„Szabad ember az, akinek lehetősége van rá, hogy értékeket valósítson meg, akinek lehetősége van arra, hogy jó és értelmes dologra használja az életét."
Erdő Péter
Szent Adalbert
„Igen hasznos, ha felidézzük a szentek emlékezetét, és a szentek szent példáit mindenkinek követésre ajánljuk.” (Második Helvét Hitvallás, XXIV.)
Memoria Sanctorum című sorozatunk második részében Szent Adalberttel ismerkedünk meg, első királyunk bérmálójával.
április 23.
Szent Adalbert (956-997)
Életútja: Ez a cseh arisztokrata származású Vojtěch, apja révén szláv, édesanyja után szász fiú már gyermekként is különleges szellemi adottságokkal rendelkezett. Kitűnő neveltetésével a szülei nem véletlenül szánták előkelő fejedelmi pályára. Azonban tizenéves korában már felismerték, hogy gyermekük az Úr szolgálatára teremtetett, ezért a magdeburgi dóm híres iskolájába adták papi hivatásra taníttatván őt, ahol bérmálásakor felvette az Adalbert nevet.
Miután visszatért Prágába, 931-ben pappá, majd két évre rá a megüresedő hivatal helyére Prága püspökének választották. Szolgálati helyén, a gyülekezetben azonban a számtalan durvaság, ellenségeskedés és erkölcstelenség, valamint az állandó támadások csak munkája sikertelenségének érzését növelték benne. Ezért pápai engedéllyel a Rómában fekvő aventinói kolostorban talált nyugalomra. Onnan újra visszahívták Prágába, és ő engedelmeskedett. Közben a kolostorból magával vitt társaival megalapította a brnói apátságot, Közép- és Kelet-Európa missziós központját. Prágában a helyzet csak tovább romlott, a szlavnikidák és premyslidák ádáz küzdelme polgárháborúvá terebélyesedett. Adalbert ismét menekülni volt kénytelen az erőszak elől, így 994 és 995 között Géza fejedelem fogadta be Magyarországon. Itt a fejedelem fiát, Vajkot megbérmálta, majd közvetítőként lépett fel a Vajkból lett István és Gizella között létrejövő házasságban. Megtudván azt, hogy otthonában teljesen kiirtották családját és lemészárolták négy fivérét a pogány lázadók, visszatért római kolostorába. Aventinus csendjében világosodott meg előtte életpályájának értelme: Kelet-Európának Nyugathoz való beillesztése az ő saját mártíromsága által. Ezért elindult, s egészen a zord balti tengerpartig ment el a pogány lett-szláv népeket téríteni, ahol végül is a barbárok ölték meg.
Másodunokatestvére, a fiatal III. Ottó császár, valamint a zseniális tudós Gerber, a későbbi II. Szilveszter pápa személyében annak a két rendkívüli személyiségnek volt befolyásos barátja és hitben támasza Adalbert, akiknek később az első magyar király koronájának eljuttatásában és megkoronázásában fontos szerep jutott. Ők hárman gyökeresen átalakították a világ sorsát. Az erkölcstelenség apokaliptikus véghangulatában az ezredfordulón nem a világ végét várták, hanem a renovatio imperii jegyében egy megújuló keresztyén Európának vetették meg alapjait.
Személyisége: A jótékonyság világhódító nagy terveivel, ugyanakkor mély alázattal és szerénységgel rendelkező, érzékeny lelki ember volt. Püspökké választása után megszűnt nevetni, mert úgy tartotta, hogy ugyan könnyű a püspöksüveget és a pásztorbotot viselni, de borzasztó teher a püspökre váró számadás az örök bíró előtt. Ez a másokért való felelősség jellemezte életének és halálának minden mozzanatát: püspöki székhelyére mezítláb vonult be, jövedelmének nagy részét a szegényekre költötte, a pogányoktól elszenvedett gúnyolódásokért és ütlegelésekért is hálát tudott adni az Úrnak.
Életútjának igéi: ● Mt 13, 57: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.” ● Mk 16, 15: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” ● ApCsel 9, 15-16: „Ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izrael fiai előtt, mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.” ● 2Kor 11, 26: „Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt.” ●1Tim 6, 12: „Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.” ● 2Tim 4, 2: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”
Csendes imádság: Úr Jézus Krisztus! Szent Adalbert példáját látva megszégyenülök kishitűségemen, amikor egy-egy kisebb nehézség, akadályoztatás és támadás megingat elhívatásomban. Pedig Te, Uram, még az otthoni megvetettség, a gyülekezetben ért rágalmak, sőt családi tragédiák és halálos veszteségek ellenére is – vagy kimondottan azokon keresztül – kínálod fel a nékem szánt egyetlen és legszentebb utat: az evangélium hirdetését idegen terepen. Megvan a hatalmad arra, hogy akár üldöztetésemből sajtold ki küldetésemet, hogy akár kilátástalanságomból érd el mások megvilágosítását, hogy akár családom elvesztéséből munkáld egy egész kontinens magára találását a keresztyén hitben –, hogy minden térd meghajoljon a Te kegyelmed és akaratod előtt. Ámen.
Békési Sándor