„Az emberek, ha minden vágyuk teljesülne, sohasem volnának boldogok.”
Tatiosz
Te vagy a téma
Azt mondja a balgatag az ő szívében:
Nincs Isten.
(14. zsoltár 1. vers)
Hallod?
Azt mondják nincs Isten
Ezt beszélik
Bennünket is összegyűjtöttek az átnevelő barakkba
és tudomásunkra hozták
hogy nincs Isten
Lett itt egy ilyen barakk
ahol nevelnek bennünket
Nincs Isten
te vagy a téma
Ebben tökéletesen egyetértenek
a román a magyar a csehszlovák a lengyel a német
elvtársak élen a szovjet testvéreikkel
Képzeld csak el
Összetalálkoznak az emberek a városban
Hallottad nincs Isten
Én már régen sejtettem
Na Isten Isten
És kezet ráznak
mintha egymásnak gratulálnának
amiért nem vagy
Már párthatározat is született felőled
Nem vagy
lehet hogy már te is tudod
Ide is eljutott a híre a mi lágerünkbe
Egészen pontosan az történt
hogy a szovjet testvérek
Isten legyen hozzájuk irgalmas
kiküldték Jurij Gagarint a világűrbe
hogy megkeressen
Hogy találkozzon veled
Jurij Gagarin visszajött a világűrből
és kijelentette hogy nincs Isten
Nem mentél el a találkára
hát nem szép tőled
Hogy milyen híreket terjesztenek rólad
azért te is felelős vagy már megbocsáss
Csak azt ne mondd
hogy azért nem voltál ott
mert te mindenütt ott vagy
Kérdések vannak kérdések?
Speranta jelentkezett
Mikor volt Gagarin a világűrben
pontosan mikor?
Megmondták neki mikor
Pontosan
Várjunk csak
mondta Speranta
várjunk csak
Akkor te pontosan itt voltál
Itt ebben a lágerben
Speranta találkozott veled
szót is váltottatok
Ezt mondta Speranta
És hogy nem lehetne megmondani Gagarinnak
hogy végzetes félreértés történt
Visky András: Júlia (részlet)
fájdalmadból születő
a fájdalom amivel lelked köré vontál
minden birtokolhatónál többet ér
életem sóhajtásnyi
viharokban kavargó porszem
mely égi határokat érinthet
mégis föld sarába vész
hiánya te vagy örökkévaló
a fájdalom amivel megragadtál
amit lelkeddel lelkembe hasítottál
minden eddig lelt jódnál
többet ér
elől és hátul körülzártál engem
olthatatlan szomjúságom ajándék
fölöttem tartod kezedet
jelenléted élet
csodálatos előttem e tudás
magasságos én nem értem
téged keresnek bennem
legyek irgalmadba vont irgalom
szeretetedben fogant szeretet
fájdalmadból születő fájdalom
ölelj világért feszülő lelkedbe
én uram
ISTENEM
Ablonczy Ágnes