„Mindenki a sarat tapossa, csak van, aki közben a csillagokra néz."
Oscar Wilde
Igéből élő gyülekezet
Erdőkertesen az evangéliumi megújulásból szolgálat fakadt, a szolgálatból növekedés, a növekedés pedig utat nyitott az önállósodás felé: misszióiból anyaegyházközség alakult.
Az önállósodás lépcsőfokai közül az volt a legjelentősebb, hogy saját lelkészük, majd saját templomuk lett – osztotta meg velünk Erdőkertesen jártunkkor Dobóné Tóth Eszter főgondnok, aki a kezdetek óta tagja az erdőkertesi presbitériumnak. „Isten segítségét kértük és meg is kaptuk. Minden lépésünknek megvolt a maga alapigéje, ezért még az önálló anyaegyházközségi státusznál is fontosabb számunkra, hogy Isten üzenetét hallgató nép lehetünk” – fogalmazott.
Fontos állomás volt az is, amikor már akkorára nőtt az erdőkertesi gyülekezet, hogy 2019-ben missziói egyházközséggé válhatott – erről már Gergely Ferenc Barnabás erdőkertesi lelkipásztor beszélt kérdésünkre.
„Az alkalmainkra elsősorban azok kezdtek el járni, akik az átlagosnál nyitottabbak az evangéliumra, vagy éppen összetört az életük és gyógyulást találtak Krisztusban” – mondta.
A lelkipásztor számára azonban sosem a létszámnövekedés, a templomépítés vagy a státuszváltás volt a cél, hanem az, hogy Isten Igéje érintse meg mindannyiukat. Minden más ennek a hozadékaként adatott meg.
Meglátása szerint a gyülekezet fejlődésében mindig is a gyerekek játszottak elsődleges szerepet. Amikor feleségével megkezdték itteni szolgálatukat és látták, hogy a gyermek-istentiszteletek megtartásában segítségre szorulnak, rögtön nyolcan jelentkeztek erre a szolgálatra. Nyári táborból is egyre több lett, ez a szolgálatuk lett a fejlődés egyik motorja.
Növekedésben
Szuhay Zsófia, a gyülekezet egyik legrégebbi tagja elmesélte, hogy Erdőkertesen annak idején előbb volt vasárnaponként gyermek-istentisztelet, mint felnőtt, és a legelső ilyen alkalmakat ő tarthatta. A házi csoportok egyike is nála indult, a táboroztatásokban oroszlánrészt vállalt, igyekezett minden gyülekezeti munkából kivenni a részét. „Még nem volt kertesi gyülekezet, amikor mi már imádkoztunk azért, hogy lehessen saját templomunk. Mindig kapunk egy-egy igeszakaszt, amelybe belekapaszkodhatunk.”
Ujvári László presbiteri jegyző is vállal gyerekszolgálatot, ő három évtizede csatlakozott a közösséghez, és az óvoda szerepét hangsúlyozza a növekedésben. Ugyan nem minden óvodás szüleiből lesznek hívő reformátusok, de több család az óvodának köszönhetően lett része a közösségnek.
Ujlaki Józsefné Edit 2001 óta jár a gyülekezetbe, 2006-ban konfirmált, azóta diakóniai szolgálatokban vesz részt. Kiemelte, hogy a koronavírus-járványnak köszönhetik digitális jelenlétüket. Pénzt és energiát fektettek abba, hogy megvalósulhasson a rendszeres közvetítés. Előfordult, hogy egyszerre hetvenen követték élőben az istentiszteletet, köztük olyanok, akik egészségügyi állapotuk miatt nem tudnak templomba járni.
Jelenleg körülbelül 160 a rendszeresen templomba járók száma. Az istentiszteletet külön szobából követhetik a kisgyermekes anyukák, a gyerekek pedig három csoportra osztva vehetnek részt gyermek-istentiszteleten, mindegyikben két felnőtt szolgáló van. Összesen harmincan végzik ezt a szolgálatot öthetes bontásban. Ez persze csak egy példa a többféle csoportfoglalkozás és rétegalkalom közül. A választói névjegyzékben nagyjából 180-an szerepelnek – csak azok kerülhetnek bele, akik konfirmáltak, járnak a gyülekezet alkalmaira és részt vesznek az anyagi terhek hordozásában.
„A teljes önállósághoz az is hozzátartozik, hogy a gyülekezet anyagilag is önfenntartóvá válik. Nálunk ez szépen alakult, az erdőkertesiek két lelkészt tartanak fenn, olykor még másokat is segítenek anyagilag. Mindig jelen volt a gyülekezet gondolkodásában, hogy amit Istentől kaptunk, abból másoknak is adjunk, ha megtehetjük” – ezt már Gergelyné Molnár Lívia beosztott lelkész osztotta meg velünk.
Hogyan használ Isten?
