Pál apostol Timóteushoz írt első levele 3. részében olvashatjuk, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelniük azoknak, akik a gyülekezetek elöljárói lesznek. Ahány református egyházközség, annyiféle vonása rajzolódik ki a presbiteri szolgálatnak, ám az biztosan elmondható, hogy a tisztségviselők feladatainak mindenhol része a  költségvetés megtervezése és elfogadása, a választójogi névjegyzék összeállítása és a beruházásokkal kapcsolatos feladatok ellátása. Örömteli, amikor a szolgálat nem merül ki ennyiben, mert mindez csak a jéghegy csúcsát jelenti.

Isten kinyújtott karjaként
Szakmája szerint asztalos, amit a gyülekezetben is hasznosítani tud, ám a közösségben végzett szolgálata jócskán túlmutat ezen – tudtuk meg Lőrincz Andrásról, a Fót-Központi Református Egyházközség presbiteréről. „Hat éve választottak meg tisztségviselőnek, talán azért, mert felfigyeltek arra, amit a gyülekezetünkben csinálni kell. Ott van a közösségben, ha gyerekekre kell vigyázni, ha az énekkarnak van szüksége rá, ha egy csendes- vagy családi nap előkészületeibe kell bekapcsolódni, de szívesen ül autóba, hogy másokat is elfuvarozzon az istentiszteletekre – árulta el.

„Elsősorban az Urat szolgálom és általa a gyülekezetet. Néha előfordul, hogy mérsékelt lelkesedéssel állok bele egy dologba és zúgolódok, de közvetlenül utána elszégyellem magam, hiszen eszembe jut: a töredékét sem tudom visszaadni annak, amit én kapok az Úrtól” – folytatta András, aki az elégedett megrendelők számára is igyekszik hangsúlyozni, hogy a dicsőség Istené, aki a kezét vezeti a munkafázisok során.

„Amikor csak lehetőségem adódik rá, bizonyságot teszek róla a szakmámban is” – tette hozzá. A fóti presbiternek amikor lehetősége adódik, felhívja a figyelmet a testmozgás fontosságára is – évek óta motorja a gyülekezeti futballcsapatnak –, egy-egy mérkőzés után pedig a terített asztal mellett éli meg a szeretetközösséget társaival. Lőrincz Andrástól természetesen azt is megtudtuk, szakmája hogyan kapcsolódik presbiteri szolgálatához. „Isten kinyújtott karja vagyok, amikor például egy gyülekezeti helyiséget kell bebútorozni, asztalokat összeszerelni vagy a régiket megjavítani. Az Urat állagmegóvással is lehet szolgálni” – fogalmazott.

Nőként a döntéshozásban
A gyülekezetben is remekül tudja kamatoztatni közgazdászként és a vezetőképzésekben szerzett tapasztalatait Oláh Krisztina, a Budapest-Gazdagréti Református Egyházközség presbitere. „A közelmúltban a parókia építésével kapcsolatban sok pénzügyi feladatunk adódott, de a gyülekezet lelki irányának meghatározásában is szerepet vállaltunk presbitertársaimmal” – mondta, utalva az istentiszteletek fél-, vagy egyéves tematikájának meghatározására. Az ötletek ugyan a vezető lelkipásztortól érkeznek, a presbitériumi üléseken zajlik ezek finomítása és formálása. A közösség elöljárói szerves részei a gazdagréti liturgiának az imádkozásban és az úrvacsoraosztásban, de többen elvégezték a „Tanúim lesztek!” missziói tanítványképző kurzust is, ahol a megszerzett ismereteket a gyülekezet épülésére tudták felhasználni.

A nők presbiteri feladatvállalása sok református gyülekezetben még mindig a vörös vonal átlépését jelenti, Krisztina szerint azonban fontos, hogy szemléletváltozás történjen ezen a téren is. „A nők nagyon sok mindenbe bekapcsolódnak, így például az imaszolgálatba, a gyerekszolgálatba, az ifjúsági szolgálatba vagy a különféle női körökbe, de nagyon kevesen vállalják az első vonalbeli vezetés felelősségét” – vélekedett a presbiter, aki egyedül tölti be nőként a tisztséget közösségében, és már több mint tíz éve vezeti a női szolgálatot.

„A nők egy adott helyzetben más szempontokat tudnak képviselni, talán őszintébben tudnak beszélni az emberi kvalitásokról. Ez egy tanulási folyamat a férfiaknak és a vezetői testületnek is, hogy mennyire sokszínűek tudunk lenni. Azt üzenem a hölgyeknek, hogy merjenek döntéshozói szerepbe lépni, a gyülekezeteket pedig arra bátorítom, hogy ismerjék fel, kik azok a nők, akik alkalmasak lehetnek a feladatra, merjék őket felkérni és támogatni ebben” – tette hozzá Krisztina, aki civilben marketing- és kommunikációs tanácsadóként dolgozik, illetve két nemzetközi, keresztény felsőoktatási intézmény munkájában is részt vesz, ahol a tudását a tanításon keresztül is meg tudja osztani.

Jézust reflektorfénybe állítani
Éppen egy falikart szerelt fel a Vasadi Református Egyházközség templomában Márk Árpád, amikor utolértük. Rögtön azzal fogadott: ott segít a gyülekezetben, ahol arra szükség van. A villamosmérnök 2012-től pótpresbiteri, 2018-tól pedig presbiteri tisztséget töltött be – ez idő alatt egy betegségből is kihozta az Úr. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” – olvassuk Ézsaiás próféta könyve 43. részének 1. versében. Ez az igevers a gyógyulásától kezdve a mai napig meghatározza Árpád életét. „Az, hogy Isten megmentett, egyértelműen megmutatta számomra, hogy az Övé vagyok” – vallja.

„Nekem a presbiteri tisztség egyenlő a szolgálattal, azaz, ha valahol szükség támad, akkor ott vagyok. Ennek van egy kézzelfogható része, például ha szerelni vagy javítani kell, de igyekszem segíteni a gyülekezeti programok háttérmunkálataiban is” – számol be Árpád, aki nem csak a felújított gyülekezeti ház villamoshálózatát tervezte meg, hanem a most épülő Erdei Csillagfény Református Bölcsőde elektromos rendszerét is a Vasadtól néhány kilométerre fekvő Monorierdőn – utóbbi református templomának építését tanácsadóként és műszaki ellenőrként felügyelte.

„Az, hogy presbiter vagyok, a szolgálat szempontjából kevésbé fontos – ez szerintem arra jó, hogy rámutassak Krisztusra, és az ő jó illatát árasszam. Neki kell a reflektorfényben lenni, az én feladatom pedig az, hogy ráirányítsam a figyelmet. Számomra életstílust jelent Isten szolgálatában állni, és ha a gyülekezetnek igénye van arra, amit csinálok, akkor miért mondjak ellent? Az életem első felében ellentmondtam Jézusnak, a másodikban nem szeretnék” – tette hozzá.

A választói egyházközségi közgyűlések szeptember 24-én kezdődnek a református gyülekezetekben és nyolc vasárnapon keresztül tartanak. A választás eredményét a következő vasárnapi istentiszteleten a szószékről kell ismertetniük a lelkipásztoroknak. A Magyarországi Református Egyház Alkotmánytörvénye 50 §-a értelmében 2024. január 1-től a presbiterek száma nem lehet kevesebb hatnál.