A gyermekkor a virágvasárnapihoz hasonló romantikus képeket, az ifjúkor a hatalom ellen bátran beszélő Jézus-alakot emeli ki, felnőttebben már a letisztultabb, s a Szentírás által aktuálisan naponta elénk hozott Jézus-képet szemlélhetjük.
A legmagasabb állami tudományos kitüntetéssel, Széchenyi-díjjal ismerték el a Dunamelléki Református Egyházkerület egyházi és világi vezetőjének munkásságát. Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, valamint Tőkéczki László történész, egyházkerületi főgondnok március 15-én vették át az elismerést a Parlamentben Áder János köztársasági elnöktől.
Isten az egyetlen, akiért érdemes önmagunkkal szembenéznünk. Az üdvösség ügye az, amiért Krisztus karácsonykor a szemünkbe néz – fogalmazott Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke karácsonyi igehirdetésében.
Nem szeretek várni. Fázni sem szeretek. Amikor megtértem, és megismertem mindannyiunk nagy reménységét, hogy Jézus egy napon eljön értünk, esténként hosszú percekig álldogáltam a kert végében bámulva a holdvilágos eget.
Szeretem a meséket. A mesében szétválnak a világosság és sötétség erői. Valaki vagy ilyen, vagy olyan. A mesékben egyértelmű, hol húzódnak a határvonalak.
Várok a megállóban, a peronon lassú léptekkel vonulnak a télikabátok. Az állomás órájának mutatója elcsúszik a számlap fölött. A vonat még sehol – várok.
Tavaly decemberben nagyon kimerültem. Fizikailag, szellemileg és lelkileg. Sok tennivaló, sok álmatlanul töltött éjszaka és egy lelki konfliktus, meg az annak megoldásába fektetett mérhetetlen lelki energia volt az oka ennek. Kicsúszott a kezemből az irányítás.
Sokan nem szeretik a karácsonyt, kimerülnek vagy épp a magányuk erősödik fel azon az ünnepen, amikor mindennek tökéletesnek kellene lennie. Vagy mégsem? Ennek készül utánajárni a hetényegyházi református gyülekezet néhány tagja, akik nemcsak a költekezést mérsékelnék, hanem kibővítenék a szentestét a családon is túlmutató gyülekezeti együttlétté – és még annál is többé.