„Az ifjúság: látások. A nem ifjúság: álmok. A generációs válság lényege szerint valóban ez: a terméketlen és hiábavaló álmodozás abszolút és pozitív tagadása látások formájában. A látások mindenáron programmá szeretnének válni, a generációs tudat elevenné vált. A mai ifjúság lelki arcán a látások generációs tudata a legmarkánsabb vonás." Karácsony Sándor
Életközösségről álmodnak
Egyszerre küzdenek a magánnyal és az elköteleződéssel, mégis egyre több ember vágyik arra, hogy szorosabb emberi közösséghez tartozzon. Az SDG Református Diákmozgalom közösségi ház megnyitásán gondolkodik, az erről szóló párbeszédbe mi is belehallgattunk.
Egyre több protestáns hívő keresi fel azokat a hazai és külföldi közösségi házakat vagy monostorokat, ahol lehetősége nyílik hosszabb-rövidebb időre kiszakadni a mókuskerékből, a természet csendjében Istent keresni és mély, szolgáló életközösséget megélni másokkal. A közösségi létforma iránt érdeklődőket és több életközösség vezetőjét is közös gondolkodásra hívta az SDG Református Diákmozgalom az elmúlt hétvégén. A budapesti találkozón bemutatkozott a Bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor mellett az angliai Scargill Közösségi Ház, valamint a devoni Lee Abbey közösség is, amelyekben számos református magyar fiatal is megfordult az elmúlt években.
A több évtizedes múlttal rendelkező életközösségek közös vonása, hogy napi többszöri imádság keretezi az időbeosztást, amelynek szerves része az ott élők és a néhány napra, hétre vagy hónapra hozzájuk csatlakozó vendégek ellátása is. A közös étkezés, az ünnepek együttes megélése, egymás bátorítása és szolgálata része annak az útnak, amely segít kiformálni a krisztusi jellemet, alázatban tart, és megóv attól, hogy bárki elmagányosodjon – fogalmaztak az angliai házak vezetői.
Közösségi ház nyílhat?
Őszinte, nyílt, befogadó közösség megélésére hívja a középiskolás és fiatal felnőtt korosztályt az SDG Református Diákmozgalom is, amely diákköröket, bibliaismereti versenyt és zarándoklatot is rendszeresen szervez – utóbbin korosztálytól függetlenül bárkit szívesen látnak.
Mint azt Katona Viktor református lelkész, az SDG elnöke elmondta: szeretnék, ha a fiatalok az érettségi megszerzésével párhuzamosan lelki érettségre is eljutnának. Eddigi szolgálataik lelkületével és Isten hívására érzik úgy, hogy küldetésük egy közösségi ház létrehozásával bontakozna tovább – immár nem csak fiatalok között. Elképzelésük szerint az együtt élő közösségbe csatlakozhatnának azok az egyedülálló vagy családos érdeklődők, akik szeretnének adott időre elköteleződni a közös imaéletre, munkára és szolgálatra. A napi életritmus rendezője a számukra mintául szolgáló közösségekhez hasonlóan az imádság lenne. Az igeközpontúság mellett fontos elem a liturgiai felépítettség, az éneklés, a csend és a közbenjárás is. A közösség tagjai – terveik szerint önellátásra berendezkedve – fizikai munkát végeznének a természet közelében és annak rendjével összhangban. Szolgálatuk meghatározó részét alkotná a vendégfogadás is. Szervezetileg önálló, de az egyházzal együttműködő és az egyház életét, működését támogató közösségről álmodnak, amely gazdagítja a református egyház életét, és amely nyitva áll más felekezetű hívek előtt is – fogalmazott.
Magány, alárendeltség, egyszerűség
„A keresztyén közösség forrása először is Jézus és az Atya közössége, annak a kiáradása” – fogalmazott Kovács Endre református teológus, aki az együttélő létformát protestáns szemmel vizsgálta előadásában. Mint mondta, a keresztyén közösség két oldala: együtt lenni és egyedül lenni. „Az ember nemcsak érzékei és az emberi kapcsolataiban megélt önmaga által létezik, hanem Isten felé is. Isten a belső szobába hív, magány nélkül nem lehet egészséges közösséget sem megélni. A magány a valósággal való nyers találkozásra ad lehetőséget Istennel is, saját magunkkal is, sőt, a gonosszal is; protestánsként pedig feladat kidolgozni a magány gyakorlásának teológiáját és megtalálni annak a formáját.”
„A mások iránti figyelemben, befogadásban és szolgálatban magunkra is rátalálunk” – hangsúlyozta a teológus. „Közösséget gyakorolni csak az Istennek való alárendeltségben lehet. Mi, protestánsok mintha úgy éreznénk, választanunk kell a kegyelem és a fegyelem között, pedig ez nincs így. Akinek nem kell folyamatosan eldönteni, mi a jó és mi a rossz, vagy más szóval: aki nem a jó és rossz tudásának fája szerint él, hanem eldönti, hogy engedelmeskedik annak, aki ezt valóban tudja, annak nagy energiái szabadulnak fel a közösség számára. Az Isten iránti engedelmesség kiemelt gyakorlópályája pedig az egymásnak való engedelmesség.”
Az önként vállalt szegénység, egyszerűség – ami egyben a harmadik szerzetesi fogadalmat képezi – az ember valódi lelki gazdagságára irányítja rá a figyelmet, Krisztusra – tette hozzá. „Akinek a figyelme nem szóródik szét, jobban látja annak a fényét, amit megbecsül. Ma a bőség zavarában vagyunk: látványpékségről, élményfürdőről és közösségélményről beszélünk. A kérdés az, hogy engedjük-e, hogy a bőség zavarában kisemmizzenek minket, szétforgácsoljon bennünket a bőség, a gazdagság pedig szegénnyé tegyen. A végső tét az, hogy Krisztus úgy marad és jelenik-e meg számunkra, mint fő gazdagságunk."
Kapcsolat és források
Az SDG közösségi házának és napirendjének karaktere még formálódik, az is kérdés, hol nyílhatna meg. A diákmozgalom egyelőre imádkozó közösséget gyűjt maga köré, és keresi az életközösség kialakításához szükséges egyházi és szakmai kapcsolatokat. Ha szeretne többet megtudni a közösségi ház terveinek alakulásáról, szívesen bekapcsolódna az imádságba, vagy felajánlaná segítségét, akkor itt veheti fel a kapcsolatot a diákmozgalom képviselőjével.
Képek: Kósa Emese, Semlyényi-Harmati Fruzsina