„Az ifjúság: látások. A nem ifjúság: álmok. A generációs válság lényege szerint valóban ez: a terméketlen és hiábavaló álmodozás abszolút és pozitív tagadása látások formájában. A látások mindenáron programmá szeretnének válni, a generációs tudat elevenné vált. A mai ifjúság lelki arcán a látások generációs tudata a legmarkánsabb vonás." Karácsony Sándor
15. Ellene szegültök a Szentléleknek
KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR
Apostolok cselekedetei 7:45-8:1.
A TANÚBIZONYSÁG SÁTORA IS MEGVOLT A MI ATYÁINKNÁL… EZT A MI ATYÁINK BE IS HOZTÁK JÓZSUÉVAL, MIKOR HATALMUKBA VETTÉK A POGÁNYOK FÖLDJÉT, AKIKET KIŰZÖTT ISTEN A MI ATYÁINK SZÍNE ELŐTT. ÍGY VOLT EZ EGÉSZEN DÁVIDIG. DÁVID KEGYELMET TALÁLT AZ ISTEN ELŐTT ÉS KÖNYÖRGÖTT, HOGY HAJLÉKHOZ JUTTATHASSA JÁKÓB ISTENÉT. HÁZAT AZONBAN SALAMON ÉPÍTETT NEKI. DE A MAGASSÁGOS NEM KÉZZEL CSINÁLT TEMPLOMOKBAN LAKIK, AMINT A PRÓFÉTA MONDJA. A MENNY AZ ÉN KIRÁLYI SZÉKEM, A FÖLD PEDIG LÁBAIM ZSÁMOLYA. MILYEN HÁZAT ÉPÍTHETTEK NEKEM, EZT MONDJA AZ ÚR, VAGY MELYIK AZ ÉN NYUGODALMAM HELYE? NEM AZ ÉN KEZEM ALKOTTA-E EZEKET MIND? KEMÉNY NYAKÚ ÉS KÖRÜLMETÉLETLEN SZÍVŰ ÉS FÜLŰ EMBEREK, TI MINDENKOR ELLENE SZEGÜLTÖK A SZENTLÉLEKNEK, MINT ATYÁITOK. A PRÓFÉTÁK KÖZÜL KIT NEM ÜLDÖZTEK A TI ATYÁITOK? ÉS MEGÖLTÉK AZOKAT, AKIK ELŐRE HIRDETTÉK ANNAK AZ IGAZNAK ELJÖVETELÉT, AKINEK MOST ÁRULÓIVÁ ÉS GYILKOSAIVÁ LETTETEK TI, PEDIG TI A TÖRVÉNYT ANGYALOK KÖZVETÍTÉSÉVEL VETTÉTEK, MÉGSEM TARTOTTÁTOK MEG. MIKOR PEDIG EZEKET HALLOTTÁK, SZÍVÜK NAGY HARAGRA GERJEDT, ÉS FOGAIKAT CSIKORGATTÁK ELLENE. Ő AZONBAN ELTELT SZENTLÉLEKKEL, A MENNYRE FÜGGESZTETTE TEKINTETÉT, LÁTTA ISTEN DICSŐSÉGÉT ÉS JÉZUST, ISTENNEK JOBBJA FELŐL ÁLLANI. EKKOR AZOK HANGOSAN KIÁLTOZTAK, FÜLÜKET BEDUGTÁK ÉS EGY AKARATTAL RÁROHANTAK; MAJD KIVONSZOLTÁK ŐT A VÁROSBÓL ÉS MEGKÖVEZTÉK. A TANÚK PEDIG FELSŐRUHÁIKAT EGY SAUL NEVŰ IFJÚ LÁBÁHOZ RAKTÁK LE. ÍGY KÖVEZTÉK MEG ISTVÁNT, MIKÖZBEN Ő IMÁDKOZOTT: URAM JÉZUS VEDD MAGADHOZ AZ ÉN LELKEMET! MAJD TÉRDREESVE HANGOSAN ÍGY KIÁLTOTT: URAM, NE TULAJDONÍTSD NEKIK EZT A BŰNT! E SZAVAK UTÁN MEGHALT. SAUL PEDIG SZINTÉN HELYESELTE AZ Ő MEGÖLÉSÉT.
