Regényeken keresztül is meghallani Jézust

Gondoltál már regényre úgy, mint lelkigondozói eszközre? Pedig elég, ha jó kézbe kerül és máris azzá válik. A papné polca sorozatunk második részében Sebestyén Julianna fóti lelkipásztor könyvtárába nyertünk betekintést.

A jó lelkigondozó elsősorban jól emlékszik. Sebestyén Julianna, a Fót-Központi Református Gyülekezet beosztott lelkipásztora talán azért enged közel a saját könyvespolcához is, mert
emlékszik arra a pillanatra, amikor évekkel ezelőtt megakadt a szemem a gyülekezet igényes és gazdag iratterjesztésén.

Akkor rögtön megmutatta azt a négy könyvet, melyeket a többitől külön választva mindig a keze ügyében tart. Ezek olyan bizonyságtételek, amelyek egy-egy világvallás követőjének pálfordulását rögzítik. Lelki jelzőfényeket jelenthetnek azok számára, akik az életük egy pontján úgy érzik, valahol utat tévesztettek.

Julianna számára az első jelzőfények egyike Sükös Pál Keskeny úton című könyve volt – a teológia első évében pedig éppen ez a regény volt a találkozási pont az akkor még csak a szíve ajtaján kopogtató Sebestyén Győzővel. A kezdetben tartózkodó Julcsi úgy adott esélyt az ismerkedésnek, hogy Győző és közte folyamatosan ott volt az Ige, s ketten kopogtattak Isten ajtaján. Amikor nyílt az ajtó, „kopogtatás nélküli” szövetségük az Ige fölött született. És az Ige testté lett a szolgálatukban is.
Bár lelkészi elhívása korábbi, mint a házassága, Julcsiban az az érdekes, hogy életének két legfontosabb döntését, vagyis hogy kivel töltse és mivel foglalkozzon, úgy hozta meg, hogy nem az akarata vezette, hanem a szeretet. Az a Jézus Krisztus iránti szeretet, ami testet tud ölteni az engedelmességben, és mégsem lesz kényszeredett vagy rosszízű. 

Így lett papné, miközben teljes értékű lelkész maradt. Kettejük szolgálata harmonikusan és természetesen fonódott egybe, kiegészítve egyik a másikát.

A koronavírus-járvány teremtette meg a fóti parókián a könyvespolc rendezésének idejét, ahol most jól láthatóan különülnek el gazdájának „olvasói korszakai” is. Azokban az egyetemi években, amikor a házassága is fogant, Joó Sándor és Cseri Kálmán igehirdetéseit olvasta a legtöbbet, de akkor gyakorolt rá hatást Gyökössy Endre lelkigondozói attitűdje is – ma is polchosszan tanúskodik erről a paplak.

A teológiát követően kicsi, falusi gyülekezetbe vágyott a fiatal lelkészházaspár.
„Olyan gyülekezetbe szerettünk volna kerülni, ahol közel lehetünk azokhoz, akiknek a pásztoraivá lettünk. Szeretek sütni, kedveskedni a papné sütijével a gyülekezetnek, férjemmel együtt közvetlenek vagyunk. S bár megadatott, hogy egy kis gyülekezetben, Szatmárcsekén kezdtük el az önálló szolgálatot, immár húsz éve vagyunk Fóton, ahol más, a kis faluban ismeretlen szolgálati területeken tapasztalhattam meg Isten áldását.

Nagyon szeretek házaspárokkal, családokkal foglalkozni, a szolgálati rendben a keresztelők nagy százalékát én végzem, vasárnaponként egy keresztelőt tartunk, hogy mindenki számára személyes legyen az a befogadás, ahogy megérkezik a gyülekezetbe.”

Paul Ch. Donders könyvét, a Rezilienciát kapom először kezembe a polcról, melynek elolvasására csakúgy, mint a polcrendezésre, a vírus okozta lezárás teremtett időt Julcsi számára. „Rengeteget szolgálunk, mélyen vágytam arra, hogy a lelki ellenálló-képességem fejlődjön, hogy rugalmas maradjak, hogy ugyanolyan örömmel és szenvedéllyel álljak a hivatásomban, mint az út kezdetén. A könyv jól emészthető fejezeteihez kapcsolódó feladatok is sokat segítettek abban, hogy elmélyüljenek bennem az olvasott gondolatok.”

