„Az ifjúság: látások. A nem ifjúság: álmok. A generációs válság lényege szerint valóban ez: a terméketlen és hiábavaló álmodozás abszolút és pozitív tagadása látások formájában. A látások mindenáron programmá szeretnének válni, a generációs tudat elevenné vált. A mai ifjúság lelki arcán a látások generációs tudata a legmarkánsabb vonás." Karácsony Sándor
64. Kis híján
KÖNVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR
Apostolok cselekedetei 26:19-32.
AZÉRT AGRIPPA KIRÁLY NEM VOLTAM ENGEDETLEN A MENNYEI LÁTOMÁS IRÁNT, HANEM ELŐSZÖR A DAMASZKUSZIAKNAK ÉS JERUZSÁLEMIEKNEK, MAJD JÚDEA EGÉSZ TARTOMÁNYÁBAN, SŐT A POGÁNYOK KÖZÖTT IS HIRDETTEM, HOGY BÁNJÁK MEG BŰNEIKET, TÉRJENEK MEG AZ ISTENHEZ, ÉS CSELEKEDJENEK MEGTÉRÉSHEZ MÉLTÓ CSELEKEDETEKET. EZÉRT FOGTAK EL ENGEM A ZSIDŐK A TEMPLOMBAN ÉS AKARTAK MEGÖLNI. DE MIVEL ISTEN MEGSEGÍT MIND E MAI NAPIG,
ITT ÁLLOK, ÉS TANUBIZONYSÁGOT TESZEK KICSINYEKNEK ÉS NAGYOKNAK ÉS SEMMIT SEM MONDOK AZOKON KÍVÜL, AMIKRŐL MIND A PRÓFÉTÁK, MIND MÓZES HIRDETTÉK, HOGY BE FOGNAK TELJESEDNI. NEVEZETESEN: KRISZTUSNAK SZENVEDNIE KELL, DE MINT A HALOTTAK FELTÁMADÁSÁBÓL AZ ELSŐ, VILÁGOSSÁGOT FOG HIRDETNI IZRÁELNEK ÉS A POGÁNYOKNAK. IDÁIG ÉRKEZETT EL VÉDŐBESZÉDÉBEN, MIKOR FESZTUS HANGOSAN FELKIÁLTOTT: BOLOND VAGY TE PÁL; A SOK TUDOMÁNY MEGBOLONDÍT TÉGED! Ő PEDIG ÍGY VÁLASZOLT: NEM VAGYOK BOLOND NEMES FESZTUS, HANEM IGAZ ÉS JÓZAN BESZÉDEKET MONDOK. TUD EZEKRŐL A KIRÁLY IS, AKIHEZ NYÍLT BÁTORSÁGGAL SZÓLOK? MERT ÉPPEN NEM GONDOLOM, HOGY EZEK KÖZÜL ŐELŐTTE BÁRMI IS ISMERETLEN VOLNA, HISZEN NEM VALAMI ZÚGBAN TÖRTÉNT DOLGOK EZEK. HISZEL-E AGRIPPA KIRÁLY A PRÓFÉTÁKNAK? TUDOM, HOGY HISZEL. AGRIPPA PEDIG ÍGY FELELT PÁLNAK: KIS HÍJÁN RÁBESZÉLSZ ENGEM, HOGY KERESZTYÉNNÉ LEGYEK. PÁL PEDIG EZT MONDTA: KÍVÁNNÁM ISTENTŐL, HOGY NE CSAK TE, HANEM MINDAZOK, AKIK MA ENGEM HALLGATNAK, NE CSAK KIS HÍJÁN, HANEM TELJESEN OLYANOK LENNÉTEK, AMILYEN ÉN VAGYOK – E BILINCSEK NÉLKÜL. EZUTÁN FELKELT A KIRÁLY, A HELYTARTÓ, BERNICÉ, ÉS A KISÉRETÜK, ÉS TÁVOZÓBAN ÍGY BESZÉLGETTEK EGYMÁS KÖZÖTT: SEMMI HALÁLT, VAGY FOGSÁGOT ÉRDEMLŐ DOLGOT NEM CSELEKSZIK EZ AZ EMBER. AGRIPPA PEDIG ÍGY SZÓLT FESZTUSHOZ: EZT AZ EMBERT SZABADON LEHETETT VOLNA BOCSÁTANI, HA NEM FELLEBBEZ A CSÁSZÁRHOZ.