_________________________________________________________________________
Miféle bizonyosságokat hordozunk? Mit érnek nekünk? És meddig érnek? Egyszer volt, hol nem volt… kezdhetném így is, hisz valaki olyasmit köszönt meg múlt héten nekem, amire én csupán így, általa emlékeztem. Pedig amikor történt, az én szívemet és lelkemet is érintette, mozdította valami.
A nyolcvanas évek közepén kezdtem szervezni az olyan táborokat, ahova élet és világ felől gondolkodni hívtam azokat az ifjakat, akik nem keresztény közegben növekedtek. Ott beszélgettünk Michael Ende egyik kötetéről, A végtelen történetről. Egy kisfiúról, ki belép Fantázia országba, ahol különös, észrevétlenül pusztító betegség, a semmi terjed. Hogyan lehetne ezt megakadályozni? Elindul a megoldásért. Sokfelé megfordul, míg eljut a Három Kapuhoz…
Miféle kapuk ezek? Egymásból nyílnak, mindig csak azt látja, ami épp előtte van. Az első, a Nagy Rejtély Kapu a szfinxeké, mely nyitva áll, de csak akkor juthat rajta keresztül, ha azok lehunyják szemüket, mert ha nem, rabul ejti őket az ezer rejtélyt tükröző szemek kereszttüze. A második, a Varázstükör Kapu, nincs se zárva, se nyitva. Ám aki előtte áll, szépítés nélkül látja önmagát. A főhős egyszerűnek gondolná az átjutást, de azt hallja, hogy épp azok, akik feddhetetlennek tartják magukat, ordítva menekülnek tükörből rájuk meredő önmaguktól. A harmadik kapu a Kulcsnélküli kapu, mely zárva van. Mögötte van a Hang, az akivel beszélni, találkozni kéne. De nem lehet bejutni. És mégis, aki ott marad, és vár, vár, addig, ameddig, annak számára egyszer kinyílik, amikor a belül lévő szólni akar.
A táborban, hogy közel kerüljön hozzánk a kapus jelkép tartalma, zárónap estéjére elkészült ott egy hármas kapurendszer. Először féltem, hogy nem vállalkoznak végigjárására táborunk tizenévesei, és attól is tartottam, hogy komolytalanul veszik, vagy elnevetgélik a lehetőséget.
Sosem felejtem el, ahogy különös izgatottsággal tele elindultak, és türelmesen várakoztak a kapuk elé jutásra, megállásra, továbblépésre, megérkezésre… Mi volt jelen ott, akkor? Minek a súlya, és ereje fogott meg minket, mely máig fogva tart? Mi történt ott velünk, és mit vittünk magunkkal? Hol jártunk, mit nyertünk? A hely miatt, a felállított kapuk miatt? Vagy az igazi találkozás, valóságos szembesülés reménye miatt éltünk át valamit, ami csak így születik…
A TANÚBIZONYSÁG SÁTORA IS MEGVOLT A MI ATYÁINKNÁL … EZT A MI ATYÁINK BE IS HOZTÁK JÓZSUÉVAL, MIKOR HATALMUKBA VETTÉK A POGÁNYOK FÖLDJÉT, AKIKET KIŰZÖTT ISTEN A MI ATYÁINK SZÍNE ELŐTT. ÍGY VOLT EZ EGÉSZEN DÁVIDIG. DÁVID KEGYELMET TALÁLT AZ ISTEN ELŐTT ÉS KÖNYÖRGÖTT, HOGY HAJLÉKHOZ JUTTATHASSA JÁKÓB ISTENÉT. HÁZAT AZONBAN SALAMON ÉPÍTETT NEKI.
Legutóbb István hatalmas sodrású és merítésű beszédét Mózes élete felől gondoltuk végig, a tanúbizonyság sátoráról, a bizonyságok őrzésének, hordozásának jelentőségéről volt szó.
Ma kaptam egy üzenetet Körtvélyesről. Megkérdeztem az ottani lelkésztől, van-e feljegyzés arról, hogy prédikátorukat elzavarták, és gályarab lett? Levelében azt írja, egyetlen adat van, az is kicsit homályos… Ő írja, hogy a falu fölötti katolikus kápolna körül az összes terület a református egyházé, és a templom külső falán, a régiek még emlékeznek rá, egykor kehely volt… De miről szól az, hogy a templom körüli ásatások során nemrég kiderült, hogy van e kápolna alatt egy még régebbi, tán Árpád-kori katolikus templommaradvány… Vajon miért, hogy a reformáció során az újhitűek, ahol tehették, birtokba vették a katolikus templomokat és elűzték a papokat? Avagy az ellenreformáció idején nem csupán a templomaikat foglalták vissza, hanem az amazok által épített új templomokat felégették, lerombolták? Miféle jelentőséggel bír, miféle hely a templom? És miért épít az ember újabb meg újabb templomot?
