Konfirmációi emlék – első ránézésre alig kivehető az asztalon álló hatalmas keménypapír felirata. Utánajártunk, mit árulnak el az apró részletek az 1930 körül konfirmált fiatal leányról.
A karácsonyt sikeresen neveztük el a szeretet ünnepének, ezzel a bóvli kategóriájába téve azt a misztériumot, amikor a Megváltó világra jön. A húsvét azonban kemény dió.
Ma anyuval kenyeret és bort vittünk a mamának, mert tévés úrvacsoraosztás lesz a Dunán. Én mondtam anyunak, hogy a mama tévéje lapos. De azt mondta, hogy ez nem számít. Nagypénteki telenovella.
Akit szeretünk, akihez ragaszkodunk, arról azt hisszük, hogy soha, vagy legalábbis belátható időn belül nem történhet meg vele az a tragédia, amely elvesztését okozza.
A tiszta lapon, az üres táncparketten, egy új arcban, egy új füzet első oldalán, egy új szobában, egy új reggelben, egy új évben – talán végre megláthatjuk az új lehetőségét.
Karácsony – nagyító vagy varázspálca? Lehetne ez a kérdés ajándékötlet is. De mit érnek a mi ajándékaink, amikor az ünnep maga is az – Isten ajándéka? Lépjünk egy lépést hátra, hogy lássuk magunkat az ünnep fényében, Isten ragyogó világosságánál!
Advent idején a családunkban az a szokás, hogy hétről hétre meglepjük egymást apró kis ajándékokkal. Egy felnőtt és egy gyermek megajándékoz egy másik felnőttet és gyermeket.