__________________________________________________________________________
Fekete Gyula mesélte el egy történetben, hogyan kényszerítette szüleit, a nagy szegénység arra, hogy elárulják, a Mikulás csak mese, kitalált történet, ők hozták addig az ajándékot, de lassan már nagyfiú, ezután nem jön. De csodák csodája, mégis ott volt december 6-án az ablakban egy aprócska mikulás. A szülők nem értették, egymást kérdezgették…És a kisfiú boldog volt, sikerült a meglepetése. Titkát nem árulta el nekik… Tudta rég, amit tudhatott, nem a mese volt fontos, hanem a szeretet csodatévő mozdulása…
Írtam egy kérő levelet valakinek márciusban, s most válaszolt, aktuális-e még a kérésem? Elektronikus postaládáját épp kiürítette, hogy ami nem kell, ne foglaljon helyet, akkor látta meg újra levelemet, amit hónapokkal ezelőtt írtam. És nem törölte ki, míg rá nem kérdezett…
Mi az amit elfelejtünk, és mi az amit nem? És amit nem tudunk elfelejteni, azzal mi lesz?
És mit gondolunk a minket vádoló, általunk elkövetett, vagy örökre elmulasztott dolgokról?
„Vajon csakugyan lezárult, ami egyszer elmúlt, megtörtént? A múlt megváltoztathatatlan birodalmába csakugyan nincs semmiféle bejárásunk? A múlt tényein valóban nem tudunk változtatni, egyedül emlékezetünk bolyonghatja be újra idő és tér e végképp megmerevedett kontinensének zugait-tájait. Ha azonban nem magukat a tényeket kívánjuk átrendezni, hanem azok minősségét? Igen, akkor kitűnik, hogy a múlt, a minőségi cselekvés hazája. Anélkül, hogy a tényeken bármit változtatna, javarészt itt, a múlt küzdőterén zajlik le minden ember drámája, azzal a rosszal szemben, amit – a puszta tények szintjén - visszavonhatatlanul elkövetett… A szeretet, az ima, a bűnbánat… számára… nem léteznek időbeli határok… Érintésükre a legszörnyűbb tett is színarannyá válhat… a reménynek sincsenek időbeli és térbeli határai… Igaz, a tények, a látszatok végképp megkövültek, a múlt tényein többé jottányit se módosíthatunk. És mégis ezt a kontinenst ostromolja, keresi fel a költők ihlete, a vezeklők és a szentek imája. Mivel ott, ahol a tények és látszatok végképp lezárultak, veheti igazán kezdetét az a dráma, ami sorsunkat valóságosan eldönti: a kegyelem és a szeretet drámája. Ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy múltunk a mi legfőbb reményünk. Mivel paradox módon igazában csak az megváltható, ami megváltozhatatlan.” Pilinszky János
Az ellenünk szóló fájó, vagy keserves emlékeket: kudarcainkat, hamisságunkat, önzésünket, kíméletlenségünket… igyekszünk igazolni, megmagyarázni, jóféle tettekkel elhallgattatni… Vajon ébreszthető a mi szívünkben a jóvátehetetlenség érzése, a megbánás, a bűntudat?
Akarjuk, engedjük, vagy tiltakozunk ellene?
Legifjabb lányom volt itthon. Családkutatásba temetkező anyját látva, azok felől kérdezett, akiket ő már nem ismert, mert érdekelte milyen családi vonásokat, miféle örökséget hordoz?