A legkisebb községnek is van temploma, s ha többféle felekezetű él ott, többféle is akad…
Miért vágyakozott Dávid templomot emelni Istennek? Mert a jövevénységből hozott, Isten bizonyságait őrző Szent Sátor mellett, neki hatalmas, pompás palotát emeltek. Érezte, ki is mondta, mennyire bántja, zavarja ez a méltánytalanság. De Isten nem engedi meg neki, hogy templomot építsen. Miért? Mert kedveli… KEGYELMET TALÁLT AZ ISTEN ELŐTT Nem különös ez a válasz? Tán szüksége van arra, hogy érezze, nem ő ad – nem ő épít hajlékot Istennek, hanem a Mindenható ad neki mindent: teret, helyet, lehetőségeket?
DE A MAGASSÁGOS NEM KÉZZEL CSINÁLT TEMPLOMOKBAN LAKIK, AMINT A PRÓFÉTA MONDJA. A MENNY AZ ÉN KIRÁLYI SZÉKEM, A FÖLD PEDIG LÁBAIM ZSÁMOLYA. MILYEN HÁZAT ÉPÍTHETTEK NEKEM, EZT MONDJA AZ ÚR, VAGY MELYIK AZ ÉN NYUGODALMAM HELYE? NEM AZ ÉN KEZEM ALKOTTA - E EZEKET MIND?
És most ér oda Krisztushoz, ahhoz a ponthoz, amiért előttük áll, amiért istenkáromlással vádolják, de előtte az általuk jól ismert prófétai kijelentést idézi: A MAGASSÁGOS NEM KÉZZEL CSINÁLT TEMPLOMOKBAN LAKIK… (Ézsaiás 66:1.) Hogy is mondta Jézus a törvényt rajta számon kérő, keményszívű farizeusoknak? „A templomnál nagyobb van itt…” (Máté 12:6.) Mert az ő szívében Isten van jelen. Lerombolhatják, megölhetik, de harmadnapra felépül… A MENNY AZ ÉN KIRÁLYI SZÉKEM…Miért gondolják istenkáromlónak?
Amikor jó néhány esztendővel ezelőtt lelkész lányomat hívták az épp akkortól fogva szervezett ökumenikus imahét alkalmát tartani egy katolikus templomba, éppen ez volt aznapra kapott igéje… És erről beszélt. Hogy Isten nem a templomban lakik. Ha jól tudom, utána nem hívták közös imahétre ott a protestánsokat... Vajon miért? Mi mit akarunk, és mit nem akarunk tudni? „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok…(I.Kor.6:19.) Kiért, miért van a templom? Istenért? Értünk? Kivel, mivel találkozhatunk ott? Mitől lesz szent számunkra?
Olyan gyülekezetben nőttem, melynek nem volt temploma, csupán gyülekezeti háza. Miféle? Egy sarokházat vettek meg, és annak helységei közt a falakat lebontották, helységeit egy hosszú teremmé alakították. Soha nem látott még ilyen templomot a világ, néhány lakásból, torony nélkül, harang nélkül… Ám az a ház, Istentől kapott Bizonyságok háza volt. Akik oda jártak, oda tartoztak, Krisztus által megejtett szívvel jöttek és mentek, mert a bizonyságok fellege vette körül őket, azokban az igencsak vészterhes negyvenes-ötvenes… években.
KEMÉNY NYAKÚ ÉS KÖRÜLMETÉLETLEN SZÍVŰ ÉS FÜLŰ EMBEREK, TI MINDENKOR ELLENE SZEGÜLTÖK A SZENTLÉLEKNEK, MINT ATYÁITOK. A PRÓFÉTÁK KÖZÜL KIT NEM ÜLDÖZTEK A TI ATYÁITOK? ÉS MEGÖLTÉK AZOKAT, AKIK ELŐRE HIRDETTÉK ANNAK AZ IGAZNAK ELJÖVETELÉT, AKINEK MOST ÁRULÓIVÁ ÉS GYILKOSAIVÁ LETTETEK TI, PEDIG TI A TÖRVÉNYT ANGYALOK KÖZVETÍTÉSÉVEL VETTÉTEK, MÉGSEM TARTOTTÁTOK MEG.
