„Ez a güzülés, amit keresztyénség címszó alatt csinálsz, nem vezet sehová.”
Végh Tamás református lelkipásztor
Dániel könyve - 20. Mint a csillagok
Ószövetség – Dániel könyve 12:1-13.
ABBAN AZ IDŐBEN ELJÖN MÍKÁÉL, A NAGY VEZÉR, AKI A TE NÉPED MELLETT ÁLL . NYOMORÚSÁGOS IDŐ LESZ AZ, AMILYEN NEM VOLT, MIÓTA NÉPEK VANNAK, ADDIG AZ IDŐIG. DE ABBAN AZ IDŐBEN MEGMENEKÜL NÉPED, MINDAZ, AKI BE LESZ ÍRVA A KÖNYVBE. AZOK KÖZÜL, AKIK ALUSZNAK A FÖLD PORÁBAN, SOKAN FELÉBREDNEK MAJD: NÉMELYEK ÖRÖK ÉLETRE, NÉMELYEK GYALÁZATRA ÉS ÖRÖK UTÁLATRA. AZ OKOSOK FÉNYLENI FOGNAK, MINT A FÉNYLŐ ÉGBOLT, ÉS AKIK SOKAKAT IGAZSÁGRA VEZETTEK, MINT A CSILLAGOK, MINDÖRÖKKÉ. TE PEDIG, DÁNIEL, ZÁRD BE EZEKET AZ IGÉKET, ÉS PECSÉTELD LE EZT A KÖNYVET A VÉGSŐ IDŐKIG. SOKAN TÉVELYEGNEK MAJD, DE AZ ISMERET GYARAPODIK. AZUTÁN ÉN, DÁNIEL, LÁTTAM, HOGY MÉG KETTEN ÁLLNAK OTT, EGYIK A FOLYAM INNENSŐ PARTJÁN, MÁSIK A FOLYAM TÚLSÓ PARTJÁN. AZ EGYIK MEGKÉRDEZTE A GYOLCS RUHÁBA ÖLTÖZÖTT FÉRFIT, AKI OTT ÁLLT A FOLYAM VIZE MELLETT: MIKOR LESZ VÉGE EZEKNEK A CSODÁS DOLGOKNAK? HALLOTTAM, HOGY A GYOLCSRUHÁBA ÖLTÖZÖTT FÉRFI, AKI A FOLYAM VIZE MELLETT ÁLLT, JOBBJÁT ÉS BALJÁT AZ ÉGRE EMELVE MEGESKÜDÖTT AZ ÖRÖKKÉ ÉLŐRE: EGY IDŐSZAK, MEG KÉT IDŐSZAK ÉS EGY FÉL IDŐSZAK MÚLVA! MERT AMIKOR VÉGET ÉR A SZENT NÉP MEGRONTÓJÁNAK HATALMA, MINDEZEK BETELJESEDNEK. HALLOTTAM UGYAN, DE NEM ÉRTETTEM, EZÉRT MEGKÉRDEZTEM: URAM, MI LESZ VÉGÜL MINDEBBŐL? Ő ÍGY VÁLASZOLT: MENJ EL, DÁNIEL, MERT EZEK AZ IGÉK LE VANNAK ZÁRVA, ÉS LE VANNAK PECSÉTELVE A VÉGSŐ IDŐKIG. SOKAN MEGTISZTULNAK, FEHÉREK ÉS KIPRÓBÁLTAK LESZNEK, A BŰNÖSÖK PEDIG BŰNÖSÖK MARADNAK. A BŰNÖSÖK KÖZÜL SENKI SEM ÉRTI MEG, DE AZ OKOSOK MEGÉRTIK. ATTÓL FOGVA, HOGY MEGSZÜNTETTÉK A MINDENNAPI ÁLDOZATOKAT, ÉS FELÁLLÍTOTTÁK AZ ISZONYATOS BÁLVÁNYT, EZERKÉTSZÁZKILENCVEN NAP TELIK EL. BOLDOG, AKI ÁLLHATATOS MARAD, ÉS MEGÉRI AZ EZERHÁROMSZÁZHARMINCÖT NAP ELTELTÉT. TE PEDIG MENJ A VÉG FELÉ! ELPIHENSZ MAJD, DE FÖLKELSZ KIJELÖLT SORSODRA A VÉGSŐ NAPON!