Épp beszéltem valakiről, mikor nagy hirtelen nekem szegezte kérdését: eddig csupa rosszat mondtál, mondj már róla valami jót is! Meghökkentett a szava, és elgondolkodtatott. Miért csak a nehezet mondtam? Nincs jó emlékem róla? Miért nyomhatja el az ellene szóló?
A mai történetrészben Pál apostol visszaemlékező, bizonyságot hordozó szavai, mind-mind ébreszteni kívánják azok emlékeit, akik őt hallgatják. Miért? Hogy fájjon a jóvá nem tehető, az elrontott, annyira, hogy szabadulni akarjanak, valós bűnbánat és bűnbocsánat által…
AZÉRT AGRIPPA KIRÁLY NEM VOLTAM ENGEDETLEN A MENNYEI LÁTOMÁS IRÁNT, HANEM ELŐSZÖR A DAMASZKUSZIAKNAK ÉS JERUZSÁLEMIEKNEK, MAJD JÚDEA EGÉSZ TARTOMÁNYÁBAN, SŐT A POGÁNYOK KÖZÖTT IS HIRDETTEM, HOGY BÁNJÁK MEG BŰNEIKET, TÉRJENEK MEG AZ ISTENHEZ, ÉS CSELEKEDJENEK MEGTÉRÉSHEZ MÉLTÓ CSELEKEDETEKET. EZÉRT FOGTAK EL ENGEM A ZSIDŐK A TEMPLOMBAN ÉS AKARTAK MEGÖLNI.
Pál elmondja megtérése történetét, és azt is, mire kötelezte, kötelezi ez a történés a szívét. Érezteti, megtérése után mindent másképpen lát, megváltozott a gondolkodása, és ez szabja meg életének tartalmát, irányultságát, lépéseit. Nem elhatároz, már nem tervez, hanem engedelmeskedik annak az erőnek, mely szívét is, eszét is, múltját is legyőzte.
A magyar megtérés szó tartalma, a valakihez, valamihez való visszatérést jelenti, míg a bibliában szereplő görög szó: metanoia, szívbéli hozzáállást, gondolati változást jelent, aki megtér, az mást lát, mást tart fontosnak, és ez másfele menni kényszeríti.
Azt hiszem mindnyájan el tudjuk mondani, akár pontokba szedve, mi elengedhetetlen, mi szükséges a megtéréshez, ám egészen más kérdés, hogy amiről beszélni, nyilatkozni megfelelően tudunk, az megtörtént-e, történhet-e velünk?
„Megtérése után mi különböztette meg a jobb latort a baltól? Látszatra semmi, valójában minden. A megtérés nem szakít ki se a világból, se az időből, se az örömből, se a szenvedésből. De igazivá, reálissá teszi számunkra az örömöt is, és a szenvedést is. A megtérő - fordulata után – mélyebb örömben és mélyebb szenvedésben részesül, mint annak előtte. Ami azonban döntő a számára, az többé nem is annyira öröme vagy szenvedése, hanem megérkezése az igazságba. Ahogy a bűnöst se gyönyöre vagy kínja emészti valójában, hanem az, hogy gyönyöre és kínja egyként üres és irreális.” Pilinszky János
DE MIVEL ISTEN MEGSEGÍT MIND E MAI NAPIG, ITT ÁLLOK, ÉS TANUBIZONYSÁGOT TESZEK KICSINYEKNEK ÉS NAGYOKNAK, ÉS SEMMIT SEM MONDOK AZOKON KÍVÜL, AMIKRŐL MIND A PRÓFÉTÁK, MIND MÓZES HIRDETTÉK, HOGY BE FOGNAK TELJESEDNI. NEVEZETESEN: KRISZTUSNAK SZENVEDNIE KELL, DE MINT A HALOTTAK FELTÁMADÁSÁBÓL AZ ELSŐ, VILÁGOSSÁGOT FOG HIRDETNI IZRÁELNEK ÉS A POGÁNYOKNAK.
