„A keresztény öröm az engedelmességben való öröm – öröm afelett, hogy szeretjük Istent, és az Ő parancsolatai szerint élünk."
John Wesley
Az első magyar királyné
„Igen hasznos, ha felidézzük a szentek emlékezetét, és a szentek szent példáit mindenkinek követésre ajánljuk.” (Második Helvét Hitvallás, XXIV.)
Memoria Sanctorum című sorozatunk következő részében Boldog Gizelláról, államalapító királyunk feleségéről emlékezünk meg.
Boldog Gizella (980-1059)
Életútja: Gizella Regensburgban született 980 körül bajor hercegi család gyermekeként. Testvéreivel együtt a város bencés kolostorában nevelkedett Szent Wolfgang szerzetes keze alatt. Később a gandersheimi apácakolostorba került, ahol Gerberga fejedelemasszony irányításával tanulta a latin műveltséget és a hímzés mesterségét. Alkatának megfelelően már gyermekkorától fogva a kolostor imádságos életét választotta életcéljául.
996-ban azonban váratlan fordulat állt be az ifjú leány életében: Géza magyar fejedelem kérte meg őt fia, István herceg számára feleségül. Persze rettegés volt számára az a gondolat, hogy a pogány oroszlán ki akarja ragadni az elmélyülés szent csendjéből, hogy egy barbár országba hurcolja el őt. Szent Adalbert prágai püspök azonban közbenjárva, bölcsen azzal biztatta, hogy az elvonulás helyett többet használhat Krisztus ügyének, ha ezzel a missziós jellegű házassággal egy pogány népet tehet keresztyénné az egyetemes egyház számára. Magának István hercegnek jó benyomást tevő látogatása is meggyőzőnek bizonyult, úgyhogy Scheyern várában még abban az évben meg is kötötték a házasságot.
Gizellának mint első magyar királynénak székhelye Veszprém volt, itt alapította és építtette föl a város székesegyházát. Királyi férjének államalapító munkájában az egyház támogatásával vette ki részét. Ő adott gyermeket és egyben trónörököst István királynak, s nevelte szent életű fiúvá. Azonban a huszonnégy éves Imre fiának 1031-ben bekövetkezett korai halála visszavonulttá tette, s rá hét évre férjének elvesztésével az özvegy királynék üldözött sorsát élte meg. A trónutódlás harcaiban mind Péter, mind Aba Sámuel bántalmazásaitól végül hazamenekült, s a passaui bencés kolostorban lelte meg újra leánykorának otthonát: az elmélyült imádságos életet. Apátnőként ott is halt meg. Sírja mindmáig megmaradt ezzel a puritán felirattal: GISYLA ABBATISSA.
Személyisége: Nyúlánk asszony volt, egy fejjel magasabb férjénél. Olyan szemlélődő hajlamú, csendes lélek, aki lelkiségét az általa alkotott szépségen keresztül tudta leginkább kifejezni. Egész életében gyakorolt alkotói tevékenységét – mint a bibliai Tabitha – a hímzésben élte meg. Az apósa által alapított Veszprém-völgyi görög monostorban az apácák körében az ő irányítása alatt több helyre dolgozó hímzőműhely alakult, amelynek legnevezetesebb műremeke a máig fennmaradt magyar királyi koronázó palást. E palástnak egyedülálló képi programja a Te Deum vizuális nyelven előadott kompozíciója, amelyben helyet kapott önarcképe mellett Szent István királynak és Szent Imre fiuknak korabeli portréja is. Ebben a műhelyben ő hozta divatba a híres magyar öltést, a pointe de Hongrie-t. Gizella királyné kézimunkáján keresztül volt igazán hittérítő alkat, mint Priszcilla asszony a sátorkészítés révén Rómában és Korinthusban.
Életútjának igéi: ● Ruth 1, 16: „Ahová te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.” ● Zsolt 45, 11-12: „Halld csak leány, nézd csak, hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. Szépségedet a király kívánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!” ● Luk 2, 35: „A te lelkedet is átalhatja az éles tőr.” ● ApCsel 9, 36: „Gazdag volt jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.” ● ApCsel 9, 39: „[Péter] elé állnak az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, amelyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.” ● ApCsel 18, 3: „És mivelhogy [Pálnak] ugyanaz volt a mestersége, náluk maradt és dolgozott. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók voltak.”
Csendes imádság: Úr Jézus Krisztus! A világ korszellemének sodrásában azért fő a fejem, hogy nőként miként építhetek karriert, ha családot vállalok, ha gyermekeket szülök, ha özvegyként magamra maradok. Pedig Krisztusom, aki a nők, asszonyok és özvegyek társalkodója, barátja, és örök Vőlegénye vagy, épp Te bizonyítod Gizella királyné életével, hogy a család terheinek, akár a gyermek elvesztésének és a magányos özvegységnek megtapasztalásában is lehetek boldog. Kérlek, Uram, add ezt a mindenek ellenére való boldogságot nekem, amely tanúságtevő, missziós életemnek adhat keretet. Hadd lehessek igazi úrnő és asszony, mint királyi férjemnek segítőtársa, mint szent életűvé nevelt gyermekek édesanyja, mint csendes alkotómunkának örök emlékezete. Ámen.
Békési Sándor