„Az ifjúság: látások. A nem ifjúság: álmok. A generációs válság lényege szerint valóban ez: a terméketlen és hiábavaló álmodozás abszolút és pozitív tagadása látások formájában. A látások mindenáron programmá szeretnének válni, a generációs tudat elevenné vált. A mai ifjúság lelki arcán a látások generációs tudata a legmarkánsabb vonás." Karácsony Sándor
Kérjük a morzsát!
A hit nem valószínűség-számítás, hanem az egyetlen esély, a kegyelem megragadása.
Nehéz történetet olvastunk böjt kezdetén Máté evangéliumából. Nem táplálékról, bőségről, dús asztalokról szól, de nem is a lemondásról szól, hanem a morzsáról. A történet szerint Jézus a tanítványaival elvonult a nyilvánosság elől, olyan vidékre, ahol magukra maradhattak; mondjuk így, ahol nem botlottak ismerősbe. Egy föníciai asszony azonban felismerte, és lármásan kérte segítségét: gyógyítsa meg a lányát. A tanítványok tudták a rendet, és őrizni is akarták azt, igyekeztek hát a hangoskodót eltávolítani. Igen, olykor szükség van csendre is, erre maga Jézus tanította őket. De az asszony nem hagyta magát, tovább kiabált, így végül maga Jézus mondta neki: nem jó a gyermekektől elvenni a kenyeret és a kutyáknak vetni.
Itt be is csukhatnánk a Bibliát! – ez nemhogy politikailag nem korrekt, ez elviselhetetlen. Igen, tudjuk, a népek így szokták egymást titulálgatni, olykor durvábban is, máskor finomabban, szinte észre sem venni. De itt nem fogadható el az elutasítás, mert a lényege ez: nem jár, Jézus nem ad kegyelmet, nem közöl áldást.
Ám az asszony is tud egy rendet, és így felel: helyes. Ez a rend. Mindazáltal a gyermekek asztaláról hull morzsa az ebeknek is. Jézus erre a szóra meggyógyítja az édesanya gyermekét.
Egyszóval, morzsa. Morzsa az ebeknek. Csak úgy lehull, óhatatlanul.
Az imént azt mondtam: ez az édesanya tudta a rendet. De most inkább azt kell mondanom, hogy a hit tudja ezt a rendet. Luther azt mondta: mi mindannyian Isten koldusai vagyunk. Vagyis rendes módon esélytelenek. Legfeljebb kalkulálhatunk, talán ha nekünk hull is egy-egy morzsa, talán, ha ügyesek vagyunk, jut nekünk is az áldásból. Ez a kalkulus. A hit azonban nem kalkulál, hanem kér. Kér és bizakodik, és tántoríthatatlan, mert ismeri a rendkívülit. Sőt, tudja, hogy Istennél ez az igazi sora a dolgoknak.
A hit nem valószínűség-számítás, hanem az egyetlen esély, a kegyelem megragadása. Ne lapozzuk hát át ezt a történetet, hanem legyünk buzgók, holott már-már lankadnánk imádságunkban. Legyünk bátrak, hangoskodók, reménykedők, kezdjük el mi is a hit beszédét! Kérjük a morzsát!
Bogárdi Szabó István, Lélektől lélekig
Elhangzott az MR1 Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.
2018. február 18.