Az, hogy mit várt Izrael népe, miféle Messiást remélt, és miféle királyt, az nem változtatta kedvük szerintivé a jövendölések által ígért Szabadítót. A megváltás műve nem emberi agy szüleménye, hanem az Isten önmagát, Fiát odaadni tudó ereje által nyerhető lehetőség a megérkezésre. Krisztus ítéletet vállalt, szenvedése, halála valóságos volt, feltámadása is az. Aki nem lesz elveszetté, aki nem szenved bűnei miatt, aki nem érzi az ítélet súlyát, az nem érzi a kegyelem szabadítva boldogító erejét.
PILINSZKY JÁNOS
MILYEN FELEMÁS
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.
Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.
IDÁIG ÉRKEZETT EL VÉDŐBESZÉDÉBEN, MIKOR FESZTUS HANGOSAN FELKIÁLTOTT: BOLOND VAGY TE PÁL; A SOK TUDOMÁNY MEGBOLONDÍT TÉGED! Ő PEDIG ÍGY VÁLASZOLT: NEM VAGYOK BOLOND NEMES FESZTUS, HANEM IGAZ ÉS JÓZAN BESZÉDEKET MONDOK. TUD EZEKRŐL A KIRÁLY IS, AKIHEZ NYÍLT BÁTORSÁGGAL SZÓLOK? MERT ÉPPEN NEM GONDOLOM, HOGY EZEK KÖZÜL ŐELŐTTE BÁRMI IS ISMERETLEN VOLNA, HISZEN NEM VALAMI ZÚGBAN TÖRTÉNT DOLGOK EZEK. HISZEL-E AGRIPPA KIRÁLY A PRÓFÉTÁKNAK? TUDOM, HOGY HISZEL.
Miért épp ezeknél a szavaknál kiált Fesztus, miért itt tiltakozik Pál beszéde ellen a helytartó? Talán észre sem veszi, hogy pont azon akadt meg, mint a farizeusok... Mit jelent Fesztus felkiáltása? BOLOND VAGY TE PÁL! Nekem ez nem kell, és azt se értem (nem is akarom megérteni), miért kell ez neked, ki rendkívül éles eszű, jól képzett, becsülhető férfiú vagy… Mit felel erre Pál? NEM VAGYOK BOLOND NEMES FESZTUS…
Persze, pontosan tudja, mi ellen tiltakozik Fesztus, hisz a Korinthusi levél elején ő írja így: ”Mert a keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek hatalma.” (I.Kor.1:18.) Pál jól látta a helytartó kívülmaradást biztosító igyekezetét, de közben azt is észrevette, hogy Agrippa király szíve érintődött. És ezt nem csupán észreveszi, hanem rögtön felé fordítja szívét és szavait: HISZEL-E AGRIPPA KIRÁLY…?
Miféle hitről beszél? Arról, amit a prófétái által kijelentett Isten, amit egykor jövendöltek, ami Krisztus által immár teljesült. TUDOM, HOGY HISZEL – mondja a királynak. Bizonyára jól látja, de amaz mérlegel, és gyorsan visszakozik. Engedi tovatűnni a kínálkozó pillanatot…
AGRIPPA PEDIG ÍGY FELELT PÁLNAK: KIS HÍJÁN RÁBESZÉLSZ ENGEM, HOGY KERESZTYÉNNÉ LEGYEK. PÁL PEDIG EZT MONDTA: KÍVÁNNÁM ISTENTŐL, HOGY NE CSAK TE, HANEM MINDAZOK, AKIK MA ENGEM HALLGATNAK, NE CSAK KIS HÍJÁN, HANEM TELJESEN OLYANOK LENNÉTEK, AMILYEN ÉN VAGYOK – E BILINCSEK NÉLKÜL.
