A megváltás célja az Isten-fiúság elnyerése, nem pedig csupán a bűnök bocsánata – erről beszélt Horváth Levente református lelkész, misszióvezető az erdélyi Koinónia táborban tartott előadásában.
Felismerte, hogy saját, elveszettnek hitt éve – épp, mint az a reménytelennek tűnő cserép – új lehetőséget hordoz. Ott készülődik benne titokban a jövendő virág.
Jézus Krisztus önként lett Isten Báránya. Magára vette szándékos és tudtunkon kívül elkövetett bűneinket, mulasztásainkat, tévedéseinket. Bátran rábízhatjuk megkönnyebbülésre váró lelkünk terheit.
Juli kimondottan utálta a saját nevét, zavarta, hogy ugyanazt kell viselnie, mint a nagymamának, az anyjának és az osztálya legellenszenvesebb lányának. Sajátra vágyott.
"Mindenkit szeretettel és tisztelettel kérek, Lelkipásztort, Gondnokot, Presbitert, maradjon a helyén. Szükség van az evangéliumra, az imádkozó emberek összegyűjtésére és arra a szolgálatra, amit az itthon maradtak felé megtehetünk. Figyeljünk oda egymásra, legyünk emberségesek, segítőkészek és türelmesek."
A gesztenyefák közösséget tudnak kovácsolni hirtelen odasereglett gyerekekből és szüleikből, mert mindenki keresi a legszebb gesztenyét, amit kibonthat. De vajon milyen örökség bontakozhat ki utódaink számára abból, amit magunk után hagyunk?