„Helytelen dolog ráerőszakolni az Istent valakire, akinek nincs rá szüksége. De még rosszabb távol tartani valakitől, aki úgy érzi, hogy nagyon nagy szüksége van rá."
Thornton Wilder
Az igehirdetés csodája
„Isten Igéjének hirdetése Isten Igéje” – áll a Második Helvét Hitvallásban. De vajon milyen feltételek mellett igaz ez ma is? – tette fel a kérdést Steinbach József dunántúli püspök A Második Helvét Hitvallás mai üzenetei című konferencián.
Ahogy azt a Második Helvét Hitvallás is megfogalmazza, számos igehely szól arról, hogy a Szentírást Isten ihlette, aki szólt az atyákhoz, a prófétákhoz és az apostolokhoz, és szól még mindig „a szent Írások által”, ahogy arról is, hogy az Ige hirdetői Isten beszédét szólják a bennük lévő Szentlélek által – kezdte előadását Steinbach József püspök a magyar reformátusság csaknem 450 éve elfogadott alapvető hitvallási iratáról szóló konferencián.
A helyes igemagyarázat
„Isten Igéjének hirdetése Isten Igéje” – áll a hitvallásban, és hogy ez mit jelent pontosan, arról azt mondta a püspök: „hisszük, hogy az igehirdetésben maga Isten igéje hirdettetik, és azt fogadják be a hívek a Szentlélek belső bizonyságtétele által. A Szentlélek belső bizonyságtétele által cselekszi Isten ezt a csodát, mivel a külső igehirdetés valójában igemagyarázat.” A helyes írásmagyarázat feltételei, hogy az Igéből lett véve, hogy egybevág a hit és szeretet regulájával, és kiváltképpen szolgája Isten dicsőségét és az emberek üdvösségét – tette hozzá.
Szó és tett
„Az Ige az élő Isten személyes szava, megnyilatkozása, de ennél több – azzal, hogy megszólal: tett” – fogalmazott a püspök. Szó és tett egységét pedig Jézus Krisztusban látjuk megvalósulni. „Isten szava és tette nemcsak egyidejűek egymással, de egyidejűséget is teremtenek köztünk és a Jézus Krisztusban adott kijelentés között. Nekünk nem áll hatalmunkban ennek az előidézése. Az Ige hatalmát nem az egyház, nem a prédikáció, nem is a hit érvényesíti, hiszen a prédikáció csak hirdeti az érvényben lévő hatalmat, ezért nem propaganda. Isten döntése, kiknél érvényesül ez az egyidejűség és az ebből fakadó hatalom.”
Isten titka
Isten Igéjét az ember nem birtokolhatja – hangsúlyozta a püspök. Mint mondta, önmagában nem a prédikáció Isten Igéje, de az az emberi beszédben felfedheti magát. „Isten hol önmagát mutatja, hol csak a leplét, ezért nem állandóság az, amit birtokolunk, hanem megújuló történés."
A mutatóujj
A püspök Barth-ot idézte, aki szerint a prédikáció mutatóujj: egyrészt Isten Igéje, amelyet Ő maga mondott, másrészt az egyházra bízott kísérlet. Miközben engedelmesen készülnek és beszélnek az igehirdetők, közben adatik az igehirdetés csodája. Emögött pedig ugyancsak egy kettősség áll Steinbach József szerint: az, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Egyiket sem lehet a másik ellenében kijátszani – mondta.
Nem valamiért, hanem valamiből
„A prédikáció olyan akció, amely az első és a második advent között megy végbe, Isten az alanya és a tárgya. Az igehirdető a hegyről lefelé jövet indul, kiindulópontja, hogy minden megtörtént, minden a mienk. Isten igent mondott az emberre – velünk az élő Isten. A prédikáció eseménye tehát nem a hegyre felfelé menet zajlik, valamilyen konkrét cél elérését kitűzve. És hogy hová érkezik meg? Minden egyszer s mindenkorra megtörtént a kereszten, és az a Szentlélek által itt és most érvényes.”
Majd Bonhoeffert idézte, aki hasonlóképpen gondolkodik, mint Barth: a prédikációnak nem szabad Isten valóságának a megteremtésére törekednie. „A prédikáció feladata Isten országát építeni azzal, hogy a textus és az írás által feltárja az ember alapvető szituációját, halálos nyomorúságát, ezzel Isten elé helyezi és a cselekvő Istenre bízza őt.”
Szent eszköztelenség
A püspök szerint az empirikus homiletika egy lépésre van attól, hogy pont az igehirdetés lényegét adja fel, mert hangsúlyozza a szimmetrikus kommunikáció, vagyis a hallgató, a szituáció és a közösségteremtés fontosságát. Steinbach József szerint azonban az igehirdetés tanítói, lelkigondozói és evangelizáló elemére is igaz, hogy természeténél fogva aszimmetrikus kommunikáció. A püspök figyelmeztetett: „Ha lemondunk az igehirdetés csodájáról – azaz, hogy a külső igehirdetés a Szentlélek belső bizonyságtétele által Isten szavává lesz, Isten Igéjének hirdetése pedig Isten Igéje, akkor mi marad az istentiszteletből?”
A csoda és mi
A püspök szólt az igehirdető felelősségéről is: „Szeressük Isten Igéjét, vállaljuk a folyamatos, komoly készülést, hiszen ahogy Ravasz László mondta: az igehirdetés soha nincs kész, csak a szószéken lesz az.”
Vajon mi áll az igehallgató gyülekezeten? – tették fel a kérdést a közönség soraiban. Steinbach József szerint azt, hogy mindkét fél megszólított legyen, a Szentlélek végzi el. „Erre rá kell készülni az igehallgatónak is, és ebben nagy segítség, ha elcsendesedik. Azzal is megtisztelem az Úr napját, ha a ruházatommal felkészülök, hiszen szent dolog részese vagyok: a mennyei világgal való találkozást várom, és a mennyei javakkal való gazdagodást.” A püspök hozzátette: az elmélyülést szolgálja, ha az igehirdetés meghallgatása után a hívek beszélgetnek a hallottakról. „A Szentháromság Isten igehirdetőben és -hallgatóban egyaránt alkotja az igehirdetést. Jó, ha az igehallgató előre tudja a textust és utána tud nézni.”
Képek: Füle Tamás
Kapcsolódó írásaink:
Cselekedeteidből a hitedet
Sola fide, vagyis egyedül a Krisztusba vetett hit által – ez az üdvösségre vonatkozó reformátori alapelv, egyben hitvallásaink egyik fő tétele is. Ugyanez hatja át Pál apostol tanításait is. Jakab levelének szerzője azonban mintha ennek mondana ellent, amikor a cselekedetekre helyezi a hangsúlyt. Vagy mégsem?
Biblia régen és ma
Vajon ki és hogyan szabta meg, milyen könyvek alkossák a Szentírást, és miért más a katolikusok Bibliája, mint a reformátusoké? A kánonról és a Bibliába be nem került könyvekről alkotott reformátori felfogásról beszélt A Második Helvét Hitvallás mai üzeneteicímű konferencián Zsengellér József, a budapesti református teológia dékánja.