BABITS MIHÁLY
CSAK POSTA VOLTÁL
(részlet)
Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak,
kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad
nehezét unja s rímét ismeri:
marad-e rajta valami magadból,
vagy csak az utcán cipődre ragadt por
amit emlékül továbbadsz neki?
Életed gyenge szál amellyel szőnek
a tájak s múlt dob hurkot a jövőnek:
amit hoztál, csak annyira tied
mint a por mit lábad a szőnyegen hagy.
Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy
magad is, kit a holtak lépte vet.
Tehetetlen, reménytelen, múlandó ember voltunkról szóló, vers. Vajon igaz az, amit a költő lát és láttat ember voltunk felől? Miféle tiltakozást ébreszt a szava bennünk, akik áhítjuk a többet? Így kell látni e sötétségbe vesző világot ahhoz, hogy ne ember által elérhetőt, és ne emberléptékű változást reméljünk, hanem vágyakozzunk Isten országának lelkünket derítő jelenlétére?
Különös, hogy a mélységből, nyomorúságból érkező, hányattatott életű József Attila vetette szemére Babits Mihálynak, merev, rideg, kíméletlenül mérő szavait, miért is nem lát túl bún, bajon, nyomorúságon? És vajon ő, aki szemére veti a másiknak, később miért bánja, hogy odavágott?
Mibe vész bele a látni vágyó, igazságot áhító ember, mind, aki látni mer?
JÓZSEF ATTILA
MAGAD EMÉSZTŐ
Magad emésztő, szikár alak!
Én megbántottalak.
Botot faragtál, ábrákkal tele,
beszélt a nyele,
aztán meguntad. Így volt?
S eldobtad, ahogy az égbolt
az unt csillagot ejti le.
Én fölvettem és rádhuztam vele.
Így volt?
Sajnálom, kár volt.
ABBAN AZ IDŐBEN ELJÖN MÍKÁÉL, A NAGY VEZÉR, AKI A TE NÉPED MELLETT ÁLL. NYOMORÚSÁGOS IDŐ LESZ AZ, AMILYEN NEM VOLT, MIÓTA NÉPEK VANNAK, ADDIG AZ IDŐIG. DE ABBAN AZ IDŐBEN MEGMENEKÜL NÉPED, MINDAZ, AKI BE LESZ
ÍRVA A KÖNYVBE.
Azt mondja Dánielnek az isteni követ, hogy NYOMORÚSÁGOS IDŐ LESZ AZ, AMILYEN NEM VOLT, MIÓTA NÉPEK VANNAK…Isten népének ezzel számolva kell várni a megígért Messiást, és visszajövetelét. Nem beleveszni abba, amit jól lát, amit maga körül tapasztal, hanem Istentől nyert bizonyossággal, hit által megmaradni a MELLÉNK ÁLLÓ… NAGY VEZÉR segítségével…
Egy kilencvenes években készült film témája, a negyvenes-hatvanas évek egyházi élete volt. Meghökkenve láttam a képsorok közt felbukkanni az ÁEH által számon tartottak listájának legelejét, azokét, akikről folyamatosan jelenteni kellett… A név fedve volt, de a mellette levő személyi adatok látszottak a filmen (anyja neve, születési hely, idő), azt én rögtön azonosíthattam… Édesapám azt mondja, tudott róla, azt is, ki jelent róla a gyülekezetébe tartozók közül…
Életrajzi könyvében ő írja le, hogy valaki jóindulatúan megsúgta nekik az ötvenes évek elején: szerepelnek a kitelepítendők listáján. Én akkor még aprócska lány voltam, mit sem sejtettem erről a nyilvántartásról, de vajon szüleim, hogyan aludtak, miféle érzés lehetett oda felírva lenni? Édesanyám akkor hetedik gyermekét hordta szíve alatt, s öcsém, az a gyermek, úgy mondják, születése után, minden autótülkölésre felsírt… Mit jelentett számokra az, hogy fel voltak írva?
