W. Brueggemann: A panasz elvesztése[1]
Ford. Czövek Tamás és Tóth Sára
A panaszzsoltárok új keletű kutatása hangsúlyozza az Izráel hitében és liturgiájában, majd az egyház életében betöltött meghatározó szerepüket. A panaszzsoltárok semmiképpen sem mellőzhetők a hit közösségének életében. E tanulmányban azt fogom vizsgálni, életünknek és hitünknek milyen hiányosságokkal kell szembenéznie, ha a panaszzsoltárokat nem használjuk sajátos társadalmi céljuknak megfelelően.
Corrie ten Boom (1892-1983), holland evangélista zsidókat rejtegetett, ezért koncentrációs táborba került. Menetrend című könyvét Amsterdamban adták ki 1969-ben. Az egyszerű órásmesternőből földalatti ellenállás szervezője, üldözöttek vakmerő bújtatója lett. Egyszerű régi családi házának hálószobájából felfedezhetetlen búvó-lakhelyet készített Itt bújtatta el az üldözötteket.
B. Pap István teológiai tanár „Belmisszió hősei” című könyvében (kiadta a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság Budapesten, 1912-ben) a belmisszió 18 hőséről emlékezik meg, köztük Williams Györgyről is, aki 1821- 1905 között élt és munkálkodott. Tanulságos megismerkednünk világra szóló munkásságával.
Miután a Parókia portálon megjelent dr. Lovas András lelkipásztornak az alfakurzust kritizáló előadásomat kritizáló írása, engedtessék meg, hogy válaszoljak észrevételeire.
Amikor a reformáció ill. a reformátorok a 16. században megfogalmazták a sola scriptura elvét, tulajdonképpen nem egyebet tettek, mint kiszabadították a Bibliát annak, a középkori egyháznak lelki-szellemi bilincseiből, mely az emberi értelmet és a középkori egyház tekintélyét a Biblia tekintélyével azonos szintre emelte. De a sola scriptura azt is jelentette, hogy a reformáció nemet mondott arra a Bibliától idegen krisztológiára, szoteriologiára és pneumatológiára is, mely az üdvösség elnyeréséhez, az emberi cselekedet értékét, a Krisztus váltságművével azonos szintre emelte.