveszter és Máthé Zsuzsa annak idején a Kossuth Rádióban ismerkedtek meg egymással egy karácsonyi rendezvényen. Ahogy Zsuzsa fogalmazott: szerelem volt első látásra, amely villámcsapásként érte őket, pedig nem hitték korábban, hogy ilyesmi létezhet. Saját bevallásuk szerint sok mindenben különböznek egymástól: Zsuzsa vidéki és református, Szilveszter fővárosi és katolikus, viszont összeköti őket a szerelem, a keresztyén hit, négy gyermekük, a magyarságuk, és az, hogy a világ nagy kérdéseiről nagyjából hasonló módon gondolkodnak.
Kisfaludy András és Hűvösvölgyi Ildikó házasságában nemcsak eltérő vérmérsékletük és életvitelük jelentett kihívást, de az is, hogy Ildikó jóval ismertebb volt férjénél. Ami azonban meghatározó összetartó erő volt számukra, az a Kisfaludy család mintája. „Apám arra törekedett, hogy felvidéki családjának megmaradt részét mindenképpen összetartsa. Ezt örököltem meg tőle, ez élt bennem akkor is, amikor megházasodtam” – mondta András. Ildikó is megerősítette: elsősorban a Kisfaludy család polgári, beszélgetős, szeretetteljes légköre fogta meg, de emellett András humora is fontos szerepet játszott kapcsolatukban.
Tolnay Lajos szerint közte és felesége között az első összekötő kapocs közös istenkeresésük volt, utána hitre jutásuk, majd az, hogy ebből a hitből fakadóan mindketten segítő munkát végezhetnek. Tolnayné Csattos Márta azt emelte ki, hogy házasságuk során mindig tudták egymást kölcsönösen támogatni, és ebben a gyermekeik is partnernek bizonyultak, akikre szintén támaszkodhattak.
Félrerakni az önérzetet
A nehézségekről, kihívásokról szólva Tolnay Lajos elmondta: a legemlékezetesebb konfliktus abból fakadt, hogy túlságosan eltemetkezett a munkájába, emiatt családjára alig jutott ideje. Márta akkor úgy érezte, ő a világ legnagyobb mártírja, amiért magára maradt a négy gyerekkel, de végül félrerakta önérzetét és igazságérzetét, és Isten elé vitte ügyüket. „Fele-fele alapon kezdtünk el dolgozni a megoldáson, számot vetettünk mindenre, segítségért kiáltottunk, mert a hármas fonálban ott van Jézus megmentőként és megtartóként, de akarnunk kellett, hogy Ő vezessen ki minket a nehézségekből” –fogalmazott Márta. Meg kellett húzniuk a határokat időben, vállalásokban, meghívásokban, és megkülönböztetett időt kellett szánniuk egymásra és a gyerekekre. „Ez nem ment egyből, mert a szülésnek nem lehet azt mondani, hogy majd a jövő héten érkezzen” – mondta Lajos.
Máthé Zsuzsa is magára hagyva érezte magát, amikor három pelenkással kellett otthon maradnia, amíg a férje dolgozott. „Sokszor a meghibbanás határán voltam, elkezdett munkálkodni bennem a feszültség” – vallotta meg. „A házasság szürreális csoda, mert minden ellentmond annak, hogy két ember ennyire különböző batyukkal képes eggyé válni. Ez fejben dől el, nemcsak a szívben, mert döntés és elhatározás kérdése is.” Szerinte ennek azonban sok gyümölcse is van. „Szerintem a házasság nem arról szól, hogy egyformává válunk. A cél inkább az, hogy kiegészítsük egymást, és ennek megvan a maga dinamikája” – tette hozzá Ókovács Szilveszter. „Meg kell szeretnünk, hogy a másik másmilyen.”
