Újabban a nyilvános halottgyalázás különös módját eszelték ki. Az elhaltnak, amikor már nem tud ellene védekezni, szobrot állitanak, nevére emlékbizottságot állítanak fel, még bélyegeket és érmet is készítenek és utcát is neveznek el róla. 

Te nagyon jól tudod, hogy nem vagyok nagy ember s ezért a nagyságnak járó gyalázat engem nem illet meg. Végrendeletileg meghagyom tehát, hogy rólam emlékkönyvet ne adjanak ki, barátaim rólam ne írjanak megemlékezést, fölöttem ne tartsanak gyászbeszédet, utcát vagy teret rólam ne nevezzenek el, arcképemet ne fessék, szobromat ne faragják meg, díszsírhelyet nekem ne adományozzanak, s nevemet ne használják fel arra, hogy költői nagydíjakat tűzzenek ki.

Hamvas Béla

Ima

Nagyisten, add, hogy megmond nékik
Olyan szóval, mit meg is értenek 
Mi éget, mint a lángszóró s vesékig
Fáj és közöl és ordít fel az égig 
És feltakarja a szemérmemet:

Hogy a Jóságot el ne mondják többé 
Mert szájukban megrothad ez a szó. 
Doronggal verik útszéli döggé
Nem él az Egynek már, ami a Többé
És elsiratni nincsen arra szó.

Neved ne ejtsék és Arcod ne lássák 
Mert kék napod fénye és réteid 
Zöldje szemöknek s férgeid lakását
Ne nyújtsd nekik és verjék őket sáskák
S pusztítsák őket gőgös éveid.

Kezed fullassza torkukat, ha petyhüdt 
Ajkuk kihörgi még, hogy: Szeretet 
Üssed őket, ahogy csak Te, az Egy üt
Fetrengjenek enpiszkaikba együtt 
S fagyjanak el, mint ősszel a legyek.

Mert minden átok csak szelíd ítélet 
És nincs fa, ami bitónak volna jó: 
Kit képedre teremtettél, itt élek
S kiáltom, dögvész lett köztük az élet
S ajkuktól szennyes minden itató.

Uram, didergek és egész sötét van. 
Vizeid hullnak és Kezed hideg.
Te vagy a tűzben, gazban és acélban
Mindenben vagy s Te vagy, kiben a Cél van.
Bennem csak fáj és éget egy ideg.

Márai Sándor 1924

Az önzés bűne szállta meg szemem, 
Testem-lelkem az járja át meg át, 
S erre a bűnre gyógyszer nem terem, 
Úgy a szívembe vette már magát. 
Nincs termet és arc ily szép, így beszélek, 
És nincs hűség igazabb és nagyobb; 
Saját bírám, én döntöm el, mit érek: 
Mindenkinél mindenben több vagyok. 
De ha tükröm mutatja, hogy kiszáradt 
Arcomba ráncot vénség sava rág, 
Egész másra tanít az önimádat, 
De így csak bűn volna a butaság. 
Te vagy az Énem, téged magasztallak, 
A te tavaszod fest csak fiatalnak. 

William Shakespeare: LXII szonett

André Kertész

Sajnáltam magam, hogy nincs cipőm, mígnem találkoztam egy emberrel, akinek nem volt lába.

ismeretlen

"Sötétben tapogatózva keresem isteni erővonalaidat, és mivel nincsenek teljes bizonyosságaim - a teljes bizonyosság nem az én szintemen található -, azt mondom hogy igazam van a szertartás rítusainak a megválasztásában, ha úgy fordul, hogy általuk felszabadulok és fellélegzek. Akárcsak a szobrászom, Uram, akit boldoggá tesz egy kis igazítás a hüvelykujjával balra, jóllehet nem tudná megmondani, miért. Mert csak így érzi, hogy erőt lehel az agyagba." 

"Úgy megyek Hozzád, mint a fa, amelyik magjának erővonalai szerint fejlődik. A vak, Uram, mit sem tud a tűzről. De a tűznek vannak olyan erővonalai, amelyeket érez a tenyér. És töviseken át halad, mert minden változás fájdalmas. Uram, a meredeken át megyek Hozzád, kegyelmed szerint, amely segít megvalósulnom."

Antoine de Saint-Exupéry