„A választás nem ritkán áldozattal jár. A szobrász számtalan értékes márványdarabot áldoz fel, hogy alkotása alóluk kibontakozhasson. A lemondásommal egyúttal magamat alakítom, ezáltal növekszem, a jövőbe formálódom."
Henri Boulad
A legfontosabb küldetés
Beiktatták Bálint László Áron lelkipásztort és a kívül-belül megújult templomért is hálát adtak a Pándi Református Egyházközségben május 28-án, szombaton.
Bálint László Áron 2018. augusztus 20. óta szolgál a Pándi Református Egyházközségben, 2019 októberében választotta meg őt a gyülekezet lelkipásztorának. Az egyházi törvények szerint harminc napon belül meg kellett volna történnie a beiktatásnak, de az akkor még folyamatban lévő templomfelújítási körülmények ezt nem engedték meg. Később a járványhelyzet halasztotta el az ünnepélyes beiktatást. Három évnyi várakozás után gyűlhetett össze a helyi református gyülekezet és meghívottjaik közössége az ünnepi alkalomra.
A várva várt, gondosan előkészített ünnepi alkalom elején a „Mondjatok dicséretet” kezdetű 196. dicséret zengett fel, melyet Takaró András, a Délpesti Református Egyházmegye esperesének igehirdetése követett. A prédikáció alapjául szolgáló igeszakasz – melyet maga a beiktatandó lelkész választott – János evangéliuma 12. fejezetének 26. verse volt. Takaró András szívhez szóló gondolatait a „Mit jelent Néki szolgálni?” kérdéssel nyitotta. Elmondta: a történelem során sok rossz válasz született erre a kérdésre, a manapság „legdivatosabb” felelet pedig többek között az a modern elvárás, hogy a lelkész legyen menedzser. Ez azonban merőben más ahhoz képest, amit Jézus meghatározott: a magvetés, azaz az igehirdetés szolgálata, ami a lényeg, és amit az esperes többszörösen a fiatal lelkipásztor szívére helyezett: „Ezt soha ne add fel! Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben” – amint Pál apostol is biztatott. „Jézust követve ez a legfontosabb küldetés.”
Takaró András kitért arra, hogy miközben a földön hazugság vesz minket körül, az Úr Jézus arról prédikált: van egy ország, ahol végre nincs hazugság, és ahol a Király az alattvalóiért életét adja. „Ez az ország itt kezdődik el, és nem ér véget a halállal. Jézus elkezdte a magvetést. Ne keseredj el, ha még nem látod az eredményt!”
Az elöljáró találó példával szemléltette, hogy Jézus korában a közvélemény sokkal inkább jósolta volna a Római Birodalom megingathatatlan fennmaradását, semmint a kereszténység elterjedését és fennmaradását: manapság mégis a bibliai keresztény nevek használatosak az emberek körében, a kutyánkat viszont Nérónak vagy Cézárnak hívjuk. Az elvetett mag ugyan nem mindig esik jó befogadó talajra, és ez az igehirdetőt hajlamos elbátortalanítani, vagy ellustítani, mégis „ha ezt látod, ne add fel – hangzott az útravaló – „mert erre hívott el a Te Urad. Soha meg ne keseredj, ha nem látod az eredményt!”
Az esperes elmondása szerint egy közelmúltbeli felmérés során a „Miért jön templomba?” kérdésre a válaszadók 90 százaléka az igehirdetést mondta válaszul. Ez is alátámasztja, hogy „mennyire kell az Ige, mert az termi meg bennünk Isten országát.” A magban – az Igében – ott van Isten programja, ami majd kibontakozik és csíraképes: a jó mag jó földben csodákra képes. Lelkipásztorként persze nagyon igaz, hogy sokszor más a vető, és más az arató. Mégis, aki ezen fáradozik, ne legyen türelmetlen, hiszen „azt megbecsüli az Atya” (Jn 12,26) – készítette fel fiatal szolgatársát az előtte álló nehéz, de áldott feladatra az elöljáró.
Az ünnepi prédikáció és imádság után Takaró András ünnepélyesen átadta a beiktatás jelképeit: a templom kulcsát – mondván, „ha valamit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen”, illetve az egyházközség pecsétjét e szavakkal: „mind el vagyunk pecsételve a Bárány vére által.”
Az immár beiktatott lelkipásztorra az áldáskérések sorát Takaró esperes nyitotta, majd a délpesti egyházmegye lelkészi közösségének nevében átadott egy bibliát a megjelent lelkészek aláírásaival. A palástos szolgatársak sokasága egyenként adta áldását Bálint László Áronra, válogatottan szép, személyes igeversekkel megáldva őt.
A nyilvános presbiteri gyűlés keretében hivatalos köszöntések hangzottak el Pogácsás Tibor önkormányzati államtitkár, Lázók József pándi polgármester, Ágoston Géza nyugalmazott lelkipásztor, valamint Deák István főgondnok részéről. A templomfelújítás történelmi hátterére és részleteire a polgármester – aki egyben a gyülekezet presbitere is – és az egyházközség főgondnoka tértek ki.
Bálint László Áron elődje, Ágoston Géza, négy éve nyugalmazott pándi lelkész köszöntésében kiemelte: a gyülekezetépítés nem olyan látványos, mint a templomfelújítás, és Ézsaiás próféta szavaival bátorította fiatal utódját: „Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek.” (Ézsaiás 61,4)
A gyülekezet Bocskai öltönnyel ajándékozta meg a lelkipásztort, ennek átadása után a beiktatott lelkész igaz meghatottsággal válaszolt a köszöntésekre: köszönetet mondott elsőként Istennek, illetve a családjáért, hitre jutásáért, a gyülekezetért adott hálát. „Istennek terve van Pánddal, a gyülekezettel, országunkkal, egész életünkkel” – összegezte gondolatait.
Az ünnepélyes program a Himnusz eléneklésével, majd az esperesi áldással zárult, az egybegyűlteket a lelkész hívta meg a szomszédos tornacsarnokban tartott ünnepi szeretetvendégségre.
Képek: Füle Tamás