500 év telt el azóta, hogy a legenda szerint Luther Márton kiszegezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. A jubileumi évben egész Németország éljenzi a reformátort, és tárt karokkal várják az érdeklődőket, hogy minél többekkel megismertethessék országuk büszkeségét.
Ellenszélben, szélárnyékban, tűző napsütésben, dombokon és hegyeken át kerékpározik kilenc református lelkipásztor 500 kilométert három nap alatt. Azt mondják, hogy a meredek kaptatókon nem éppen a reformáció teológiai hangsúlyai forognak a fejükben, viszont teljesítménytúrájukkal a nagy elődök előtt szeretnének tisztelegni.
Épp érettségi időszak van. Sokan nemrég ballagtak el, és épp most hagynak maguk mögött remélhetőleg csodálatos éveket. Valami jó dolog véget ért, és a jövő még olyan bizonytalan.
A gyermekkor a virágvasárnapihoz hasonló romantikus képeket, az ifjúkor a hatalom ellen bátran beszélő Jézus-alakot emeli ki, felnőttebben már a letisztultabb, s a Szentírás által aktuálisan naponta elénk hozott Jézus-képet szemlélhetjük.
A legmagasabb állami tudományos kitüntetéssel, Széchenyi-díjjal ismerték el a Dunamelléki Református Egyházkerület egyházi és világi vezetőjének munkásságát. Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, valamint Tőkéczki László történész, egyházkerületi főgondnok március 15-én vették át az elismerést a Parlamentben Áder János köztársasági elnöktől.
Isten az egyetlen, akiért érdemes önmagunkkal szembenéznünk. Az üdvösség ügye az, amiért Krisztus karácsonykor a szemünkbe néz – fogalmazott Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke karácsonyi igehirdetésében.
Nem szeretek várni. Fázni sem szeretek. Amikor megtértem, és megismertem mindannyiunk nagy reménységét, hogy Jézus egy napon eljön értünk, esténként hosszú percekig álldogáltam a kert végében bámulva a holdvilágos eget.