És mégsem vitték el őket, mert közben fordult a világ, tovatűnt a kíméletlenül diktáló, hatalmától megrészegült, önigazoló zsarnok – az Istenhez menekülők, benne bízók, segítséget kaptak…
Hadd említsek más példát is. Első kötetem elfogyott, de reméltem, hátha találok belőle valahol. Keresés közben találtam egy kritikát, melyet épp erről, az első kötetről írt valaki. Nem is tudtam róla. Érdekes volt, a számomra ismeretlen ember értékelését olvasni. Miért örültem? Épp azért, mert azt se tudom ki ő, csak hogy elolvasta, megértette, és ezt közlésre, érdemesnek tartotta…
Hova, miért van nevünk beírva, feljegyezve? Kik, miért tartanak minket számon? Akik ismernek, miért becsülnek? Mert tehetségesek vagyunk, mert teljesítményünkkel mások fölé emelkedünk?
És mi, mit tartunk fontosnak? Miféle hely és jelenlét utáni vágy határozza meg az életünket?
Tudjuk, tanultuk, hogy Jézus Krisztus az idők végén angyalsereggel érkezik, jön vissza, és hallhattunk, olvashattunk arról is, hogy csak az menekülhet meg akkor, AKI BE VAN ÍRVA abba a KÖNYVBE…Mit jelent oda beírva lenni? És abból kimaradni? Fontos számunkra, hogy Isten könyvében ott legyen a nevünk? Kinek fontos? Aki hiszi a láthatatlan Isten országát…Mit jelent, hogy az isteni KÖNYVBEN, ott van a nevem? Miből élők könyve ez? Miből, s ki által, mi által? Féltem valaha attól, hogy nincs ott a nevem feljegyezve? Mindenkit feljegyeznek? Van akit kitörölnek onnan? Van kijelentés erre nézve is? Mit tudunk, és mit nem? Van mit tudhatunk?
„Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám és angyalai előtt…” Jelenések könyve 3:5.
AZOK KÖZÜL, AKIK ALUSZNAK A FÖLD PORÁBAN, SOKAN FELÉBREDNEK MAJD: NÉMELYEK ÖRÖK ÉLETRE, NÉMELYEK GYALÁZATRA ÉS ÖRÖK UTÁLATRA. AZ OKOSOK FÉNYLENI FOGNAK, MINT A FÉNYLŐ ÉGBOLT, ÉS AKIK SOKAKAT IGAZSÁGRA VEZETTEK, MINT A CSILLAGOK, MINDÖRÖKKÉ.
Akkor Isten elé állnak, ítéletet hallanak élők és holtak. Mire ÉBREDÜNK akkor? ÖRÖK ÉLETRE, vagy ÖRÖK UTÁLATRA? Aki csupán tudja az üdvösség lehetőségét, azt olyan emberhez hasonlítanám, aki tud a napról, de nem megy ki érte a házból. Azt érinti a fény, aki kilép…
Hétvégén elmentünk meglátogatni egykori általános iskolai osztályfőnökünket, aki elmúlt már kilencven esztendős. Karácsony táján jött tőle üzenet, miféle betegség vette le lábáról, s kérte, imádkozzunk érte. S mert igen szerettük, becsültük őt, többen készültünk meglátogatni. Ő, aki közel egy esztendeje még sürgött, forgott körülöttünk, most sápadtan feküdt az ágyban. Szava erőtlen volt, de szemmel láthatóan örült nekünk. Kérte, igazítsuk meg a párnáját, hogy jobban lásson és halljon minket. Átadtam ajándékomat, édesapám új kötetét, s beszéltem az ő hitéről. Aztán magamnak is váratlanul azt kérdeztem tőle, van-e bizonyossága, kész menni odaátra? És sosem fogom elfelejteni, ahogy felelt. Mert a reménység derűje fátyolozta az arcát, és a kegyelemből való megtartatás bizonyossága nyiladozott szava közt… A földi testbe zárt élet lassan elfogy, a múlandóság immár birtokba venni készül, ám a láthatatlan világba urába vetett hit által odaátra lát, láttam szemében… FÉNYLENI FOGNAK, MINT A FÉNYLŐ ÉGBOLT…
Miféle fénye van a csillagoknak? A sötét éjszakában fénylenek, a Nap rájuk vetődő sugaraitól fénylenek. Nem övék a fény, kapják. Bontakozik köröttünk az éj sötétje, s ők közben lesznek mások számára látható útjelzővé... ÉS AKIK SOKAKAT IGAZSÁGRA VEZETTEK, FÉNYLENI FOGNAK, MINT A CSILLAGOK… „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat” (Máté 5:16.)