Végére ér mondandójának István. Amit befejezésképpen mond, az abból következik, amit előtte népe múltjára, történetére emlékezve felidézett: hogy jövevények kezdettől, hogy az isteni ígéret népe ők, hogy hit általi engedelmességre szólíttatott egykor Ábrahám, s rajtuk keresztül ők is, az utódok. Vajon tudják, hogy a pusztában Isten előtt álló Mózes által nyert törvény csak mércéül adatott? A láthatatlan Istentől nyert bizonyosságok őrizték meg őket mindezidáig. Vannak Istentől nyert bizonyosságaik, nyitja szívüket új bizonyosságokért?
A TÖRVÉNYT amit ANGYALOK KÖZVETÍTÉSÉVEL kaptak, megtartják? Fennhangon hirdetik, beszélnek róla, ám titokban megszegik, csak a látszatra vigyáznak, másokat mérnek és ítélnek. Milyen a KEMÉNY NYAKÚ ember? Nem tud fejet hajtani, hataloméhes, tapséhes, dicsőségéhes, szerepéhes, nem tud elismerni, nem képes elengedni, másokat feloldozni… „Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép…” – mondja Isten Mózesnek, ki értük könyörög. –
Mivel búcsúzik tőlük Mózes élete végén? „Ne legyetek ezután kemény nyakúak.” 5.M.10:16.
Mit jelent az, hogy valaki KÖRÜLMETÉLT? Isten rendelése szerint megjelölt a zsidó ember.
„…Így tartsátok meg szövetségemet… metéljenek körül nálatok minden férfit… nyolcnapos korában…Ott lesz az én szövetségem testeteken…örök szövetségként…” I.Mózes 17:9-14.
Milyen a KÖRÜLMETÉLETLEN SZÍVŰ? Az érinthetetlen, sebezhetetlen szívű. Van akit nem jegyzett el még Isten Lelke, és olyan is, aki bezárta a szívét Isten előtt, nincs vele beszélő viszonyban, nem lehet se érinteni, se megállítani, se szólítani, se betölteni…
LÉNÁRD ÖDÖN AZÉRT NEM OLYAN EGYSZERŰ
…Villog a gőgjük, mint egy diadém,
s az erőszak fedi őket ruhaként.
Megkövült szívükből gonoszság pezseg,
eszük nem öklend csak eszteleneket.
Gúnyosan szólnak hozzánk, s gonoszsággal,
már ránk taposni felemelt lábbal
felfújt pofával az eget rohamozzák,
s nyelvük hurokként fogja a föld torkát.
Szegény népem ezért hódol nekik,
s ők belőle a lelket is kiszedik.
S még hőzöngenek: honnan tudná az Isten?
Titkos jelentést sose kap Ő innen!
Igen, ilyenek a bűnösök,
s nyugtalan kotlanak hatalmuk fölött!...
Milyen a KÖRÜLMETÉLETLEN FÜLŰ ember? Aki nem képes meghallani Isten szavát, és az általa küldött próféták üzenetét se veszi magára. Aki a jól látókra, a prófétákra, aki az Isten szava által megszólított emberekre nem hallgat, az kire nem hallgat? ELLENE SZEGÜLTÖK A SZENTLÉLEKNEK – mondja ki a vádat István, az őt vád alá helyezők tanácsa ellen.
Szólhat ellenünk is e vád? Vajon hányszor álltunk ellene Isten szavának. Mikor nem tettük, nem léptük, amit tehettünk, léphettünk volna? Megérintheti szívünket? Halljuk, mit mond? Lehet ellenünk szegezni az igazságot? Hányszor jöttünk ki a templomból ugyanúgy, mint ahogy bementünk? Mi nekünk a templom? Mi tudunk megállni, vállalni, mozdulni? Vagy aki felőlünk látni, láttatni mer, az igaztalan vádaskodó, utálatos, istentelen… ellenséggé válik?
