„Gyönyörűség tudnom, hogy ami bennem van, annak meg kell semmisülnie Isten előtt, amikor Ő kijelenti magát és ha valaha felkelhetek, ez csak Isten keze által történhet meg. Isten addig semmit sem tehet értem, amíg el nem jutok lehetőségeim végső határáig." Oswald Chambers
„Együvé tartozunk”
„Ha már így alakult a történelmünk, akkor nekünk felelősségünk megtenni határon túli magyar testvéreinkért, amit csak módunkban áll” – vallja a magyar református egység napjának egyik résztvevője.
A Magyar Református Egyház alkotmányát 2009. május 22-én fogadta el Debrecenben az Alkotmányozó Zsinat. A döntéssel a Kárpát-medencei magyar református részegyházak erősítették meg összetartozásukat és mondták ki alkotmányjogi egységüket. A Kárpát-medence egyháztestei minden évben találkoznak a magyar református egység napján. Idén Gyulafehérváron és környékén tartják a találkozót május 20-21-én. Ez alkalomból az egységnap résztvevőit kérdeztük arról, mit jelent számukra az összetartozás. Elsőként egy magyarországi lelkész mesélt erről.
Személyes adomány
„Ha valahol szükséget látunk, szívesen állunk a bajbajutottak mellé” – mondta gyülekezetéről Ferenczy József lajosmizsei lelkipásztor. Így volt ez akkor is, amikor határon túli magyaroknak nyújtottak segítő kezet: például könyvadományt vittek egy erdélyi iskola leégett könyvtárának helyreállítására vagy az ukrajnai háború kitörését követően három kárpátaljai falu, Asztély, Bulcsú és Kígyós református gyülekezeteibe vittek tartós élelmiszert – segítve ezzel nemcsak a családfenntartó nélkül maradt közösségeket, de azok szolgálatát is a Belső-Ukrajnából menekülők felé. „Szerettünk volna személyes kapcsolódás révén, és konkrét szükségletekre reagáló adományt vinni. Iván Gusztáv lelkipásztorral, egykori teológus társammal vettük fel a kapcsolatot, akivel már korábban is prédikáltunk egymás gyülekezetében” – számolt be.
Itt román, ott magyar
A szolidaritást talán az is táplálja, hogy a Bács-Kiskun megyei gyülekezetben sokan erdélyi gyökerekkel rendelkeznek: a szamócatermesztés miatt főként székelyszenterzsébeti és szászcsávási családok telepedtek le itt. „Az egyik erdélyi származású gyermek el is panaszolta hittanórán: ha kint vagyok Erdélyben, a románok nem fogadnak be, mert azt mondják, magyar vagyok. Ha Magyarországon vagyok, akkor pedig sokszor azt hallom, hogy én román vagyok. Ilyenkor nagyon fontos a támogató jelenlét. El szoktam mondani azt is, hogy én miért tekintek rá magyarként. 1920-ban húztak egy határt, aminek ők az elszenvedői, de attól még egy nemzethez tartozunk. Fontosak és értékesek ők maguk is és az a kultúra is, amelyet ápolnak és akár az anyaországba is magukkal hoznak.” A kisebbségi lét miatt egyfajta kisebbrendűségi érzés is keltődhet sokakban, amit az együvé tartozás kiemelésével lehet ellensúlyozni – véli a lelkész. „Ha már így alakult a történelmünk, akkor nekünk felelősségünk, amit csak módunkban áll, megtenni értük.”
Testvérek
Az egyik módja a rendszeres és elkötelezett kapcsolódásnak a testvérgyülekezeti kapcsolatok ápolása. Ferenczy József szerint sok múlik a lelkipásztorokon, ám mivel a gyülekezetben történnek lelkészváltások, a testvérgyülekezeti kapcsolatok fenntartásához nagyban hozzájárulhatnak a főgondnokok is.
Az egységnapra készülve elmondta: az egyházmegye képviseletében ő is ott lesz Gyulafehérváron. „Ez a helyszín különleges számomra, egyrészt mert teológusként többször jártunk arra: az Ágoston Sándor Alapítvány révén templomok kétkezi felújítását végeztük. Másrészt mert a magyarság itt a megmaradásáért küzd, hiszen a második világháború után tűzzel-vassal irtották a magyarokat. Ezért is fontos, hogy most itt is kifejezhetjük együvé tartozásunkat.”