TE PEDIG, DÁNIEL, ZÁRD BE EZEKET AZ IGÉKET, ÉS PECSÉTELD LE EZT A KÖNYVET A VÉGSŐ IDŐKIG. SOKAN TÉVELYEGNEK MAJD, DE AZ ISMERET GYARAPODIK…
Van, amihez nem szabad, és nem is lehet hozzányúlni. Megíratott, elrendeltetett, nem lehet megváltoztatni, míg el nem jön az Isten által elhatározott idő. Ezért kell Dánielnek bezárni a könyvet, LEPECSÉTELNI a kijelentést. Erre mi csak bólinthatunk, ezt csak elfogadni lehet…
Lesznek, akik TÉVELYEGNEK… Mit jelent ez? Hogy lesznek akik látni és láttatni próbálnak majd mindezek felől, oly módon, oly eszközökkel, melyre nézve tiltás, lezárás született. Aki tehát tudni véli, ami felől nincs kijelentés, az nem Istentől, nem az angyaloktól tudja... DE AZ ISMERET GYARAPODIK… Felismerhetjük a közeledő időt… Maga Jézus Krisztus beszél erről: „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta…”
AZUTÁN ÉN, DÁNIEL, LÁTTAM, HOGY MÉG KETTEN ÁLLNAK OTT, EGYIK A FOLYAM INNENSŐ PARTJÁN, MÁSIK A FOLYAM TÚLSÓ PARTJÁN. AZ EGYIK MEGKÉRDEZTE
A GYOLCSRUHÁBA ÖLTÖZÖTT FÉRFIT, AKI OTT ÁLLT A FOLYAM VIZE MELLETT: MIKOR LESZ VÉGE EZEKNEK A CSODÁS DOLGOKNAK? HALLOTTAM, HOGY A GYOLCSRUHÁBA ÖLTÖZÖTT FÉRFI, AKI A FOLYAM VIZE MELLETT ÁLLT, JOBBJÁT ÉS BALJÁT AZ ÉGRE EMELVE MEGESKÜDÖTT AZ ÖRÖKKÉ ÉLŐRE: EGY IDŐSZAK, MEG KÉT IDŐSZAK ÉS EGY FÉL IDŐSZAK MÚLVA! MERT AMIKOR VÉGET ÉR A SZENT NÉP MEGRONTÓJÁNAK HATALMA, MINDEZEK BETELJESEDNEK.
Mit jelent, amit Dániel lát és hall? A folyam két partján, kétfelől állnak a gyolcsba öltözöttek. Mit kérdez az egyik a másiktól? Egyikük a Dánielt szorongató kérdést teszi fel. MIKOR LESZ VÉGE EZEKNEK A CSODÁS DOLGOKNAK? A másik válaszol, de amit ő égre hivatkozva kijelent, az embert meghaladó közlés, Isten léptéke, mértékegysége. Ebből nem derül ki, meddig tart ez az EGY IDŐSZAK, KÉT IDŐSZAK, FÉL IDŐSZAK…Ami fontos az angyal válaszában, az érthető: AMIKOR VÉGET ÉR A SZENT NÉP MEGRONTÓJÁNAK HATALMA.
Csak azt tudják a követek az utolsó időkre nézve, amit Isten közölt velük. Dánielnek ezt kell elfogadni. Amit érthet: AMIKOR VÉGET ÉR A SZENT NÉP MEGRONTÓJÁNAK HATALMA akkor vége lesz a nyomorúságnak, eljön, akit Isten ígért népének. Az angyal, a próféta nem tud mindent, csak azt közvetítheti, ami kijelentetett számára…
Hogyan válaszol Jézus a tanítványainak amikor eljöveteléről és az utolsó időkről kérdezik?