MIKOR PEDIG EZEKET HALLOTTÁK, SZÍVÜK NAGY HARAGRA GERJEDT, ÉS FOGAIKAT CSIKORGATTÁK ELLENE. Ő AZONBAN ELTELT SZENTLÉLEKKEL, A MENNYRE FÜGGESZTETTE TEKINTETÉT, LÁTTA ISTEN DICSŐSÉGÉT ÉS JÉZUST, ISTENNEK JOBBJA FELŐL ÁLLANI. EKKOR AZOK HANGOSAN KIÁLTOZTAK, FÜLÜKET BEDUGTÁK ÉS EGY AKARATTAL RÁROHANTAK ; MAJD KIVONSZOLTÁK ŐT A VÁROSBÓL
ÉS MEGKÖVEZTÉK .
Mit látnak azok, akiknek szíve megtelt gyűlölettel? Semmit. Vakok a gyűlölettől, mellyel tele van a szívük. Egyértelmű: MIKOR PEDIG EZEKET HALLOTTÁK. Isten népének hivatalos bírái ők, az ítélő szerepkör az övék, hogy is mer felettük ítélkezni ez a ki tudja ki fia borja István? Eszükbe sem jut megvizsgálni önmagukat, avagy meggondolni a tőle hallottak alapján vádjaikat, igazukat. Elönti őket a düh, és az diktál nekik…
Mit lát István? Előtte a MENNY NYÍLIK… Hogyan lehetséges? Ő már mindent elvesztett ami övé volt itt a földön, neki már csak az van, ami odaát várja. LÁTTA ISTEN DICSŐSÉGÉT ÉS JÉZUST, ISTENNEK JOBBJA FELŐL ÁLLANI… Különösek az Isten csodái. Nem másoktól menti meg, hanem magának őrzi, tartja meg azokat, akik mennyei országára vágynak.
EGY AKARATTAL RÁROHANTAK Istvánra, azok, akik nem bírták elviselni az igazságot, akiknek szíve megkeményedett. Ők, akik ellene álltak, s nem engedtek Isten Szentléleknek. Miféle egyetakarás ez, mikor egyszerre ennyi szíven lehet úrrá a gyilkos indulat? Félelmetes! Megkövezniük csak az istenkáromlókat lehetett…Isteni törvényt igazol a sátáni indulat...
A TANÚK PEDIG FELSŐRUHÁIKAT EGY SAUL NEVŰ IFJÚ LÁBÁHOZ RAKTÁK LE. ÍGY KÖVEZTÉK MEG ISTVÁNT, MIKÖZBEN Ő IMÁDKOZOTT: URAM JÉZUS VEDD MAGADHOZ AZ ÉN LELKEMET! MAJD TÉRDREESVE HANGOSAN ÍGY KIÁLTOTT: URAM, NE TULAJDONÍTSD NEKIK EZT A BŰNT! E SZAVAK UTÁN MEGHALT. SAUL PEDIG SZINTÉN HELYESELTE AZ Ő MEGÖLÉSÉT.
Szívszorító, hogy Isten nem a gyűlölködőkre felel (elsöpörhetné őket haragjában), hanem István szavára. Megpillanthatja Isten országát, ami a földi ember számára lehetetlen. És nem csupán látja Krisztust, eggyé lehet vele. Tőle kéri, ki egykor mennyei Atyjának kezébe ajánlotta a lelkét: VEDD MAGADHOZ AZ ÉN LELKEMET! És ő is tud azokért könyörögni, kik gyilkos indulattal dobják felé a köveket: URAM, NE TULAJDONÍTSD NEKIK EZT A BŰNT…
Mit ér imádsága? Érint? Kit? Mikor? Mire emlékezhet vissza Saul, amikor megállíttatik?
LÉNÁRD ÖDÖN VÉRTANÚK
Az igazak lelke Tenyereden piheg,
a halálkín őket nem markolja meg.
A balgák mindüket csak meghalni látták,
de ők hordják Békéd fényes koronáját.
Jó volt olvasni, amit ezekről a versekről édesapám írt kötetében: „…István imádságai elárulják, milyen hű követője volt az Úr Jézusnak. Úgy imádkozott, mint Jézus a kereszten. Lehet ennél szebb búcsú?... Úgy kell hazamenni, mint mikor az ember kiegyenlíti számláit. Tiszta lappal, amire már Isten magasztalása és dicsőítése lesz felírva. Csak az, semmi más...”
Menny és pokol egyszerre volt jelen István halálakor, kinek lelke szabad, ki nem áll ellen a Szentléleknek, kiért halála pillanatában kinyílhat a menny ajtaja, s láthatja Istent, Krisztust.