Szolgálatának kezdeti éveiben a kisgyermekes életmód és a gyülekezeti élet terhei mellett a papné idejébe sem fért más könyv, csak a Biblia. Jóval később, amikor valaki az első Francine Rivers-regényt, a Megváltó szeretetet Julcsi kezébe nyomta, még akkor is azt gondolta, hogy erre nincs ideje, különösen nem mind a hatszáz oldalra.
Majd mikor két és fél nappal később mégis készen állt a következő elolvasására, meg kellett értenie, hogy a lelki talajon íródott könyv ugyanúgy eszköz lehet Isten kezében.
Ezt követően sorra olvasta a köteteteket, mert látta, hogy ezeken keresztül maga Jézus formálja a házasságát.
„A Mikor a Sófár zeng lelkészfeleségként is ébresztő volt számomra. Azt jelentette, hogy nagyon szorosan ott kell lennem a férjem mellett imádkozva, hogy el ne sodródjon, hanem azon az úton maradjon, amelyet az Úr megmutatott nekünk annak idején.
A regénybeli házaspár élete is nagyon szépen indult, és a siker fordította rossz irányba. Ez figyelmeztetés volt számomra. Úgy szeretnék az imáimmal is a férjem mellett állni, hogy úgy mehessünk majd el a szolgálatból és a földi életből is, ahogy azok az igehirdetők, akikre felnéztünk.”



Karen Kingsbury Megváltás című regénysorozata ismerős lelkésznőn keresztül érkezett a parókia polcára; egy sokgyermekes család fordulatokban gazdag életén vezet keresztül. Az egyes kötetek nagyságrendileg húsz beszélgetésindító kérdéssel zárulnak, melyek bár inspirálóan hatottak a lelkésznőre, de meglévő gyülekezeti csoportjai mellett akkor már nem volt energiája újat indítani, hogy ezeket beszélgetések témájává tegye.

Amikor az egyik gyülekezeti tagban tőle függetlenül felmerült a könyvklub ötlete, nem keresett többé kifogást. Így a fóti reformátusok egy kis csoportja két éve olvas közösen, eddig tizennégy regényről beszélgettek. „Egy-egy alkalom mindig áhítattal kezdődik és nagyon mély beszélgetések alakulnak ki a könyvek kapcsán. Egymás indirekt lelkigondozása zajlik a Lélek által, aminek a regény csak apropója, hiszen ezek a művek arról szólnak, hogy Isten hogyan szeretné megújítani és rendbe tenni az életünket. Látom, hogy sokszor nem a legmagasabb irodalmat képviselik a lelki könyvek, mégis életformáló erejük van. Sokak szívében és házasságában vitt véghez változásokat Isten ezeken keresztül. Van, akinek az életében a könyvklub hozta meg a rendszeres és elmélyült bibliaolvasást, de én magam is azt tapasztaltam meg, hogy az ilyen jellegű könyvek közel tartanak Istenhez, ezeken keresztül is az ő jelenlétét érzem. A gyerekeimmel kapcsolatban is vigasztalást találtam bennük; minden elképzelhető problémát górcső alá vesz Karen Kingsbury. Nem gondolná az ember elsőre, hogy a házasságának megújulása múlhat egy regényen, vagy belekapaszkodhat, ha a gyereknevelésben szeretne bölcsességet kapni.”



A lelkésznő huszonöt éve él házasságban, aminek az építésén tudatosan dolgozik férjével együtt. „Több kettesben töltött minőségi időt iktattunk be, kijelöltük a határainkat, és nem hagyjuk magunkat sodortatni az eseményekkel. Az Úr előtt is sokkal tudatosabban állok a férjemért.

Az évek során, ahogy folyamatosan imádkoztam a gyülekezeti tagokért, megértettem, hogy a férjemért sem mondhatok csak rövid fohászt. Őt is elkezdtem eltökéltebben hordozni, hogy olyan vezető legyen, aki mindig Istenre figyel, és neki akar tetszeni, hogy ne kiégjen a szolgálatban, hanem csendesen elégjen, mint a gyertya.”

„Rengeteg emberrel foglalkozom, nagyon sokan kérnek lelkigondozói beszélgetést és az elmúlt két évtized szolgálata alatt látom, hogy egyre betegebb a társadalmunk. Arra kaptam vezetést Istentől, hogy több szakmaiság legyen a lelkigondozói eszköztáramban, ezért újra tanulni kezdtem. Amikor pasztorálpszichológiát hallgattam a teológián, még szó sem volt azokról a lelki jelenségekről, amelyekkel manapság naponta szembesülünk – nekem pedig most kell megtalálnom annak az útját is, hogyan segíthetnék.”



Utoljára megrendülten teszi a kezembe Josh McDowell amerikai apologéta és igehirdető életrajzi könyvét, a Töretlenült, melyben nagyon nehéz gyerekkori tapasztalatokon ragyog át Krisztus kegyelme. A könyv fölött összenézve nem is egymást látjuk már, hanem azt a Jézust, aki helyre tud állítani összetört életeket és megroppant házasságokat egyaránt.

A lelkésznő lelkigondozói gyakorlatának egyébként része, hogy oda adja az őt megkeresőknek azt a könyvet, amit a beszélgetés közben a Lélek számára világossá tesz.
Így a fóti papné polca messze túllóg a parókia falán. De jól is van ez így.


Fotó: Füle Tamás 

Az említett könyvek megtalálhatóak a Ráday Ház Bibliás Könyvesboltjában.