Advent idején a családunkban az a szokás, hogy hétről hétre meglepjük egymást apró kis ajándékokkal. Egy felnőtt és egy gyermek megajándékoz egy másik felnőttet és gyermeket.
Minden más ünnepen azt ünnepeljük, hogy Jézussal történt valami: karácsonykor megszületett, nagypénteken meghalt, húsvétkor feltámadt, de a pünkösd kivétel: ekkor az emberrel történt valami.
A szíve tájékán átlyuggatott Kossuth-szoborral együtt a délvidéki falu magyar lakóit is mintha szíven ütötték volna. A reformátusokban mégis évtizedeken át ott lüktetett a haza szeretete, míg az érzelmeiket formába öntő alkotást a templomban rejtegették.
Az igazi bizonyosság Jézus gyógyító és újjáteremtő szava, amely szokásainkat, felfogásunkat teljesen átírhatja. A pomázi reformátusok több mint kétszáz éve keresik és hirdetik ezt templomukban, amely valódi bástyája volt nyelvünknek és református hitünknek.
Bár sokan sokféleképpen látják és viszonyulnak hozzá, a Himnusz közös támaszunk és biztos pontunk volt az elmúlt közel kétszáz évben. Szerzője tudta: csak Isten mentheti meg a magyarságot, amely nem mindig élt jól a fentről jövő áldásokkal.