„Jézus az igazi jó testvér, aki utánunk jött, amikor mi Isten fattyai voltunk, tőle idegenek, lázadók, és megbékéltetett minket az Atyával."
Kiss Sámson Endre
Mindig nyitva áll
Csak egyetlen napon, az orosz front átvonulásakor nem működött a Fasori Református Templom. Ünnepi istentisztelettel emlékeztek a templom alapkőletételének százéves évfordulójára vasárnap.
A templomépítés történetét Nyikos László építészmérnök, a gyülekezet építésügyi gondnoka idézte fel, az igét Somogyi Péter lelkipásztor hirdette a 84. zsoltár 5. verse alapján.

A háborúban is működött
A budapesti Városligeti fasorban álló templomot az 1911-es alapkőletétel után 1913-ban szentelték fel, ezután folyamatosan, még a háborús viszonyok közepette is működött, egyetlen vasárnapot kivéve, amikor 1945. január 2-án a front átvonult a templom mellett, és az orosz csapatok a templom elől lőtték az akkori Király utcát egész nap. A templom megépítését nagyban elősegítette Laky Adolf ékszerész - aki a Szent Koronát javította ki az 1867-es koronázás előtt - 300 ezer koronás adománya. A szakrális épület szecessziós stílusban, Árkay Aladár építész tervei szerint épült meg 1911-1913 között, ablakai pedig Róth Miksa műhelyéből kerültek ki. Homlokzatának majolikái a pécsi Zsolnay-gyárban készültek. Árkay Aladár mindent maga tervezett, a világítótesteket, a padokat, a falburkolat mintáit és a színes üvegablakokat - tette hozzá. A fasori református templom a főváros legszebb szecessziós műemlékei közé tartozik.
Holland segítség
Az első világháború után a holland reformátusok bőkezű adományaikkal sokat segítettek a magyar hadiárvákon, ennek emlékére az együttműködés gyümölcseként megszületett, a templom szomszédságában álló iskolát az akkori holland trónörökösről, Juliannáról nevezték el. A Julianna Református Általános Iskola ma is működik, miután 1993-ban az állam visszaadta az intézmény épületét. A fasori gyülekezetnek ma is van testvérkapcsolata a hollandiai Papendrecht református gyülekezetével. Budapest időrendben ötödik református temploma a harmincas években megalakuló Budapesti Egyházmegye központja lett, miután lelkipásztorát, Szabó Imrét esperessé választották. Mind ő, mind lelkésztársa, Dobos Károly aktív részt vállalt a holokauszt idején a zsidóság mentésében.
Több száz hívő az istentiszteleteken
Kettejük sorsában további azonosság, hogy az ötvenes évek kommunista rezsimje idején "odafigyeltek a politikai üldözöttekre is", ami miatt kis, vidéki gyülekezetekbe helyezték át őket. A rendszerváltás után Végh Tamás és Somogyi Péter - utóbbi most a fasori egyházközség elnök-lelkésze - szolgálata idején egyre többen kezdtek újra istentiszteletre járni, jelenleg vasárnaponta 7-800 hívő vesz részt a szertartásokon.

A mintegy ezer hívő befogadására képes fasori református templom homlokzata egyetlen falfelület lőrésszerű ablakokkal, a torony bástyaszerű, zömök, mégis magas. A nagy falfelületen a bejárat uralkodik, fölötte sajátos szecessziós-magyaros kerámiadíszes falmező, afölött hatalmas üvegezett félköríves ablak helyezkedik el. Az épületet magas nyeregtető fedi, meredek oromfalakkal lezárva.
A templom alaprajza egyenlőszárú kereszt, közepén magas kupolával. A kereszt száraiban emeletes karzatok találhatók. A szószék középponti helyzetét a tér egész formálása és díszítése hangsúlyozza. A belső térben megjelennek a szecesszió növényi díszítőelemei és a kerámialapok. Az erősen stilizált, geometrikus elemekre bontott minták őrzik népművészeti gyökereiket, ahogy a faragott bútorok is.
Kép: Devich Márton