A gyülekezet valóban napról napra az Igéből él. A lelkészházaspár elsődleges célja, hogy mindenki, aki megjelenik közösségükben, ismerje meg az evangéliumot és jusson hitre, ezután csatlakozzon valamelyik csoporthoz. A hit fejlődésének emellett fontos lépcsőfoka a szolgálat vállalása: így szolgáló és misszionáló gyülekezetként is megerősödhetnek. Fontosnak tartják azt is, hogy a hívek ne csak vasárnapi keresztyének legyenek, hanem a hétköznapi életben is keressék, hogyan lehetnek Isten munkatársai.
Nagy hangsúlyt fektetnek a tanítványozásra, amelynek köszönhetően egyre többet tudhatnak meg a hívek Istenről. Ujlaki Józsefné Edit csoportvezetőként tanítja a többieket, és ezalatt ő is sokat tanul. „Erősebb lett a hitem, sokkal több mindent bírok, és még örömtelibb a szolgálatom” – fogalmazta meg ennek áldásait. Az erdőkertesiek emellett nemcsak tanítani, de tanulni is szeretnek: szívesen vesznek át máshonnan kegyességi mintákat.
A gyülekezetben mindig fontos volt a személyes istenkapcsolat, és már az első presbitérium is túlnyomórészt bibliaolvasó emberekből állt. A testület úgy alakította maga körül a közösséget, mint a kovász a tésztát.
A megtéréseket bizonyságtételek követték, a bizonyságtevők és a szolgálók példaadóvá váltak, az emberek pedig elkezdtek vágyni rá, hogy ők is átélhessék mindezt.
Az igehirdetések vonzereje abban is rejlik, hogy a prédikáció mindenkihez szól: ugyanúgy megérti az iskolázatlan és a művelt ember, mert nem elvontan, hanem életszerűen szól hozzájuk. Arra is van lehetőség, hogy a gyülekezeti tagok aktívan részt vegyenek az istentiszteleti liturgia lebonyolításában: 2016-ban honosították meg a liturgusi szolgálatot, hogy ne csak a lelkész olvashasson Igét vagy vezethesse a közös imádságot. Emellett gitáros kísérettel éneklik az istentisztelet második énekét, időnként pedig ifjúsági istentiszteletet tartanak az Uriel Zenekar énekvezetésével.
A gyülekezet egyszerre családias és befogadó. „Az fogja meg a hozzánk érkezőt, hogy itt szeretik egymást az emberek, és szeretettel fogadják őt is. Elfogadjuk a másikat és nem akarjuk azonnal reformátussá tenni. Az első lépés, hogy Krisztushoz hívjuk őt, és ha már Krisztusban van, akkor következő lépésként eszközzé lehet Krisztus kezében” – fogalmazott Ujlaki Józsefné Edit.
Drága idő
Az erdőkertesi gyülekezet szeretne nyitni mások felé, ezt a célt szolgálják a családok átmeneti otthonába tett látogatásaik és a tavaly indult Kuckó nevű szolgálatuk is: iskolás gyerekekkel beszélgetnek, társasoznak, és ha kell, leckét írnak és tanulnak velük.
Böjte Horváth István presbiter szerint nem arra kell nézni, hányan vannak az istentiszteleten vagy más alkalmon. „A fő: tenni a dolgunkat, és az Úr megadja majd mindazt, amiről úgy gondolja, hogy az jó.” Saját élete is erről tanúskodott: amikor alkoholproblémái miatt egyedüli résztvevőként jelent meg a Kékkereszt alkalmain, nem értette, miért áldozzák ketten is drága idejüket őrá, bűnösre, és csak utólag ismerte fel, hogy a feleslegesnek tűnő erőfeszítésekből is fakadhat áldás. Mára már ő is megértette az evangéliumot, konfirmált, csatlakozott a gyülekezet egyik csoportjához, és tavaly presbiterré választották.
Jelenlegi útkeresésük kapcsán elmondta: nemrég részt vett egy presbiteri továbbképzésen Mátraházán, ahol arra döbbent rá, hogy nincsenek univerzális módszerek, minden presbitériumnak magának kell megkeresnie az útját. „Én arra fektetnék még nagyobb hangsúlyt, hogy ne csak istentiszteleteken találkozzon a gyülekezeti közösség egésze. Jó, hogy havonta egyszer közösen ebédelünk istentisztelet után.”
Gyülekezetként elérték azt a méretet, amikor már nem ismer mindenki mindenkit, hanem energiát kell befektetni az újonnan érkezők megismerésébe és felkarolásába, ennek megszervezése pedig a presbitérium feladata. Azoknak a kezét sem szabad elengedni, akik már eddig is igényelték, hogy minden vasárnap kapjanak egy-egy jó szót, hogy rendszeresen odafigyeljenek rájuk és imádkozzanak értük vagy velük. Így válhat nemcsak a templom, de a gyülekezet is a valódi találkozások színhelyévé.
Barna Bálint
Képek: Füle Tamás