Hűvösvölgyi Ildikó állandóan jön-megy, szerepet tanul, míg Kisfaludy András nyugodt és lassú tempóban él. „Nagyon fontos volt, hogy fiatalon találtuk meg egymást, és úgy hatottunk egymásra, hogy észre sem vettük. Nekem az borzasztóan fontos volt, hogy ő fantasztikus apa. De ezt menet közben kell megtanulni. Megváltozni nem tudunk, de hatunk egymásra, kompromisszumokat kötünk, és én nagyon törekedtem rá, hogy sose tegyem azt, amit nem szeret” – mondta Ildikó. Minden házasságban el kell tudni fogadni a másikat, és nem elég igazodni, de érdeklődést is kell mutatni a másik iránt – fejtette ki András.
A család tükrében
Tolnayné Csattos Márta igyekezett családjában mindent rendben tartani. A gyereknevelés kapcsán fontosnak tartotta, hogy ne ígérjen nekik olyasmit, amit nem tud betartani, és azt is, hogy mindent meg tudjon beszélni velük. Ugyanakkor, ha újrakezdhetné, lazábban csinálná. Férjével úgy látják, hogy gyermekeik ma is tükörként szolgálnak számukra. Csak egyik gyermekük követte apja hivatását, de ő négyéves korától kezdve orvosi pályára készült. A fiú a református Cursillo szolgálati csapatában is részt vesz, és amikor Lajos egyszer meghallgatta őt ebben a közegben, azt tapasztalta, hogy fia előadásában rengetegszer utal mindarra, amit apjától kapott.
Zsuzsa arra törekszik, hogy elsődleges célja otthon ne a rend és a tisztaság legyen, hanem a lényeges dolgokra is odafigyeljen, ahogy azt Mária és Márta bibliai történetben is olvashatjuk. Ugyanakkor elismeri: férje ebben jobb nála. „Nem tudunk úgy lefeküdni, hogy szülőként ne legyen lelkiismeret furdalásunk” – árulta el. Szilveszter szerint nem létezik olyan, hogy optimális apa vagy klasszikus pár. Az apaságnak viszont nagy előnye, hogy az apáknak van lehetősége fokozatosan belenőni a szülői szerepbe.
„Nekünk két lányunk van, de ők azt mondják, hogy én igazi anyuka voltam számukra és nem érezték a hiányomat. Ha otthon voltam, száz százalékosan velük voltam” – mondta Ildikó, akinek nagy büszkesége, hogy a gyerekek annyira szeretik őket, hogy most is ragaszkodnak hozzájuk és mindkettőjükre kíváncsiak. „Bence unokánk édesanyja olyan jó anya, amilyen én soha nem voltam” – tette hozzá. András pedig azt mesélte el, hogy milyen nehezére esett annak idején eladnia Kassák Lajos Ma című négykötetes művét azért, hogy a randevúkon ő fizethessen. Tavaly azután megkapta e négy kötetet karácsonyra a kisebbik lányától.
Mohay Bence zárásképpen arról kérdezte a párokat, hogyan látják magukat pont annyi év múlva, amennyi ideje együtt vannak, és mik a hosszú távú céljaik. A párok többsége erre válaszolva bevallotta: unokázni szeretne. „A terveink nem változnak: átadtuk életünket Istennek, aki lépésről lépésre vezetett bennünket” – tette hozzá Lajos. „Hogy élvezzem a hátralévő életemet Lajossal” – felelte Márta. András az Igét idézte, amely szerint a szeretet soha el nem fogy. Ildikó elmondta: nem aggódik a jövő miatt, mert tudja, hogy Isten kezében van és mindig lesz dolga. Zsuzsa arra emlékeztetett, hogy az ember nem ura saját életének, viszont van Ura az életének, és Őrá lehet támaszkodni. Szilveszter pedig Zorán Üres bölcsőt ringat a Hold fénye című dalát idézve abban reménykedik, hogy „sokat leszünk együtt még”.
Barna Bálint
Képek: Füle Tamás