Milyen szívszorító, mikor valaki egészen a kapuig jut, mégsem lép be… KIS HÍJÁN RÁBESZÉLSZ ENGEM HOGY KERESZTYÉNNÉ LEGYEK… Pál harcol érte, szíve egészével fordul felé: KÍVÁNNÁM ISTENTŐL, HOGY NE CSAK TE, HANEM MINDAZOK, AKIK MA ENGEM HALLGATNAK, NE CSAK KIS HÍJÁN, HANEM TELJESEN OLYANOK LENNÉTEK
AMILYEN ÉN VAGYOK … Milyenek? Megváltottak, szabadok. Mi fogja, mi tartja vissza Agrippát? Az, amit eddig hitt, amit eddig markolt, amihez mindennél jobban ragaszkodik…Vonzó számára az amit Páltól hall, mozdulna is szíve, de nem eléggé. Benne marad múltjában, annak kötelékeiben, s az önmagához, és addig élt életéhez való hűséget választja…
Pilinszky János ír ilyenféleképp Illyés Gyulával kapcsolatban: „Illyés már fiatalon is az „utolsó előtti lépés” művésze volt, ez adta írásainak ízét, bizonytalanságból fogant érzékenységét, s nevelte rá, hogy stílusa egy fokkal mindig meggyőzőbb legyen, mint meggyőződése. Bizonytalanságáról soha semmi nem vallott mélyebben, mint stílusbiztonsága. Végig vándorolt hűségesen az időn, ez igaz, de végig az „utolsó előtti lépés” vándora maradt...” (Szög és olaj)
ILLYÉS GYULA
GYŐZELEM
Én sem állhatok ki a sorból.
Készítgetem is már magam,
hogy méltón ahhoz, aki voltam,
kiegyenesítsem nyakam,
ha majd a nagy kiszámolás, mely
nevemen addig átszaladt,
rajtam áll meg, s a rettentő ujj
– „Most ezen a sor!” – rám mutat;
készülök, hogy épp azt a percet
álljam emberként, győztesen,
teljes erőmmel, mely után egy
pondró nem cserélne velem!
EZUTÁN FELKELT A KIRÁLY, A HELYTARTÓ, BERNICÉ, ÉS A KISÉRETÜK, ÉS TÁVOZÓBAN ÍGY BESZÉLGETTEK EGYMÁS KÖZÖTT: SEMMI HALÁLT, VAGY FOGSÁGOT ÉRDEMLŐ DOLGOT NEM CSELEKSZIK EZ AZ EMBER. AGRIPPA PEDIG ÍGY SZÓLT FESZTUSHOZ: EZT AZ EMBERT SZABADON LEHETETT VOLNA BOCSÁTANI, HA NEM FELLEBBEZ A CSÁSZÁRHOZ.
Mind pontosan tudják, kiderült számukra, hogy Pál SEMMI HALÁLT, VAGY FOGSÁGOT ÉRDEMLŐ DOLGOT NEM CSELEKSZIK, sőt, érzik, hogy többje van, mint nekik, de kihátrálnak, nem csak a teremből, hanem abból is, ami voltaképpen megérintette őket. Mégsem volt Pál bizonyságtétele hiábavaló, akkor se, ha ők féltek, nem mertek bólintani. A magvetés, a jövendőért való lépés akkor is kötelezi a krisztuskövetőket, ha nem látják kikelni a magot…
Ők bizonyára igaznak hiszik, amiről egymás közt beszélnek: SZABADON LEHETETT VOLNA BOCSÁTANI, HA NEM FELLEBBEZ A CSÁSZÁRHOZ … Pedig nem ez az oka annak, hogy Pál rab maradt. Ez csupán ürügy, mellyel háríthatják Pál ügyében való felelősségüket. De az apostol élete nem az ő kezükben van, nem is saját kezében, hanem annak a kezében, aki odaviszi, ahova akarja… Ám az ő istenadta lehetőségük, ha KIS HÍJÁN is – itt elveszett.