„…És akkor meglátjátok az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal, és dicsőséggel…
Azt a napot viszont, vagy azt az órát, senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya…” Márk 13:32.
PILINSZKY JÁNOS
METRONÓM
Mérd az időt,
de ne a mi időnket,
a szálkák mozdulatlan jelenét,
a fölvonóhíd fokait,
a téli vesztőhely havát,
ösvények és tisztások csöndjét,
a töredék foglalatában
az Atyaisten ígéretét.
HALLOTTAM UGYAN, DE NEM ÉRTETTEM, EZÉRT MEGKÉRDEZTEM: URAM, MI LESZ VÉGÜL MINDEBBŐL? Ő ÍGY VÁLASZOLT: MENJ EL, DÁNIEL, MERT EZEK AZ IGÉK LE VANNAK ZÁRVA, ÉS LE VANNAK PECSÉTELVE A VÉGSŐ IDŐKIG. SOKAN MEGTISZTULNAK, FEHÉREK ÉS KIPRÓBÁLTAK LESZNEK, A BŰNÖSÖK PEDIG BŰNÖSÖK MARADNAK. A BŰNÖSÖK KÖZÜL SENKI SEM ÉRTI MEG , DE AZ OKOSOK MEGÉRTIK. ATTÓL FOGVA, HOGY MEGSZÜNTETTÉK A MINDENNAPI ÁLDOZATOKAT, ÉS FELÁLLÍTOTTÁK AZ ISZONYATOS BÁLVÁNYT, EZERKÉTSZÁZKILENCVEN NAP TELIK EL. BOLDOG, AKI ÁLLHATATOS MARAD, ÉS MEGÉRI AZ EZERHÁROMSZÁZHARMINCÖT NAP ELTELTÉT. TE PEDIG MENJ A VÉG FELÉ!
Vajon ránk nézve mi érvényes? Benne vagyunk abban, amit így mond: SOKAN MEGTISZTULNAK, FEHÉREK ÉS KIPRÓBÁLTAK LESZNEK…Nem az elrejtett időt kell kiszámítani, hanem élni a lehetőséget. Mit jelent, hogy az OKOSAK MEGÉRTIK, de a BŰNÖSÖK NEM? Segít a másik fordítás, mert más szót használ a bűnösök helyett: a hitetlenek hitetlenül cse lekesznek, és nem értik, de az okosok megértik…AZ OKOSOK FÉNYLENI FOGNAK, MINT A FÉNYLŐ ÉGBOLT, ÉS AKIK SOKAKAT IGAZSÁGRA VEZETTEK, MINT A CSILLAGOK…
Itt a földön éljük, avagy élhetjük a lehetőséget, míg időnk van. Hiába tudná az ember, hogy az 1290 vagy 1335 nap meddig tart, hisz épp annyi éve van, amennyi. Ráébredhet mit jelent, hogy MEGSZÜNTETTÉK A MINDENNAPI ÁLDOZATOKAT, megérezheti AZ ISZONYATOS BÁLVÁNY hitető erejét is, de élhet Isten Fia értünk hozott áldozatából: „Kegyelemből van üdvösségetek, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez” (Ef.2:8.) Akinek neve be van írva az Élők könyvébe, megpróbáltatik ugyan, de BOLDOG, AKI ÁLLHATATOS MARAD…
PETER SPANGENBERG verse
- fordította TÚRMEZEI ERZSÉBET
Uram Jézus Krisztus, Te azt akarod,hogy várjunk téged!
Taníts hát meg várni! Taníts meg a te szent pillanatodra,
a Te idődre várni! Hogy legyen időm Téged hallgatni,
legyen bátorságom hozzád imádkozni, legyen erőm neked
engedelmeskedni; hogy rátaláljak az útra,amelyiken
követhetlek Téged!
Uram, taníts meg a másik emberre várni!
Hogy legyen időm őt megkeresni…
Uram, mutasd meg nekünk, hogyan lehet a kapukat
szélesre tárni ezen a világon! Mutasd meg, hogyan
hirdethetjük, hogy eljöttél és eljövendő vagy. Mutasd
meg, hogyan élhetünk, mint olyanok, akik hozzád
tartoznak ma és mindörökké! Ámen.